A súlyos és döbbentes bejrúti kettős robbanás okozta katasztrófa és azt követően, a napok alatt elmélyülő válság mellett, többen próbálják tisztázni azt, hogyan keveredhetett Libanon legfontosabb kikötöjébe a vegyianyag-szállítmány. Vagyis azt, miért pihenhetett ott évekig ellenőrizetlenül, és így végeredményben azt is, ki vagy kik esetében merül (még) fel a felelősség kérdése. A Reuters megpróbálta visszafele felgöngyölíteni a halálos rakomány útját Bejrútig, de beszámolójukból kiderül, csak gyanús szereplőket, tisztázatlan körüményeket és még több kérdést találtak.

A tragédia körülményeinek és az odáig vezető eseményeknek a tisztázásában elengedhetetlen, hogy pontosan azonosítani lehessen, ki - milyen szervezet - volt a tulajdonosa annak a mintegy 2750 tonna veszélyes anyagnak, amelyet hét évvel ezelőtt a moldovai lobogó alatt hajozó Rhosus Bejrút kikötőjébe szállított. Az eddig feltárt információk azonban inkább homályos hátterű cégekről, titkos vagy éppen hiányos dokumentumokról tanúskodnak, és nem segítik az előzmények tisztázását.

"Az árut az egyik országból a másikba szállították, majd onnan egy harmadikba, hozzánk. Hogyan, miért került ide?" - adott hangot felháborodásának Ghassan Hasbani, volt libanoni miniszterelnök-helyettes.

Libanoni katonák megrongálódott épületek romjainál Bejrút kikötői negyedében 2020. augusztus 6-án, két nappal a hatalmas erejű, kettős robbanás utánForrás: MTI/EPA/Pool/Thibault Camus

Kevés a fogódzó

Valóban: a hírügynökség megpróbálta feltárni az előzményeket, ám egészen döbbenetes, hogy a hallgatás milyen falaiba ütköztek. Voltak olyan potenciális érintettek, akik egyszerűen nem voltak hajlandók kérdéseikre válaszolni. Mellettük voltak olyanok is, akik pedig azt mondták, nem tudnak arra felelni, eredetileg kihez tartozott a szállítmány. Így például:

  • a hajó egykori kapitánya,
  • az előállítást végző grúz műtrágyagyártó cég,
  • és egy afrikai vállalat, ahol ugyan elismerték, hogy a rakományt ők rendelték, de állításuk szerint soha nem fizettek azért semmilyen ellenértéket.

Amikor ilyen mértékben válik nehézkessé egy tengeri szállítmány útjának visszakövetése, akkor a hajózási nyilvántartások nyújthatnak segítséget. Ezek szerint a hajó 2013-ban, Grúziában vette fel ammónium-nitrát rakományát, amelyet egy mozambiki robbanóanyag gyárnak kellett volna leszállítania. A Földközi-tenger elhagyása előtt azonban - a kapitány és a legénység néhány tagjának elmondása szerint - a hajó de facto tulajdonosának, egy orosz üzletembernek az utasítására, a hajózási tervben nem szereplő kitérőt kellett tenniük Bejrútba, azzal, hogy ott további rakományt vesznek fel. Ezen állítás szerint tehát nem kifejezetten a hajó meghibásodása miatt kellett Libanonba menniük, ahogy az eddig ismert volt a nyilvánosság előtt.

2013. április 19-én készült kép az MV Rhosus nevű hajóról fedélzetén kb. 2700 tonnányi ammónium-nitráttal Volosz görög kikötővárosban: a hajó a georgiai Batumi városból indult úticélja feléForrás: MTI/AP/Antony Vrailas/Antony Vrailas

A Rhosus novemberben futott be a bejrúti kikötőbe, de végül soha nem hagyta el azt. A hivatalos dokumentumok szerint a kifizetetlen kikötőhasználati díjak miatti vita és a hajó hibái egyaránt meggátolták a kifutást, ráadásul a hitelezők vitába keveredtek a hivatalosan bejegyzett tulajdonossal, egy panamai céggel. A zűrzavar végül úgy ért véget, hogy az árut kirakodták, a hajó pedig ott maradt a dokkban.

A hitelezők nevében eljáró Baroudi & Associates bejrúti iroda nem válaszolt arra a kérdésre, hogy nevezzék meg a rakomány tulajdonosát, a Reuters pedig nem tudta elérni az orosz üzletembert, akihez a hajó ténylegesen tartozhat, vagy akkor tartozott.

A történet pedig innentől egyre több kérdőjellel folytatódik.

Nem tervezett kitérő Bejrútba

Egyes források szerint a hajó tulajdonosa ugyanis csődbe ment, amiért 2014-ben a hajót a bejrúti kikötői hatóságok lefoglalták. Állítólag ekkora már 100 ezer dolláros adósság gyűlt össze a kikötői díjakból és a hajón végzett javítások költségeiből, amit a hajó tulajdonosa nem tudott vagy nem akart kifizetni. Kiderült az is, hogy a libanoni plusz rakományt Jordániába kellett volna szállítani a hajónak, vélhetően Akabába, ahol Jordániának van kijárata a Vörös-tengerre.

Van azonban egy egészen más információ is: egy ciprusi portál arról ír, hogy az orosz üzletember időközben elfogadott egy megbízást, hogy mezőgazdasági gépeket szállítson a hajóval Ciprusra, és ezek felvétele miatt kellett a Rhosusnak Libanonba mennie. A berakodás azonban már nem fejeződött be, a hatóságok ugyanis több szabálytalanságot találtak a hajóval kapcsolatban, így felfüggesztették a működését.

Az eredeti útvonal folytatására vélhetően amúgy sem kerülhetett volna sor, mert az üzemeltető - illetve a hajót irányító kapitány - nem tudta volna kifizetni a Szuezi-csatorna üzemeltetője által kért magasabb díjat, a hitelezők pedig megmakacsolták magukat.

Végül a legénységnek is - legalábbis a hírek szerint - ügyeskedős megoldáshoz kellett folyamodniuk, hogy elhagyhassák a fedélzetet, ugyanis az akkori belépési szabályok szerint a tengerészek nem léphettek libanoni területre. A hajó készletei viszont kifogytak, a jármű pedig a bejrúti hatóságokhoz került.

S még egy érdekes körülmény: a katasztrófa utáni legelső hírek esetleges hajórobbanásról szóltak, bár nem sokkal később bizonyosságot nyert, hogy nem tengeri jármű, hanem már lerakodott szállítmány okozta a súlyos szerencsétlenséget. A Rhosus hajó - és ezt azóta megerősítették - már jóval korábban elsüllyedt. Egyesek szerint 2015-ben vagy 2016-ban, de megerősítést nyert, hogy 2018. február 16-18.-a között, tehát egy három napos időszak végére merült el végleg a tengerben.

A leromlott állapotú hajó 2015 óta vesztegelt teljesen elhagyatottan, távolabb vontatva eredeti kikötési pontjától. Valamikor 2018 februárjában kapott léket, amitől az egyre inkább ócskavassá váló jármű elsüllyedt - ehhez képest érdekes adalék, hogy korábban, 2013 júliusában Sevillában egy ideig épp biztonsági okokból nem engedték kihajózni a Rhosust. De mint kiderült, az akkor végül megkapott kihajózási engedély körül is számos kérdőjel merült fel.

Bárhogy is, mire 2020 augusztusában a Bejrútot letaroló kettős robbanás történt, a 86 méteres Rhosus több mint két éve már a kikötő mélyén pihent, távolabb attól a helytől, ahol a robbanás krátert ütött a dokkoknál.

Munkagépekkel végzik a romeltakarítást a bejrúti kikötői negyedben 2020. augusztus 10-én, hat nappal a kettős robbanás utánForrás: MTI/AP/Bilal Huszein

Senki nem vállalja a pusztító rakományt

Persze ezzel még nincs meg a válasz az eredeti kérdésre: kié volt az ammónium-nitrát? S próbálták-e a rakományt visszaszerezni azután, miután a hajót lefoglalták a hatóságok a tartozás fejében? 

Iparági adatok szerint a vegyi anyag értéke 2013-ban nagyjából 700 ezer dollár volt, ez ma inflációval korrigálva a tizedével érne többet, nagyjából 235 millió forintot.

A nemzetközi tengerészeti egyezmények és jogszabályok alapján a kereskedelmi hajóknak biztosítással kell rendelkezniük számos eseményre. A hírügynökség forrása szerint viszont a Rhosusnak egyáltalán nem volt biztosítása. A hajó orosz kapitánya telefonon nyilatkozott arról, hogy állítása szerint látta a biztosítás meglétét igazoló dokumentumot, de nem tudta megmondani, hitelesnek tekinthető-e az.

A Fábrica de Explosivos Moçambique (FEM) nevű cég, amely az ammónium-nitrátot megrendelte, elhárította azt, hogy ők lettek volna a rakomány tulajdonosai.

