A blog szerint voltak ugyan olyan kezdeményezések a résztvevőkkel szemben, hogy elfogadjanak valamilyen monetáris, fiskális és szakpolitikai egyveleget, de ezügyben sem történt semmi. Japán például szerette volna elérni, hogy az országok együttesen hajtsanak végre valamilyen fiskális élénkítést, ám ehelyett olyan állásfoglalás született, amely meghagyja az egyes országok mozgásterét a beavatkozásra.
Így aztán Németország kiállhat a maga egyensúlyi költségvetése mellett, és tovább buzdíthatja a többieket arra, hogy hajtsanak végre strukturális reformokat, mert az a jövő növekedésének garanciája.
Az ülés legfontosabb momentuma mégis az a pengeváltás volt, amely Japán és az USA között zajlott az devizaárfolyamokról. Taro Aso japán pénzügyminiszter ugyanis azt találta mondani, hogy
a legutóbbi események – beleértve a jen felértékelődését is – „egyoldalúak”, „spekulatívak” és „felforgatók” voltak.
Több se kellett Jack Lew amerikai pénzügyminiszternek, aki avval tromfolt, hogy nem látja miért lett volna felforgató jen árfolyammozgása. Lew emellett elmondta azt is, hogy a G7-eknek van egy korábbi megállapodása arról, hogy nemcsak tartózkodnak a devizáik leértékelési versenyétől, de még csak nem is tesznek erre vonatkozó megjegyzéseket, és nem lepik meg egymást.
Ezt az álláspontot megerősítette több másik G7 tagállam is, akik megtagadták, hogy bármilyen módon beavatkozzanak a jen árfolyam mozgásába. Bár Aso mindezek után világossá tette, hogy az egyes államok szíve joga úgy reagálni a jen további gyengülésére, ahogy akarnak, ezzel fenntartotta Japánnak azt a lehetőséget, hogy interveniáljon, ha a jen erősödése számára elfogadhatatlanul gyors marad.
A Pioneer Investments blogja szerint mindez az amerikai jegybank egyre keményebb hangvételű nyilatkozataival együtt egykönnyen azt jelentheti, hogy érdemes több dollárt tartani a pozíciókban.