Nyugi, nem fogy el az olaj a Földről

A The Economist vitaindítónak is beillő cikke alapján nem lesz igazuk azoknak, akik évek óta arról beszélnek, hogy végesek a világ olajtartalékai és hamarosan elérkezünk arra a szintre, ahonnan már nem növelhető tovább a kőolaj kitermelés. Az új teória szerint nem erről van szó, mert a kereslet hamarosan elkezd majd csökkenni, ráadásul a kitermelhető készletek is növekedni fognak még. A szituációt eléggé le lehet egyszerűsíteni, de mindenképp érdemes kicsit elmélázni a gazdasági és technológiai szempontok mellett a környezeti és politikai tényezőkön is. 

A belső égésű motor elterjedése óta a kőolaj iránti kereslet néhány kivételes időszaktól eltekintve (például az 1970-es és '80-as években) töretlenül növekszik világszerte. Az autók, repülők, hajók egyre nagyobb igényt támasztanak, a finomított olajszármazékok közel három-ötöde a különböző járművek tankjában landol. A nagy olajtársaságok, a Nemzetközi Energiaügynökség és az amerikai energia hivatal is növekvő keresletet jósol és arra számítanak, hogy a fejlődő országokban (elsősorban Kína és India) az autózás folyamatos térnyerése miatt az üzemanyag kereslet töretlenül fog tovább növekedni. A BP például a jelenlegi szintekről 17 százalékos növekedést várt 2030-ra.

Meghökkentő ellenvélemény látott napvilágot

Bár az alcím lehet kissé szenzációhajhász, de az utóbbi időben egyre gyakrabban lehet a fő csapásiránnyal szembe helyezkedő véleményekről hallani. A The Economist például egy igen terjedelmes cikket szentelt a témának, melyben arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt évek teóriái könnyen megdőlhetnek.

Az elmúlt években lépten nyomon az úgynevezett "peak production" elméletéről lehetett hallani. A teória lényege, hogy a világ kitermelhető kőolaj készletei végesek, ezért hamarosan elérkezünk egy olyan szintre, ahol már nem lehet napi szinten több olajat kitermelni és elkezd majd csökkenni a fekete arany kínálata.

A The Economist összeállítása szerint mostanában kevesebbet lehet hallani az elmélet híveit, és ez azért lehet, mert egyre inkább az tűnik valószínűnek, hogy nem a kínálat, hanem a kereslet fog tetőzni. Az úgynevezett nem konvencionális kőolajkészletek kitermelhetősége miatt a korábban 50 évre becsült kőolaj készletek 200 évre emelkedtek, és ez még nem a vége a történetnek, ugyanis újabb technológiai fejlődések akármikor bekövetkezhetnek, és újabb elérhetetlennek tűnő készletek válhatnak gazdaságosan kitermelhetővé.

Akik a kitermelés csúcspontját vizionálják, azok elkövetnek egy óriási hibát, mégpedig azt, hogy a jelenlegi szituációt vetítik ki a jövőbe. A technológia azonban fejlődik, a kitermelhetőség tovább javulhat, a fogyasztás pedig tovább csökkenhet.

A múlt nem teljesen ismétli önmagát

A nagy olajmamutok abból indulnak ki, hogy a fejlődő országokban a gépkocsi használat töretlen növekedése nyomán az üzemanyag felhasználás is nőni fog. A várható folyamatokat a fejlett országokban lezajlottakhoz hasonlítják a szituációt, de egy valamiben tévedhetnek az olajtársaságok a nemzetközi energiaügynökségekkel egyetemben: a történelem nem mindig ismétli önmagát.

A fejlődő országok várhatóan nem fogják ugyanazt az utat bejárni, mint fejlett társaik, ugyanis a technológia folyamatos fejlődése nyomán néhány lépcsőfokot átugorva rögtön a fejlődés magasabb fokára ugorhatnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a fejlett világban az üzemanyag fogyasztás már elérte a csúcsát és 2005 óta csökkenés látható. Ebben nagy szerepet játszik az energiahatékonyság fejlődése illetve a környezettudatos energiapolitika is.

Badarság lenne azt feltételezni, hogy a fejlődő országok a fejlett társaik által korábban bejárt, energiapazarló utját fogják bejárni, amikor az energiahatékony megoldások számukra is ugyanúgy elérhetőek már, mint fejlett világbeli társaik számára. Egyelőre még világviszonylatban bővül a kereslet, de a következő években elérhetünk arra a szintre, ahol megáll és tetőzik ez a növekedés.

