Kétmilliárd ember életére van hatással, mi történik a japán Galápagoson

An aerial photo shows the relocation work of the U.S. Marine Corps' Futenma Air Station in Okinawa Prefecture progresses in the Henoko coastal area of Nago in the Prefecture on July 27, 2018. Okinawa Prefectural governor Takeshi Onaga held a press conference and said the Okinawa prefectural government will begin procedures to withdraw its approval of landfill work for U.S. base relocation to the Henoko coastal district on the same day.( The Yomiuri Shimbun )

A világ egyik Magyarországtól távoli szegletében a nyár hónapjai mindennek voltak nevezhetők, csak épp unalmasnak nem. A július 30-i referendumot követően – ahogy az Origo megírta – újra fellángoltak a viták a japán Okinawa-szigeteken működő, összesen mintegy harminc, kisebb-nagyobb amerikai katonai létesítmény kapcsán. Ezek között is a legfontosabb és egyben a legismertebb a Futenma nevű légi támaszpont. A létesítmény a szigeten belül való átköltöztetésének terve régi megállapodás az amerikai és a japán fél között, ám rengetegen vannak a helyiek közül, akik nem támogatják azt, tartva az azzal járó környezeti pusztítástól. Sőt, erősödnek azok a hangok is, amelyek a bázis teljes felszámolását követelik. Kérdés az, mi lesz így a szigetek gazdaságával?

Bázis és helyi gazdaság: csak az biztos, hogy nem biztos

Ritkán látni annyi, egymásnak ellentmondó információt gazdasági kérdésekben, mint az okinavai gazdaság és az amerikai katonai jelenlét egymásra gyakorolt hatása kapcsán.

Az egymásnak feszülő álláspontokat, elemzéseket rendszerezetten tekintve látható, hogy a korábbi évtizedekben elsősorban azok voltak túlsúlyban, melyek a helyi gazdaság amerikai jelenléttől függő viszonyát emelték ki. Ez az utóbbi években megváltozni látszik, különösen azon hangok újbóli erősödésével, melyek nemcsak az amerikai jelenlét ellen, hanem – akár – a szigetcsoport Japántól való teljes függetlenedése mellett érvelnek.

A katonai állomások az USA és Japán közös finanszírozásában épültek, illetve működnek, munkát biztosítva az ott élőknek. A katonák mellett amerikai civilek is több ezren élnek a szigeteken, költéseikkel hozzájárulva a lokális gazdaság teljesítményéhez.

Amerikai katonák ejtőernyős gyakorlata a Kadena légi bázison a szigeteken Forrás: AFP/The Yomiuri Shimbun/Yomiuri/Toshiro Kubo

Ahogy egy, 2012-ben készült hírszerzői jelentés megemlíti, korábban maguk az okinavaiak is úgy érezték, társadalmi és gazdasági fejlettségük tekintetében, jelentős a szakadék Japán és szigeteik között. A Tokió nevével fémjelzett gazdasági erősödésből – írja egy helyi kutató 1980-ban – nem sokat éreztek. Beszédes, hogy

a szigetek lakóinak még 2007-ben is csak kis hányada rendelkezett telefonkapcsolattal, amit a földrajzi elszigeteltség csak részben magyaráz.

Bár a prefektúrában azóta 90 százaléka fölé ugrott a mobiltelefon-penetráció, az csak a japán piac alig 1 százalékát adja, és az elemzések szerint telítettségéhez közeledik.

A 2011-es adatok szerint az amerikai katonaság mintegy 10 ezer helyit foglalkoztatott Okinaván.

A bázisok – a gyakran hivatkozott 2012-es adatok szerint – Okinava gazdasági teljesítményéhez 5 százalékkal járultak hozzá. A helyi polgárok fizetései a jelentések szerint 10-15 százalékkal magasabbak, mint amennyit a kormányzóság fizet az alkalmazottainak.

Folynak az előkészítő munkálatok a légi bázis új okinavai helyszínén Forrás: AFP/The Yomiuri Shimbun/Yomiuri/Katsumi Tanaka

Masaki Tomochi közgazdászprofesszor, az Okinavai Nemzetközi Egyetem témával foglalkozó kutatója is megerősíti ezt az adatot. Szerinte a gazdaság 5 százalékát tényleg az amerikai bázisok működése adja, de ettől eltekintve ő úgy véli, azok legfeljebb kerékkötői lehetnek a további fejlődésnek.

