Nem az a kérdés, hogy történnek-e újabb katasztrófák, hanem az, hogy mikor

Az Origo megkeresésére reagálva a Tisza erdélyi mellékfolyóinak a szennyezettségéről nyilatkozott dr. Hantz Péter biofizikus, kutatóbúvár, az ELTE TTK Szerves Kémiai Tanszékének vendégkutatója, a Fibervar Kft. startup cég vezetője. Hantz Péter mondanivalóját kiegészítette dr. Szathmáry Eörs Széchenyi-díjas evolúcióbiológus, akadémikus, az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának a vezetője. Hantz véleménye szerint „az országos román politikában rendkívül gazdag kultúrája van a látszatcselekvésnek, a nemtörődömségnek és a hazudozásnak". Az erdélyi magyar kutató állítása alapján „a helyi környezetvédelmi hivatalokban, vagy akár a sarki kocsmákban is sokkal inkább tisztában vannak a folyók állapotával, mint az illetékes bukaresti irodákban". Hantz megállapítása értelmében „a román fél csak akkor fog lépni, ha ez nem jár plusz kiadásokkal, vagy ha egy nemzetközi botrány, esetleg egy katasztrófa erre kényszeríti". Az erdélyi magyar biofizikus, kutatóbúvár lesújtó véleménnyel rendelkezik a brüsszeli hatóságok munkájáról is: „panaszt tettem az EU környezetvédelmi biztosánál, és a Környezetvédelmi Ügynökségnél is. Utóbbitól csak egy semmitmondó választ kaptam. A mezőgazdasági biztos, a környezetvédelmivel ellentétben, nem is reagált a levelemre, és válasz nélkül maradt az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatalnak írt beadványom is..." „Ha annyi médiafigyelmet kapnának a legsúlyosabb vízszennyezési problémák, mint a nemi irányultságos kérdések, nem itt tartanánk" – fűzte hozzá sarkos álláspontját Hantz Péter.

Origo: Mit szólnak mindehhez a magyar hatóságok?

Hantz Péter: Az Ökológiai Kutatóközpontot Szathmáry Eörs akadémikus lemondása után nem érdekelte a téma, sem közszolgálati, sem tisztán tudományos értelemben. Végkielégítés címszó alatt megkaptam a 2021-es munkám maradékához szükséges összeget (2022-ben már csak az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága támogatta az expedíciókat és az elemzéseket), és ez év márciusában távoznom kellett az Ökológiai Kutatóközpontból.

A problémára felhívtam az Országos Vízügyi Főfelügyelet (OVF) figyelmét is, sőt előadást is tartottam a szakértőiknek. Ezután több mérés és elemzés elvégzésére is megkértek, majd egy összefoglaló jelentést igényeltek. A munkát elvégeztem, de ezt követően semmi nem történt.

Az OVF a Belügyminisztérium alá tartozik. Tudomásom szerint a folyószennyezéssel kapcsolatos kockázatokról az MTA is értesítette a Belügyminisztériumot.

Az OVF hozzáállásának illusztrálására álljon itt két idézet a nekem címzett legutolsó levelükből:
„Ennek megfelelően a BM/OVF nem vállalhat szerepet egy olyan kutatási/felmérési programban, amely a másik állam tudta és engedélye nélkül készül. Ez káros a határvízi kapcsolatokra is, különös tekintettel arra, hogy jelenleg magyar nemzetiségű a környezetvédelmi miniszter, illetve a határvízi kormánymeghatalmazott is".

Véleményem szerint az ilyen fajta indokolatlan öncenzúra mérhetetlen károkat okoz az országnak. Az Európai Unióban kis volumenű víz- és talajmintát bárki, bármikor vehet nyilvános helyekről, ahogyan egy patak nyilvános szakaszán is megfürödhetünk külön engedély nélkül. Mi több, nekem speciális romániai engedélyem van arra is, hogy egyes környezetvédelmi területekről is vehessek mintákat. De egyébként sem hiszem, hogy a helyi román hatóságok akadályt gördítenének a nyilvános helyeken történő mintavételek útjába: volt amikor a román rendőrség biztosította munkám során a helyszínt.

Mindezek ellenére folyamatosan keresem azokat az utakat és együttműködési lehetőségeket, amelyek minél gyorsabban és minél kevesebb konfliktussal véget vethetnek a természetet súlyosan károsító és veszélyeztető állapotoknak, s ehhez minden eszközt igénybe veszünk.

Ha a megfelelőerőforrások a rendelkezésünkre állnak, a jövőben is cselekedni tudunk.

Olyan eszközökre is szükség van, amelyek esetében a közvélemény tájékoztatása erős fegyver, és olyanokra is, amelyek csendes háttérmunkát igényelnek.

Úgy látom, a román fél csak akkor fog lépni, ha ez nem jár pluszkiadásokkal, vagy ha egy nemzetközi botrány, esetleg egy katasztrófa erre kényszeríti.

Origo: Mit szólnak mindehhez a környezetvédő szervezetek?

Hantz Péter:

A legtöbb magyar, román és nemzetközi szervezet, amelyet megkerestünk, nem reagált. A magyar Greenpeace telefonszámai közül csak az adományvonal működik. A tarthatatlan helyzetet ismertető, kapcsolatkereső e-mailjeinkre csak akkor válaszoltak, amikor több hetes eredménytelen próbálkozás után a sajtóval fenyegetőztünk.

Amikor végre érdemben beszélni tudtam velük, a román Greenpeace-hez küldtek, ők meg vissza a magyarhoz. Ha valahol nagy baj történik, odaszaladnak néhány fotó és egy-két PR-célokat szolgáló mérés erejéig, de ebben ki is merül a folyóvédelmi tevékenységük.

Hasonló tapasztalatom volt több más, megélhetési környezetvédő szervezettel, és több, a honlapja szerint a Tiszáért tevékenykedő egyesülettel is.

De hát a leginkább érintett térségek országgyűlési képviselői sem reagáltak.

Origo: Mindez milyen élelmiszerbiztonsági problémákat vethet fel? A téma élelmiszerbiztonsági vetülete sem foglalkoztatja Brüsszelt?

Hantz Péter: Mint említettem,

a folyók szennyezett hordaléka, a körülményektől függően, hosszabb rövidebb idő alatt elszennyezi a talajt és a talajvizet a folyók mentén, így a szennyezés bekerül a növényekbe, a táplálékláncba.

Erre vonatkozó részletes adataink még nincsenek, de a Bálint Analitika cég nemrég elemanalitikai vizsgálatokat végzett az ország egész területén. Eredményeik megerősítették, hogy

ahol a Fekete-Körös belép az országba, ott a talajban magasabb az urán, a Felső-Tisza vidékén pedig magasabb például cink és a kadmium töménysége.

Az Európai Bizottság épülete Brüsszelben. Forrás: Anadolu Agency via AFP/Dursun Aydemir

A mezőgazdasági biztos, a környezetvédelmivel ellentétben, nem is reagált a levelemre, és válasz nélkül maradt az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatalnak, az EFSA-nak írt beadványom is.

Itt jegyezném meg, hogy több magyar EP-képviselőt is megkerestünk, de ők sem válaszoltak levelünkre. Több esetben is tapasztaltam, hogy egyes politikusaink az ügyet csak rövid távú politikai haszonszerzés céljából vállalják föl.

Origo: Előfordulhat a 2000-eshez hasonló természeti katasztrófa, amikor a román-ausztrál Aurul bányavállalat létesítményéből nagymértékű cián került előbb a Láposba, majd a Szamoson keresztül a Tiszába, megmérgezve a folyó élővilágát?

Hantz Péter:

Cián, legalábbis egy ideig, biztosan nem fog ránk zúdulni, mert e pillanatban nincs ciántechnológiás nemesfém-kitermelés Erdélyben.

A verespataki és a felsőcsertési ciántechnológiás beruházásokat szerencsére elnapolták civil szervezetek tiltakozásának hatására. Van viszont számos veszélyes ketyegő bomba, például zagytározó, inverz akna, és beomló, megáradó bánya. Ezek közül kiemelném a már említett „Horror-tó" mérgező iszapot tartalmazó zagytározó gátját, amelyet nyakló nélkül magasítanak, anélkül, hogy az alapját megerősítenék.

Gázemissziós kráter a CupruMin vállalat zagytározójában, a Horror-tóban. Forrás: fibervar.com/contaminated/

A vállalat név nélkül nyilatkozó alkalmazottjai elmondták, hogy az iszap szintje már a megemelt határértéket is meghaladta, ami a mérnökök aggodalmát is kiváltotta. Szép Róbert államtitkár úr szerint viszont nem lehet gond.

A „Horror-tó" mérgező iszapja 2022 augusztusában mindössze tíz-tizenöt centiméterrel volt alacsonyabban az egyik beton alagút bejáratánál, amely a zagytározóból eredő Sesely-patakba vezeti az inverz aknákba ömlő vizet. A Sesely az Aranyosba, az pedig a Marosba ömlik.

