Napfény, strand, magyar tenger: ilyen volt a fürdőruhadivat a régi időkben - galéria

A II. világháborút követő időkben a nők virágos kartonanyagból saját maguk készítették fürdőruháikat, majd nemsokára, az 50-es és 60-as évekre már a konfekció is megjelent. A divatnak megfelelően az egyrészes, szoknyás fazon, és a mellfeszesítő (pushing) bikini iránti rajongás váltogatta egymást. Ma már meglepő módon, akkor sokan kölcsönzőből szerezték be nyaralásuk idejére a fürdőruháikat.

A modern bikini Louis Reard mérnök nevéhez fűződik, aki 1946. július 5-én Párizsban mutatta be kreációját.

A kétrészes fürdőruha megnevezését a Marshall-szigetek részét képező Bikini-atollról kapta.

A tervező így kívánta érzékeltetni, hogy szerinte ez az öltözet az ott végzett kísérleti atomrobbantásokkal felérő hatást válthat ki a férfiakból.

15 évig még tiltott ruhadarab volt az Egyesült Államokban, a nagy áttörést az 1957-ben bemutatott És Isten megteremtette a nőt című film hozta el, amelyben Brigitte Bardot első színésznőként bikiniben jelent meg a filmvásznon.

Az évek múlásával hazánkban is egyre népszerűbbé váltak a mind kevesebb idomot takaró női fürdőruhák. A hölgyek néha egyrészes, máskor szoknyás fazonú, illetve kétrészes fürdőruhákban strandoltak a Balatonon akkoriban.

Mivel fürdőruhát akkoriban csak nagyon drágán és nem is folyamatosan lehetett vásárolni, sokan kölcsönzőkbe jártak.

Ezt a budapesti fürdők is előszeretettel hirdették, tőlük is be lehetett szerezni az új fazonú ruhadarabot több méretben is.

Az igazi fürdőruhadivat a gulyáskommunizmus virágzása idején, a 70-es és a 80-as évek elején indult fejlődésnek. Ekkor már a nemzetközi, nyugati trendeket is folyamatosan követte hazánk.

Tekintse meg a múltba visszanyúló képeinket a szocializmus idejének fürdőruháiról ritkán látható felvételeket tartalmazó galériánkban!

További forrás: Tó-retró weboldal, Rubicon