Sőt, egyes, az amerikai jelenlétet ellenzők szerint a bázisokhoz mérhető és számolható gazdasági visszaesés is köthető, bár ez az állítás nem minden kétséget kizáróan alátámasztott.

Mikor ér többet egy földdarab?

Egy 2009-es beszámoló arra hívja fel a figyelmet – a Japan Center for Economic Research kutatási adatai alapján –, hogy Okinawa prefektúra azon kevés térségek közé tartozik az elöregedő és gyenge reprodukciós mutatókkal rendelkező Japánban, melynek népessége 2020-ig biztosan nő, méghozzá egészséges mértékben. Ez alapja lehet egy – viszonylag alacsony bázisról indított – stabil gazdasági növekedésnek.

De valóban elegendő mindez arra, hogy figyelmen kívül hagyják az amerikai jelenlétet Okinaván?

A prefektúra vezetésében ismét felerősödtek azok a vélekedések, melyek emellett foglalnak állást.

Egy 2006-os amerikai katonai jelentésben még mindig úgy érvelnek, hogy az amerikai katonai létesítmények jelentik Okinava legerősebb gazdasági hajtóerejét. 2001-es adatok szerint akkor még helyi polgárok tulajdonában volt az USA bérelte földek 33 százaléka. Az 1970-es évek összesen 670 millió jenes bérleti díja 1999-re már 800 millió jenre (több mint 7 millió dollár) ugrott éves szinten.

Azóta a kormányzóság saját jelentései rendre azt próbálják igazolni, hogy az egyes térségek gazdasági teljesítménye sokszorosára ugrott akkor, amikor az adott földterület visszakerült okinavai fennhatóság alá. A helyi vezetés nemcsak jenmilliárdokról, de a munkahelyek számának növekedéséről is beszél, amelyek összességében meghaladják az USA jelenlévő haderejéhez kapcsolódóan foglalkoztatottak számát.

Forrás: Okinawa Prefektúra Kormányzóság

Emellett azonban tény, hogy a napjainkra 5 százalékosra számított gazdasági teljesítmény egy fokozatos csökkenés eredménye.

1965-ban még az okinavai gazdaság 30 százaléka volt köthető az amerikai jelenléthez, és csak alig egy évtizede „állt be” az 5 százalék körüli arányra.

1972-ben a gazdasági részesedés 15,5 százalékát adták a katonai bázisok, 2009-ben 5,2 százalékát, ekkor a prefektúra vezetése szerint a bruttó termékük 4 milliárd dollárt tett ki.

Tüntetés az amerikai katonai jelenlét ellen Forrás: AFP/2016 Anadolu Agency/Richard Atrero De Guzman

Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy egy, az ezt követő évben kiadott riport jelzése szerint Okinawa prefektúra a japán átlagnál kisebb egy főre jutó GDP-vel, magasabb munkanélküli rátával bírt. A születések száma ugyan magasabb volt, mint a japán szigeteken, de a gazdasági teljesítmény évtizedekre visszamenőleg hatalmas kilengéseket mutatott, összevetésben a japán gazdaság fejlődésével – feltűnőek a pozitív irányú kiugrási pontok az amerikai jelenléttel kapcsolatos kulcsmegállapodások éveiben:

Okinawa prefektúra gazdasága nagy kilengéseket produkált az elmúlt évtizedekben Forrás: Murakami és Fujima (2009), National Accounts

Még a friss összesítések is arra hívják fel a figyelmet, érdemes óvatosan közelíteni a gazdasági diverzifikációhoz. A helyes út – véli több elemző – az lenne, ha az amerikai jelenlét csak az egyik oszlop lenne a gazdaság további fejlődésében. Ehhez Tokió régióját ajánlják követendő példának, ahol szintén van jelentős amerikai katonai jelenlét, a japán önvédelmi katonai létesítmények társaságában, és mégis Japán gazdaságilag egyik leginkább prosperáló országrésze, ahol a haderő csak az egyik hajtóerőt adja a növekedéshez.

Ez már csak azért is lényeges, mert – ahogy a 2012-es adatok mutatják – bár Japán GDP-je a legnagyobbak között van globális viszonylatban, annak megtermelésében az egyes régiók és azok prefektúrái rendkívül egyenlőtlenül veszik ki részüket.

Ebben az évben Okinawa prefektúra a teljes japán GDP csupán 0,8 százalékát adta.

