Irakban mindenki mást akar

Egymással összeegyeztethetetlennek tűnő érdekek feszülnek egymásnak Irakban és az ország ügyeibe beleszólást követelő országok diplomáciai központjaiban. Egyáltalán nem világos, hogy kik és milyen alapon veszik kezükbe a hatalmat a háború után. Összeállításunkban a legfontosabb erők szándékait és kapcsolataikat foglaltuk össze.

Az iraki demokratikus kibontakozásnak nem csak az országon belül lehetnek gáncsosai. Irak szomszédjai közül például egyik állam sem érdekelt egy nyugati típusú demokrácia megerősödésében. A térségben egyetlen működő polgári demokrácia sincs, és a környékbeli, különböző keménységű diktatúrák közül egyik sem akarja, hogy egy esetleges iraki példa kedvet adjon saját ellenzékének.

Törökország a saját kurdjai miatt nem akarja, hogy egy demokratikus, föderalista Irak legyen a szomszédja. Az iraki kurdok teljes önrendelkezését már most szinte háborús oknak tartja. Irán a síita vallási állam exportjában érdekelt, és nem amerikai katonai bázisok építésében a szomszédban. Szaúd-Arábiában különösen erős a félelem egy Amerika-barát iraki kormánytól. A nagy tekintélyű arab királyság az elmúlt évtizedekben ügyesen lavírozott a konzervatív, Nyugat-ellenes értékek megtartása és az olajért megszerzett nyugati elnéző barátság között. Ha Irakból is tud Amerika olajat szerezni, akkor a kényes egyensúly megbomlik, és az eddig USA-ból támogatott, egyeduralkodó Szaúd család hatalma megrendülhet.

Szíria sem akar Amerika-barát kormányt. A szírek voltak az utóbbi két évben a legjobb viszonyban Szaddám rezsimjével, és ha Izrael és Törökország mellett egy harmadik Amerika-barát országgal is határos lesz, akkor teljesen be lesz kerítve az arab nemzeti megújulást hirdető, Baath Párt vezette kormány.

Jordániában a hatalmas palesztin kisebbség, az ötmilliós, politikailag jogfosztott menekültcsoport miatt sem akar túlzottan Amerika-baráttá válni a király. Egy komoly személyes érdeke azonban fűződik Irakhoz. Itt 1958-ig ugyanaz a Hasemita dinasztia uralkodott, mint most Jordániában. A család három tagja is szeretné megszerezni az iraki trónt, aminek Abdallah jordán király is örülne. Bár Irakban a rojalistáknak nincs komolyan vehető tábora, valamilyen módon Jordánia megpróbálja kihasználni, hogy a családi juss ne felejtődjék el nyomtalanul.

Amerikán kívül a nyugati nagyhatalmak közül több is fél egy Amerika-barát iraki kormánytól. A franciák és az oroszok nem csak attól tartanak, hogy kimaradnak az ország felépítését jelentő üzletből, de félnek, hogy végleg elvesztették az országba fektetett pénzeiket. Franciaország és Oroszország ugyanis nagyon komoly szerződéseket kötött Szaddám Huszeinnel, ahogy államuk cégei aknázzanak ki az iraki olajmezőket. A szerződéseket az 1990 augusztusa óta érvényben lévő ENSZ-szankciók miatt nem lehetett érvényesíteni, de az "olajat az élelemért" program keretében elsősorban ez a két ország kereskedett Irakkal. A jövő azonban teljesen bizonytalanná vált azzal, hogy az amerikai kormány már bejelentette, hogy teljesen érthető lesz, ha az új, demokratikus iraki vezetés majd felmondja Szaddám előnytelen szerződéseit. Colin Powell külügyminiszter meg is fenyegette a franciákat, hogy "lesznek következményei a francia háborúellenes politikának". A francia diplomácia ezek szerint hiába próbált jó képet vágni az iraki rendezéshez azzal, hogy támogatták Bush javaslatát az Irak elleni szankciók feloldásáról.

Az ENSZ-ben Hans Blix és az őt támogató országok állhatnak még ellen az amerikai törekvéseknek. Blix, a fegyverzetellenőrök háború előtti vezetője szeretne visszatérni az országba. Blix szerint az USA és Nagy-Britannia hamis dokumentumokra hivatkozott, amikor háborút indított Irak ellen a tömegpusztító fegyverek miatt. Blix állítja, semmi sem bizonyította, hogy ezek a fegyverek valóban ott voltak. Blix további kutatásaira azonban az amerikaiak már nem kíváncsiak, és mint Bush szóvivője kijelentette: "a tömegpusztító fegyverek megkeresésének feladatát az amerikai és a brit hadsreg magára vállalja". A britek azt javasolják, hogy jó kompromisszum lenne, ha egy semleges erő keresne tömegpusztító fegyvereket. Londonban egy olyan, meg nem nevezett ország szakértőire gondoltak, mely nem vett részt semmilyen formában sem a háborús koalícióban. Egyelőre úgy tűnik, hogy a háborúból kimaradó országok hiába akarják ENSZ-szervezésben megoldani, hogy valamennyi befolyásuk maradjon az iraki fejlemények alakításában.

Magyari Péter