Jól tippelték meg az Északi-sark idei olvadását

Rekordsebességgel olvad a Jeges-tenger jégpáncélja. Az olvadás mértéke a harmadik legaggasztóbb 1979 óta, amióta műholdas megfigyeléssel mérik az Északi-sark jegét.

Műholdak és kutatócsoportok folyamatosan megfigyelés alatt tartják az Északi-sarkot és a Jeges-tenger borító jeget. A jégpáncél nyár végére visszahúzódik, majd télvíz idején újra megnő, de egyre nagyobb része olvad el véglegesen. A kutatók aggodalma folyamatosan erősödik, különösen 2007 nyara óta, amikor is olvadási rekord következett be.

2009 nyarának végén 5,10 millió négyzetkilométerre csökkent a jéggel borított terület, míg az idén már 4,76 millió négyzetkilométerre esett vissza - jelentette be az Egyesült Államok jég- és hóadatait rögzítő és elemző kutatóközpont (NSIDC). A minimumszint az idén öt nappal korábban következett be, mint egy évvel ezelőtt. - tudósít a ScienceNews hírmagazin. A jég vastagságát mikrohullámú sugárzás segítségével mérik a műholdak.

^{Ekkora volt a jégpáncél 2010. szeptember 3-án (a NASA Goddard Intézete vizualizációs közponjának szimulációja)}

Egy tekintetben az olvadás idei mértéke nem okozott meglepetést. A több amerikai kutatóközpont összefogásával működő Arktisz Klímaváltozás Kutatási Program (SEARCH) nem hivatalosan arra szokott felkérni tudósokat, tippeljék meg, szerintük mekkora kiterjedésű jég marad a Jeges-tengeren és miért. Idén tizenhat kutató válaszolt a kérdésre, a jóslatok 2,5 milliótól 5,6 millió négyzetkilométerig szóródtak. Ha a tizenhat jóslatból átlagot számolunk, 4,8 millió négyzetkilométer jön ki, ami szinte megegyezik a végül műholddal mért pontos adattal.

^{Így változott a jég nagysága 2009. szeptember 1. és 2010. március 30. között
(a NASA Goddard Intézetének animációja)}

2008 és 2009 nyarán nagyobb kiterjedésű volt a jég, azonban a hosszú távú trend egyértelmű: a Jeges-tengeren előbb-utóbb már csak az elnevezésben marad meg a jég. A megfagyott víztömeg egyre kisebbedik, és folyamatosan vékonyodik is. A kivékonyodott jégtakaró nagyobb valószínűséggel töredezik fel és olvad el, mint a hosszú évek hőmérsékleti ingadozásának ellenálló vastag jég. A teljes olvadás legkésőbb 2030-ig valószínűleg bekövetkezik.

Ha az idei adatokat összevetjük a korábbi négy évben mértekkel, kiderül, hogy csak egyetlen olyan év volt, amikor legalább az 5 millió négyzetkilométert elérte a jégpáncél nagysága. Az összehasonlítás esetlegesnek tűnik, de jól jelezheti, hogy az egész jeges ökoszisztéma változásban van.

Hogy mekkora területen marad meg a jég, az minden évben több tényező függvénye. Közrejátszanak az olvadásban az atmoszféra mintaszerűséget mutató változásai, az óceán és a levegő hőmérséklete, valamint a szelek. Az idén augusztusban például magasnyomású levegő áramlott a Beaufort-tenger fölött: emiatt a jégtakaró itt gyorsabban kezdett feltöredezni, mint júliusban.