Az Asia Times szerzője bemutatja azt is, a szigetek, elhelyezkedésüknél fogva, kiváló bázisai lehetnének az egyre élénkülő tengeri kereskedelemnek, hiszen például a délről érkező szállítmányok itt haladnak el, útban a 127 milliós Japán felé. Ez különösen fontos lehet a helyi identitás szempontjából is, hiszen a korábbi, önálló Rjúkjú Királyság lakosai – a Japánhoz csatolás előtt – elsősorban kiváló tengerészként és rámenős, de korrekt kereskedőpartnerként váltak ismertté a térségben.

Idén júliusban készült légi felvétel a legfontosabb bázis új helyszínéről Forrás: AFP/The Yomiuri Shimbun/Yomiuri/Tetsu Joko

Ám például épp a szabadkereskedelmi zónájuk az, ami jóval kisebb teljesítményt produkál, mint korábban várták. Az Okinawa Institute of Science and Technology pedig néhány év alatt 1 milliárd dollárnak megfelelő központi kormányzati támogatást kapott lokális fejlesztési programokra, de kevés látható eredménnyel költötte el azt.

Hasonló a helyzet a technológiákkal is: bár tízezres nagyságrendben dolgoznak az IT-szektorban a szigetek lakói közül, és munkabérük alacsonyabb is, mint például a kínai vagy hongkongi társaiké, képzettségi szintjük még nem éri el azokét, akik a technológiák elitmunkásainak mondhatják magukat.

Egyéb iparágak tekintetében pedig főként – egyelőre – az alacsonyabb képzettséget igénylő összeszerelő munkákban rúghatnak labdába az ottani munkavállalók.

Egyvalami biztos nem ajánlható az Okinawa-szigeteknek: az, hogy olyan tengeri kaszinófellegvárrá váljanak, mint például a Kajmán-szigetek. Kizárt – vélik a kommentárok –, hogy ilyen létesítményeket rendezetten, „fehéren” és a jakuza befolyása nélkül tudnának működtetni ott.

Biztos, ami biztos, Tokió kompenzál

A friss japán adatok szerint a prefektúra gazdasága még mindig elsősorban a turizmusra, a mezőgazdaságra, a halászatra, bizonyos építkezések megvalósítására és a kereskedelemre épül. A legutóbbi adatok szerint valamivel több mint 609 ezer munkavállaló dolgozik ott, a szigetcsoport Tajvanon, Hongkongban, Szingapúrban és a kínai Sanghajban és Pekingben működtet képviseleti irodát.

A tokiói kormány évente mintegy 10 milliárd jent (kb. 25 milliárd forint) fizet Okinawa-prefektúrának, kompenzálva a szárazföld ötödét uraló amerikai jelenlétet. A japán vezetés tavaly pedig 22 ezer lakost érintő ügyben döntött 265 millió dollárnak megfelelő kártérítés megfizetése mellett, melyet azok között osztottak ki, akik a Kadena légibázis jelentette zajterheléstől szenvednek.

Fegyveres őrség az egyik katonai létesítmény bejáratánál Forrás: Getty Images/Carl Court

Egy korábbi jelentés szerint

az USA és Japán együttesen évente 2 milliárd dollárnak megfelelő összeggel támogatja a szigetcsoport gazdaságát.

Nincs minden kétséget kizáró válasz arra, milyen irányban változna meg a helyi gazdaság arculata és teljesítménye, ha az amerikai bázis elköltözne egy másik lokációra, esetleg a katonák kivonulnának a szigetről.

Ez utóbbira egyébként nem mutatkozik reális esély, Tokió korábban többször egyértelművé tette, hogy az egyetlen lehetséges lépés az amerikai féllel közösen megvalósított bázisáthelyezés a szigeten.

Nincs reális alternatívája annak – így Tokió és Washington –, hogy az Okinawa-szigeteket „magukra hagyja” a világ legerősebb hatalma és annak szövetségeseként, a japán kormány.

Stratégiai elhelyezkedésénél fogva az minden bizonnyal azonnal Kína hatalmi, illetve akár területi törekvéseinek új céltáblája lenne, ahogy erre már van példa a távol-keleti állam részéről.

A térségben lejátszódó gazdasági folyamatok, a geopolitikai viszonyok alakulása azonban egyszersmind mintegy 2 milliárd ember életére gyakorol közvetlen vagy közvetett hatást. Így, bár területi nagyságát tekintve a szigetcsoport elenyésző nagyságúnak számít, a vázolt gazdasági – és az érintett hatalompolitikai – vonatkozások miatt egyáltalán nem mindegy, mi fog történni Japán különleges szépségű szigetcsoportján.