Díszes társaságba sorolják Magyarországot

Akkora hozaméhség alakult ki a piacokon, hogy szinte minden kötvényt megvesznek a befektetők, amit egy ország vagy egy vállalat el akar adni. A portfoliómenedzserek pedig azokat az adósságpapírokat is megvásárolják, melyek jelentős kockázatokat hordoznak, ezzel próbálják a teljesítményüket picit felfelé tornászni. A kétélű fegyver akár visszafelé is elsülhet, elég csak az elmúlt hetekben látott hozamemelkedésekre gondolni.

Az elmúlt hetek, hónapok során látott kibocsátások és hozamok alapján joggal merülhet fel sokakban a kérdés, hogy túlzó-e az optimizmus a kötvénypiacon. Drasztikus hozameséseket lehetett látni, több feltörekvő piacon is történelmi mélységbe zuhantak a kötvényhozamok, a vállalatok is rendkívül olcsón tudtak forrást bevonni. Elég csak az Apple hatalmas, 17 milliárd dolláros kibocsátására gondolni. Ugyanakkor az utóbbi hetekben már aggasztó jeleket is fel lehetett fedezni a kötvénypiacon, hatalmas megugrást lehetett látni a japán kötvényhozamoknál, a vállalati kötvénykibocsátás üteme is lassult.

Hogyan működnek a kötvények?

A kötvény egy meghatározott futamidejű hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, melyet vállalatok és országok is kibocsáthatnak, ha forrásra van szükségük. A kötvénykibocsátó vállalja, hogy a kötvény névértékét a lejárat végén visszafizeti és közben meghatározott kamatot fizet, legtöbbször évente. A kötvény árfolyama és a hozama fordított módon viselkedik. Az árfolyam emelkedése azt jelenti, hogy a hozama esik, az árfolyam esése pedig azt jelenti, hogy a hozama nő. Ez annak köszönhető, hogy minden kötvénynek van egy meghatározott éves, névértékhez viszonyított kamatfizetési kötelezettsége, amit kuponnak nevezünk.

Ha például ez a kupon két százalékos és a kötvényt mondjuk annak 100 forintos névértékén vásároljuk meg, akkor a kötvény hozama is két százalékos számunkra. Ha azonban a kötvény futamideje közben megváltozik a véleményünk a kötvény kibocsátójáról, például valamilyen okból már kevésbé bízunk meg benne, mint korábban, akkor valószínűleg el akarjuk adni a kötvényünket.

Ha nagyon szabadulni szeretnénk a kötvénytől, már a 100 forintos névértéke alatt is hajlandóak leszünk megválni tőle (leesik a kötvény árfolyama). Aki viszont tőlünk például 98 forintért megveszi a kötvényt, annak a 100 forintos névértékre vetített 2 százalékos hozam már nem 2 százalékos hozam lesz, hiszen csak 98 forintot fizetett érte. Az árfolyam esése tehát növelte a kötvény hozamát. Ugyanezen logika mentén a kötvény árfolyamának emelkedése a hozam csökkenését jelenti.
Ha egy kibocsátó kötvényeinek csökken a hozama, az legtöbbször azt jelenti, hogy nő a bizalom a kötvény kibocsátója irányában, a hozamemelkedés ezzel szemben bizalomvesztést jelent. Ennek magyarázata egyszerű: a kötvény árfolyama a gyakorlatban akkor emelkedik (hozamcsökkenés), ha megnő a kereslet iránta, a kínálat pedig ezzel nem tart lépést. Ha oksan akarnak szabadulni egy kibocsátó kötvényétől, akkor annak a túlkínálat miatt esik az árfolyama (emelkedik a hozama).

Mintha kezdene lassan túlzóvá válni a hozaméhség

A rendkívül jó kötvénypiaci hangulatot több ország is megpróbálta az elmúlt bő félév során kihasználni. A hozaméhség miatt gond nélkül tudott több egzotikus ország is hosszú lejáratú dollárban denominált állampapírokat eladni.

Tavaly októberben 500 millió dollár értékben adott el 10 éves kötvényeket Bolívia, novemberben pedig 1,5 milliárd dollár értékben vont be forrást Mongólia 5 és 10 éves kötvények formájában. Jól mutatja a befektetők viszonyulását a kockázatokhoz, hogy Mongólia az elmúlt 22 év során ötször szorult nemzetközi segítségre és története során először merészkedett ki a nemzetközi kötvénypiacra.

A közelmúlt legmeghökkentőbb kibocsátása talán a ruandai 400 millió dolláros 10 éves aukció volt, melyet április végén hajtott végre az afrikai ország. A 400 millió dolláros összeg nem volt elegendő ahhoz, hogy több, nagyobb vevő is megjelenjen, mert a méreteikhez (és az előírt szabályokhoz) képest túl kicsi volt az aukciós mennyiség. Ettől függetlenül 6,625 százalékos hozam mellett keltek el a papírok. Az amerikai 10 éves kötvényhozamhoz képest közel 500 bázispontos felárat jelentett a kialakult hozam. Az is mókásnak számít, hogy Ruanda költségvetésének nagyjából 40 százaléka külföldi segélyekből adódik, mégis megvették a befektetők az állampapírokat.

Azon kívül, hogy viszonylag nagy összegeket vontak be egzotikusnak számító országok minden gond nélkül, ráadásul kedvező árak mellett tudták ezt megtenni. Mongólia például 350 bázispontos felár mellett vált meg 1 milliárd dollárnyi 10 éves lejáratú állampapírtól, nagyjából olyan szint mellett, mint ahogyan Magyarország tette februárban. Igaz Magyarország, lényegesen nagyobb, kétszer akkora mennyiségben.

Érdekesnek tűnik az is a fenti táblázatból, hogy olyan ország, mint Paraguay - melyet a legszegényebb dél-amerikai országok között tartanak számon - kisebb kockázati felár mellett tudott államkötvényt eladni, mint Magyarország. Úgy fest, a befektetők viszonya a kockázatokhoz mutat érdekességeket.

Persze a különböző országok csupán kötvény kockázatok alapján nehéz minősíteni, ugyanis más fejlettségi szinten vannak, másak a növekedési kilátások. A táblázatban szereplők között többen 7-8 százalékos növekedésre is képesek évente. Ettől függetlenül a felárak elgondolkoztatóak lehetnek sokak számára.

A jegybankok is fűtik a folyamatokat

Leginkább a jegybankok - főként a Fed, a Bank of Japan és a Bank of England - kötvényvásárlásai miatt mélyben lévő hozamok miatt döntött úgy a befektetők és alapkezelők jelentős része, hogy a magasabb megtérülésért cserében hajlandó magasabb kockázatot futni.

A jegybankok közül legutóbb a Bank of Japan jelentett be hatalmas, eszközvásárlási programot, melynek keretében a következő két év során megduplázná a jegybank a monetáris bázisát azért, hogy 2 százalékos inflációt tudjon a rendszerből kisajtolni.

Már a márciusi japán bejelentés előtt is komoly csökkenésen ment keresztül számos periféria ország kötvényhozama és a fejlett, biztonságosnak vélt országok hozamai, de a folyamat március után még jobban felgyorsult.

Az alapkezelők, illetve a befektetők azt várták a bejelentésektől, hogy a japánok, köztük a világ legnagyobb nyugdíjalapja (amit meg is tett júniusban a szervezet), a japán állami nyugdíjalapja elkezd külföldi lehetőségek után nézni, hiszen a hazai piacon elképesztően nehéz értelmezhető hozamot elérni. A periféria országok kötvénypiacain látható hozamesést többen ennek a folyamatnak tulajdonítják, mivel a teljesítményért cserébe magasabb kockázatot kell vállalni. Egyébként hasonló problémával kell szembenézniük más nyugdíjalapot kezelőknek is, hiszen 1,5-2 százalékos 10 éves német és amerikai kötvényhozam mellett nagyon nehéz olyan teljesítményt elérni, mint amire képesek voltak az elmúlt években, amikor lényegesen magasabb hozamot lehetett összekaparni biztonságos kötvények megvásárlásával.