Nem az a kérdés tehát, hogy lesz-e nagyobb baj, hanem az, hogy mikor.

Az egyik lehetséges, következő erdélyi természeti katasztrófa helyszíne: elég egy kiadós eső, és a folyamatosan emelkedő mérgező szürke iszap a CupruMin vállalat zagytározójából eredő Sesely-patakba ömlik. A vizet egy rossz állapotban levő, az iszap alatt futó betonalagút vezeti a patakba, amelybe bármikor befolyhat az iszap. Ha ez megtörténik, ahogy 2017-ben is megtörtént, Aranyos és a Maros is elszennyeződik. A felvétel 2022 augusztusában készült. Forrás: fibervar.com/contaminated/

Origo: Mi lenne a megoldás?

Hantz Péter:

A központi román hatóságoknak nem elvi, hanem anyagi kifogásaik vannak. Emellett a tudatlanságuk is szerepet játszik abban, hogy ez a hozzáállásuk.

Amennyiben egy nemzetközi, például szerb-román-magyar konzorcium keretében a rendelkezésükre állnának a szükséges források, a legégetőbb problémák egy-két éven belül megoldódnának, például működhetne a tucatnyi legfontosabb bányavíz tisztítóállomás is. A felgyülemlett szennyezések teljes eltakarítása jóval nagyobb volumenű munka volna. Mindezt egy nemzetközi civil nyomásgyakorlás siettetheti és hatékonyan támogathatja.

A műanyag szennyezések kérdése betétdíjas rendszer, az újrahasznosítás ösztönzése, valamint a lebomló műanyagok elterjedése révén oldódhat meg. Műanyagokat lebontó baktériumokkal is ígéretes kutatások folynak.

A szennyezések problémájával törődni kell, különben a szárazság és az árvizek mellett a vízszennyezés Románia egyik legsúlyosabb vízügyi gondjává fog válni.

Origo: Végzetül szóljon néhány szót egy kellemesebb témáról, az extrém(szennyezett) környezetekhez, és a fontosabb erdélyi tavakhoz kapcsolódó tudományos munkájáról.

Hantz Péter: Kiemelt kutatási feladatom volt többek között a szovátai, sósvizű, heliotermikus Medve-tó, és az elárasztott erdőt tartalmazó, édesvizű gyergyói Gyilkos-tó vizsgálata.

Fenyőfa a Gyilkos-tó mélyén Forrás: Hantz Péter búvárfotója

Ezeket a tavakat az én csapatom vizsgálta először átfogó kutatómerülések és szonár segítségével. Első nagyobb közleményünk, nemzetközi szerzőcsapat részvételével, a Medve-tóról már meg is jelent és több ismeretterjesztő cikket is írtunk.

Mindkét tóban igen érdekes bentikus (a tó fenekén, pontosabban annak sekélyebb részein) élő, fotoszintetizáló, úgynevezett cianobaktérium (vagyis kékalga) biofilmeket találtunk, meglepő éves ciklussal és mintázatképződési fázisokkal.

Egy, a közeli infravörös tartományban elnyelő klorofill változatot tartalmazó cianobaktériumnot is vizsgálunk, amelyre a Medve-tó haloklin rétegében bukkantunk. A Gyilkos-tóban az elárasztott erdő fáin különleges kovamoszat biofilmeket fedeztünk föl. Ezeket német, svájci, dán és amerikai kutatókkal együttműködésben vizsgáljuk. A cianobaktériumoknak a jövő űrutazásaiban is szerepük lehet, mert úgynevezett fotobioreaktorokban hatékonyan állítanak elő, szén-dioxid felhasználása mellett, ehető biomasszát.

Fotoszintetizáló cianobaktérium biofilm a sósvizű szovátai Medve-tó mélyén. A tó
vízminősége kiváló. Forrás: Hantz Péter búvárfotója

Olyan, iszapréteg alatt, illetve iszapban élő baktériumokat is találtunk, melyek anyagcseretermékei, a jórészt metánból álló, feltörő gázok a híres tundralyukakhoz hasonló, csak azoknál jóval kisebb járatokat alakítanak ki az iszaprétegben. Mivel a metán egy erősen üvegházhatású gáz, a vizsgálat klímavédelmi kérdéseket is felvet. Nem kevésbé érdekesek a szennyezett bányapatakokban, bányatavakban felfedezett különleges, extremofil (szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott) baktériumközösségek, amelyek vizsgálata gyakorlati alkalmazásokhoz is elvezethet.

A DNS-szekvenálási vizsgálatok eredményeit, amelyek a baktériumközösségek összetételéről szolgáltatnak információkat, már alig várjuk.