Elég mondjuk Kínával példálózni, ahol a nagyvárosokat teljesen beburkolja már a smog és egyre gyakrabban vannak emiatt tüntetések is. A márciusban hatalomra kerülő új kínai vezetés egyértelműen jelezte, hogy gazdaságpolitikai törekvéseinek középpontjába helyezi a fenntartható fejlődést, ami nem csak a gazdaságilag, hanem a környezettudatos módon megvalósuló fejlődést is jelenti.

Két szembetűnő folyamatról érdemes szót ejteni. Egyrészt az energiahatékonyság a gazdaság minden szintjén egyre fontosabb szerepet tölt be, így nem csak a termelésben, hanem a közlekedésben is egyre hatékonyabb, kevesebb üzemanyagot fogyasztó megoldások terjednek el. A járművek fogyasztása csökkenő tendenciát mutat, míg egyre több olyan járművet adnak el világszerte, amelyeknek nincs is szükségük benzinre vagy gázolajra (például az elektromos, a hibrid vagy a hidrogén-hajtású autók esetében).

A másik folyamat az Egyesült Államokban óriási mennyiségben kitermelhetővé váló palaolaj és palagáz történetre vezethető vissza. A földgáz ára ennek hatására jelentősen csökkent, ezért több területen is elkezdték helyettesíteni az kőolajat földgázzal: éppúgy a petrolkémiában, mint például a hajózásban, közlekedésben, vagy fűtési rendszereknél.

A Henry Hub földgáz ára (USA)

A Citibank elemzői úgy vélik, hogy amennyiben éves szinten 2,5 százalékkal javul a járművek üzemanyag hatékonysága, az már elegendő lenne ahhoz, hogy ne növekedjen tovább a világ kőolaj iránti kereslete. A következő néhány évben 92 millió hordós szinten tetőzhet a bankház szerint a napi kőolajfogyasztás.

Azért ellenérveket is találni

Az új okfejtés sem tökéletesen támadhatatlan, még mindig vannak olyan tényezők, melyek legalább rövid távon a kereslet növekedése felé mutathatnak. Itt van például Szaúd-Arábia, a világ kőolaj termelésének 13 százalékát adó közel-keleti ország. Ők rendelkeznek a világ legnagyobb feles kapacitásával, ezért módjukban áll hatást gyakorolni a kőolaj kereslet-kínálati viszonyokra. Ha például úgy gondolják, hogy több olajat bocsátanak a világpiacra és ezzel lenyomják az árakat, akkor lehetséges, hogy az olcsó üzemanyag sokakat a fogyasztás növelésére sarkalna. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a szaúdiak inkább csökkenteni fogják a kínálatukat, ezáltal magasabb szintre lökve az olaj árát, mert a költségvetésük szempontjából ez lesz a kívánatos lépés.

A fogyasztás kezdeti csökkenése szintén azt eredményezheti, hogy csökken a kőolaj és az üzemanyagok ára, ami megint csak a kereslet növekedése irányába hathat. Az egyre szigorúbb környezeti szabályok azonban belenyúlnak a piaci folyamatokba és nem egyértelmű, hogy ez a folyamat milyen mértékben eredményezne fogyasztás növekedést. az borítékolható, hogy egy ilyen szcenárió megvalósulása esetén sem láthatnánk olyan növekedést, amilyet szabad piaci viszonyok között várnánk.

A geopolitikai szálak bekavarhatnak

Az elméleti okfejtések mellett nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a folyamatok nem mindig az elméletileg felvázolt irányba haladnak. Sok egyéb tényező van (például a korábban említett környezeti szabályozások), amelyek megváltoztathatják a felvázolt röppályát. Az eddig említett tényezőkön kívül van még egy jelentős tényező, amit nem szabad elfelejteni, mégpedig a politikai irányvonalat.

Elég csak a közel-keleti országokra gondolni, ahol a kőolaj termelő nagyhatalmak költségvetése jelentős mértékben függ az olajbevételektől. A vallási ellentétek miatt könnyen robbannak ki heves tiltakozások, tüntetések, polgárháborúk ezekben az országokban, ezért a kormányok mindig elsődleges preferenciaként tekintettek a költségvetés helyzetére, melyből a társadalomi juttatásokat tudják finanszírozni.

Vagy itt van például Oroszországra és az Egyesült Államok. Mindkét országban a politika középpontjában van az energiapolitika, Oroszországban a Kreml ereje nagy mértékben kötődik a részben állami tulajdonban álló olajvállalatokhoz, az USA pedig mindig is kiemelten kezelte az energiapolitikát az ország importfüggősége miatt.

A csata ugyan még nem dőlt el, de egyre több tényező szól a "peak production", vagyis a termelésközpontú olajpiaci teória ellen, és egyre több tényező támogatja a keresletvezérelt elméleteket. Azonban nem csak gazdasági, technológiai vagy környezetvédelmi, hanem politikai vetületei is vannak a kőolaj piacán látható folyamatoknak.