"A környéken 100-120 zenész él, akiknek fogalmuk sincs, honnan fogják előteremteni a pénzt a másnapi élelemre" - mondja Mohammad, aki 1977-ben elhagyta Afganisztánt, hogy a pakisztáni határvárosban, Quettában próbáljon szerencsét. Nem politikai okokból, hanem mert Quetta látszólag szebb jövőt ígért egy zenész számára. Kezdetben valóban így volt, rádió- és tévéfellépések követték egymást, dalai kazettán és CD-n jelentek meg. Változás akkor következett be, amikor 1996-ban Pakisztán segítséget nyújtott a táliboknak, hogy hatalomra jussanak Afganisztánban. Ezt követően a televíziós szórakoztatás, a populáris zene, a tánc tiltott tevékenységekké váltak, melyek nem illenek egy 1300 éves muszlim kultúrához, ezért a zenészek nem léphetnek fel Afganisztánban.
Mióta az USA megtámadta Afganisztánt, a radikális muszlimok is a nyilvános szórakoztatás ellen szólalnak fel. Mohammad öt zenésztársával lépett volna fel az afgán határon, de betiltották a koncertet. Ugyanígy járt Nasir Khan Kakar és zenekara, akik azt vallják, hogy a 23 éves afgán polgárháború alaposan rányomta a bélyegét a zenére is. " zene mély igazságokat fogalmaz meg, a maga nyelvén közvetíti, hogy az afgánok kemények, nem hajtanak fejet az elnyomás előtt, és erőszakkal nem, ám türelemmel és szeretettel bármire rá lehet őket venni" - fejtette ki Nasir. Quettában egyébként alig vásárolnak lemezeket, nagyon rosszul megy az üzlet, és csupán a politikai helyzet kedvező alakulásában bízhatnak az emberek.
(moon)
Korábban: