"Fő célunk mégis csak az, hogy szentek legyünk"

Nem szabad elítélni a politikai kérdésekben állást foglaló papokat, mert ugyan nem ez a fő feladatuk, de ez is szolgálhatja az igazságosság keresését - állította az [origo]-nak adott interjújában Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek. Erdő nem számít rá, hogy a papi nőtlenséget a közeljövőben felülbírálná a Vatikán, de szerinte a papi hivatás családosan és család nélkül is egyformán nehéz. Az abortusz és egyéb konfliktusos kérdések kapcsán a bírálatok ellenére sem látja agresszívnak a a katolikus egyházat, ami évezredes hitelveit követi hűen. Aki pedig nem fogadja el, hogy a hívők számára ez az objektív igazság, az szerinte nem érti a vallásszabadság lényegét. Interjú Erdő Péterrel.

Kritikusai óvatossága miatt bírálják. Például konfliktuskerülőnek tartják, pedig az egyháznak sok konfliktusa van. Ilyen az abortusz vagy az eutanázia. A Vatikán viszonylag gyakran exponálja magát ezekben a témákban, legutóbb pont most, a héten érkezett hír arról, hogy Angelo Amato érsek milyen szavakat használt egyik előadásában. Például "emberarcú terrorizmusról" beszélt az abortusszal kapcsolatban. Önnek mi az álláspontja ebben az ügyben?

Hát természetesen maximálisan az, amit az Apostoli Szentszék hirdet. Egyébként a magyar püspöki kar is rendszeresen állást foglal ezekben a kérdésekben, van úgy, hogy nyilatkozatban vagy a szentszéki megnyilatkozásoknak a közlése útján. De én azt hiszem, hogy nem mindenütt egyforma a helyzet. Egy témáról akkor érdemes különösen hangsúlyosan beszélni, amikor az adott társadalomban, az adott kérdésben mondjuk egy törvény készül.

Amikor arról volt szó, hogy a 14 éven felüli fiatalok esetében a pornográf felvételeket a beleegyezésükkel legalizálnák, akkor ez ellen a tervezet ellen sok társadalmi hang megszólalt, közötte például a történelmi egyházak is, így a magyar püspöki kar is megtette a maga feladatát. A mi küldetésünk nem az, hogy a vitát keressük. De amikor arról van szó, hogy a híveink, vagy a társadalom egy éppen aktuális kérdésben valamilyen eligazítást vagy hiteles megnyilatkozást vár a hite alapján, akkor természetesen megtesszük a szükséges lépést.

Más kérdés, hogy nem a katolikus egyház az, amelyik ezekben a kérdésekben konfliktust keres. Itt olyan tanításokról van szó, amiket évszázadok, vagy immár lassan évezredek óta változatlanul képvisel a katolikus egyház - egyébként hasonlóan más történelmi egyházakhoz, tehát az ortodox egyház hasonlóképpen, a zsidó felekezet hasonlóképpen, nagyon ősi idők óta változatlanul adja tovább a saját tradícióját és ez így van rendjén.

Hitbeli állásfoglalásaink legitimációja a tradíció. Tehát az, hogy az apostolokig és Jézus Krisztusig nyúlik vissza a tanítás. Az új helyzetek, vagy az új technikai lehetőségek miatt legföljebb részletkérdésekben meg kell próbálni aktualizálni, meg kell próbálni a gyakorlatban is alkalmazni, de mi nem vagyunk arra felhatalmazva, hogy a tanításon változtassunk. Mert aki azzal nem ért egyet, az más világnézetet fog vallani. Ma polgári szinten is vallásszabadság van, ha van száz ember, aki egy más vallási felfogást tart helyesebbnek, bejegyeztethetik magukat, mint önálló vallási közösséget.