A cég szóvivője azt mondta, a megállapodásuk az volt, hogy megérkezéskor fizetik ki a szállítmányt, akkor kerül a birtokukba. Nem kapták meg, nem is fizettek érte, így úgy tekintik, nincs is ahhoz közük. A FEM-nél azt is elmondták, a szállítmányt egy közvetítő vállalkozáson, a Savaron keresztül rendelték meg, mely Londonban és Ukrajnában működik, ám honlapjuk most nem elérhető. A cég londoni székhelyén senki nem tartózkodott néhány napja. Végül sikerült elérni a vállalat igazgatóját, egy Cipruson élő litván származású nőt, aki viszont nem válaszolt a kérdésekre. Egy meg nem nevezett másik forrás viszont azt állítja, a Savaro fő profilja az volt, hogy a volt Szovjetunió utódállamaiból közvetítsen műtrágyát afrikai vásárlóknak.

Az ammónium-nitrátot pelletált formában használják, az egyik legszélesebb körben elterjedt műtrágyaForrás: Biosphoto via AFP/Claudius Thiriet / Biosphoto/Claudius Thiriet

Az ammónium-nitrát gyártója a Rustavi Azot LLC grúz műtrágyagyártó volt, amely viszont azóta más felállásban működik. A vállalat 2016-ban gazdát cserélt, a mostani vezetőségből pedig azt nyilatkozták: nem tudnak segíteni abban, hogy azonosítsák, kié volt a korábbi, berobbant rakomány. A Savarónak van egy ukrán divíziója is, ahonnan nem válaszoltak a megkeresésekre.

A hajót bérlő, Marshall-szigeteken bejegyzett társaság 2014-ben megszűnt, egy forrás szerint ennek volt igazgatója a libanoni hatóságok által meghallgatott orosz üzletember.

Bárhogy is, egyes források szerint a libanoni kormányzat minden belföldi nehézség ellenére, nagy erőket mozgósított arra, hogy megtalálja a felelősöket.

Michel Aun libanoni elnök a robbanást követő második napon jelentette be, hogy vizsgálat indul a végzetes katasztrófa okainak teljes feltárása érdekében. Jelezte, hogy a vizsgálat eredményéről maradéktalanul tájékoztatni fogják a közvéleményt.

Állítólag újra tüzetesen rekonstruálják a Rhosus szállítóhajó útját, jóval a bejrúti kikötőbe érkezése előtti időszakig.

Valamint - a hírek szerint - már közvetetten, de felkeresték azt az orosz üzletembert is, akit a legénység hajójuk tényleges tulajdonosának tekintett a panamai cég helyett, és aki valójában cégével valószínűleg a hajót bérelte, de nem tulajdonolta. "A libanoni hatóságok kérték, hogy keressük meg és hallgassuk ki a férfit, amit meg is tettünk" - közölte a ciprusi rendőrség szóvivője. Hozzátette, hogy a válaszokat elküldték Bejrútba. A férfit nem vették őrizetbe, csak az Interpol libanoni irodájának kérésére kihallgatták a hajó rakományáról.

Ugyanakkor egyes megközelítések szerint a hajó üzemeltetőjét - legyen az bárki is papíron illetve a valóságban - nemigen lehet felelősségre vonni. 

A tragédiát okozó ammónium-nitrátot ugyanis a kikötői hatóságok rakodták ki a Rhosusból, és azok nem intézkedtek utána a szabályos tárolásáról.  

Ehhez pedig a hajó üzemeltetőjének vélhetően nem sok köze van.

Munkások takarítják el a romokat és a pusztítás nyomait a bejrúti kikötői negyedbenForrás: MTI/AP/Bilal Huszein

Még nem végleges a károk felmérése

A hatalmas erejű kettős robbanás okozta károknak még nem készült el a végleges értékelése. A szakértők egyelőre 3 milliárd dolláros biztosítási káreseménnyel számolnak, ideértve a lakóingatlanok kárait is, amiket a robbanás okozott.

A tengerészeti vonatkozású biztosítási kárérték - hajók, javak, a kikötői létesítmények - nagyjából 250 millió dollárra tehető - nyilatkozta a hírügynökségnek Guy Carpenter biztosítási szakértő.

A kikötői vonatkozásokra tekintve, a robbanásban, nagyjából 1,5 kilométeres körön belül, mintegy 10 hajó sérült meg.

A drámai események mellett jó hír az, hogy míg Libanonban viszonylag alacsony az általános biztosítási penetráció, a kereskedelmi és ipari célú ingatlanok, különösen a kikötő közelében, viszonylag jól lefedettek nemzetközi biztosítótársaságok kötvényeivel - tette hozzá a szakértő.