280 millió elektromos autó sorsa is eldőlhet a tengerekben

tenger alatti bányászat, illusztráció, Kínai mélytengeri fúrótorony
Vágólapra másolva!
Hamarosan elkezdhetik kiadni az első bányászati engedélyeket, melyek lehetőséget teremtenek az óceánok mélyén rejlő, gazdaságilag fontos ásványkincsek megszerzésére. A támogatók azzal érvelnek, hogy a tengerfenéki bányászat végső soron csökkenteni fogja a hagyományos bányászat környezetterhelését.
Vágólapra másolva!

Heteken belül megszülethetnek a mélytengeri bányászatra vonatkozó nemzetközi szabályok, melyek alapján kiadhatók lesznek a bányászati engedélyek a vállalatok számára. Ez pedig jelentős fordulatot hozhat a világ nyersanyagpiacain is.

Több ezer ismeretlen faj az ásványkincsek birodalmában

Miként arról az Origo beszámolt, nemrég a Current Biology nevű szakfolyóiratban publikálták az első átfogó tanulmányt, amely a Csendes-óceán úgynevezett Clarion-Clipperton zónájának (CCZ) biológiai sokféleségét vizsgálta. A zóna Hawaii és Mexikó között terül el, mintegy 5000 kilométer hosszan – írja a Mining.com. A kutatók több mint ötezer rejtélyes, eddig jórészt ismeretlen állatfajt találtak találtak a régióban.

A mélytengeri bányászattal foglalkozó vállalatok azt tervezik, hogy

a zónában úgynevezett polimetallikus gócokból nyernek ki értékes nyersanyagokat.

Ezek a gócok 4-6 kilométeres mélységben fordulnak elő, és olyan fémeket tartalmaznak, mint a kobalt, a réz, a nikkel vagy a mangán.

A régió pedig igazi kincsesbányának számít, melynek kihasználása globális hatásokkal járna. A kanadai The Metals Company például két feltárási szerződéssel is rendelkezik a régióban.

A bányavállalat állítása szerint 280 millió darab elektromos jármű számára elegendő fém feltárása van engedélyük.

Összevetésképpen, ez a ma forgalomban lévő teljes amerikai személygépkocsi-flotta méretének felel meg.

Emellett a CCZ-ben található gumómező rendelkezik a Föld legnagyobb, ismert, de még kiaknázatlan nikkelkészletével.

A környezetvédelmi szempontok azonban évek óta fontos akadályát jelentik a kincsek megszerzésének.

Mi lesz a környezetvédelemmel?

Egyre több ország jelezte ugyanis az ENSZ-hez tartozó Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (ISA) felé, hogy ne siessék el a régióra vonatkozó bányászati szabályok elfogadását. Az érintett országok között található például Németország, Franciaország, Spanyolország, Chile, Costa Rica, Új-Zéland, valamint Panama. Eredetileg 2021-re kellett volna elfogadni a szabályokat, ám a határidőt kitolták 2023 júliusáig.

Ezzel együtt más országok (például Brazília, Hollandia, Portugália, Szingapúr vagy Svájc) jelezték, hogy semmilyen bányászati szerződést nem hagynak jóvá, ameddig nem látják biztosítottnak a tengerfenék megfelelő védelmét, függetlenül a szabályozás elfogadására kitűzött határidőtől.

A tudósok jelenlegi becslései szerint

a tengerfenék bányászata 2065-re a világ kritikus fémszükségletének akár 45 százalékát is biztosíthatja.

Ha pedig sikerül megoldani a környezetvédelmi problémákat, akkor ez összességében akár kedvező hatásokkal is járhat. Egyes kutatások szerint ugyanis így jelentősen csökkenteni lehet a hagyományos bányászat környezetkárosító hatásait.

Mindeközben az ENSZ tagállamai márciusban elfogadtak egy szerződést, melynek célja, hogy 2030-ra a világtengerek nemzeti határokon kívül eső területeinek 30 százalékát védelem alá helyezzék. Az ISA állítólag már most túllépte ezt a célt, és a CCZ régiójának 43 százaléka védelem alatt áll. Ezzel párhuzamosan 2001 óta már 1,3 millió négyzetkilométernyi tengerfenéki területre kötöttek feltárási szerződéseket állami vállalatok, kormányzati ügynökségek, valamint magáncégek számára. A szerződések az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánt egyaránt érintik.

Az ISA tehát várhatóan heteken belül lefekteti a bányászati szabályokat, az érintett vállalatok pedig elkezdhetnek engedélyeket igényelni a bányászat megkezdéséhez.

Minden egyes céget egy ISA-tagországnak kell támogatnia.