Sőt, a II. vatikáni zsinat óta a katolikus egyház a vallásszabadságot kifejezetten képviseli. Nem azt mondjuk, hogy az objektív igazság megismerhetetlen, tehát hogy erkölcsi kérdésekben pusztán érzelmeknek meg véleményeknek van szerepük, hanem azt valljuk, hogy a létező világ objektív adottság a számunkra, és ebből az objektív adottságból következnek bizonyos cselekvési normák. Az embernek igyekeznie kell, hogy megismerje ezeket a saját érdekében, meg a közösség érdekében, mert ha a valóság alapján rendezzük az életünket, akkor boldogabbak leszünk, mint hogyha egy tévedés alapján tennénk ezt. Az embernek szabadnak kell lennie, mert az emberi méltóság megkívánja, hogy szabadon törekedjék az igazság megismerésére, és ne külsőleg kényszerítsék egy világnézetre. Ez a mi felfogásunk a vallásszabadságról.

Éppen ezért, amikor mi egy adott kérdésben - Krisztus és az apostolok tanítása alapján - hirdetjük, hogy mi a tanításunk vagy a felfogásunk, akkor ezt mindig ebben az összefüggésben tesszük. Ez nem agresszió, nem irányul senkinek a meggyőződése ellen. Ezt a meggyőzősédünket mi objektív igazságnak fogjuk fel. Számos más vallási közösség sem pusztán szubjektív véleménynek, hanem objektív igazságnak tekinti a saját meggyőződését. Éppen ebben áll a vallásszabadságnak a lényege, hogy van a társadalomban lehetőség arra, hogy ki-ki az őszintén keresett igazságot a saját meggyőződése szerint ne csak higgye és gondolja, hanem adott esetben ki is mondja, tehát a megnyilvánulás szabadsága is hozzátartozik ehhez.

Ön azt mondta, hogy nem agresszíven hirdetik az egyház elképzeléseit. Számos megnyilatkozásban viszont elég keményen fogalmaznak, mint például Angelo Amato érsek.

Az természetes dolog, hogy a római pápák hivatalos tanítása, az utóbbi évszázadokban az abortuszról úgy beszél, mint gyilkosságról. Ennek van egy nagyon komoly természettudományos háttere. A természettudományos háttér pedig az, hogy az emberi embriót már úgy tekintjük, mint emberi lényt. Természetesen ebben a kérdésben a középkori felfogás, amely egy egész más biológiai elképzelésen nyugodott, nem tért el lényegesen a maitól, noha azt hitték sokan, hogy akkortól kapja meg a lelket az ember, amikor a magzat megmozdul az anyaméhben.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az abortuszt a keresztények bármikor is elfogadták volna. Sőt az első évszázadokból fennmaradt pogány források azt tanúsítják, hogy a keresztény közösséget, az akkori társadalom többségéhez képest egyfajta másság jellemezte. Többek között ennek az egyik jele volt, hogy elutasították az abortuszt. A második századról beszélek.

Tehát egy olyan töretlen hagyomány ez a katolikus hitben, amiben lehetnek terminológiai differenciák, a kutatások új problémákat hozhatnak fel - például a lombikbébi-kérdés, hogy létrejöhet egy embrió klinikai körülmények között az anya testén kívül is, satöbbi -, de maga az elvi örökség, az emberi élet nagyfokú tisztelete a fogamzás pillanatától a természetes halálig, mindig benne volt a keresztény hagyományban. Az adott helyzet határozza meg, hogy milyen módon kell ezt a tanítást képviselni, de tartalmában én azt hiszem, hogy nem vagyunk urai ennek a tanításnak, mi szolgálattevői vagyunk a keresztény hit örökségének. Ilyen értelemben ez rendkívül nagy felelősség, ami ugyanakkor persze kreativitásra ösztönöz bennünket, mert ha egyszer meg vagyunk győződve ennek az igazságáról, akkor igyekeznünk kell, hogy a meggyőződésünket megosszuk másokkal is, és úgy mutassuk be, hogy érthető, meggyőző legyen.

A hitelvek bemutatásának módja számít? Ezért használ kemény szavakat Amato érsek?

A módja sokféle lehet. Függ a körülményektől, függ az adott szituációtól, a kultúrától, függ attól, hogy éppen valahol egy törvény változik-e vagy nem, függ attól, hogy valamilyen más társadalmi tényező milyen állásfoglalást tett közzé. Nagyon sokféle helyzet volt már a történelemben, meg talán lesz is ezen a téren, de nekünk az igazság örömével kell hűségesnek lennünk örökségünkhöz.