Don Carlos radikális felfogásban

Peter Konwitschny az eredetitől radikálisan eltérő szemszögből dolgozta fel Verdi Don Carlosát. Az ötórás ősbemutató után, mely november 4-én este zajlott Hamburgban, nagyjából ugyanannyian törtek ki viharos tapsban, mint ahányan tiltakozásuknak adtak hangot.

Az Opernwelt magazin által 10 éven belül immár ötödik alkalommal Az év operarendezőjének kikiáltott 56 éves Konwitschny legújabb interpretációja nem véletlenül osztotta meg a közönséget. A 3. szín közismert eretnek-jelenetét például zajos, nyugtalanságtól fűtött, lármásan forrongó, ugyanakkor modern látványosság formájában ábrázolta, ahol az inkvizítorok által korbácsolásra ítélt eretnekeket televíziós közvetítés és fotográfusok vakuvillogásai közepette verték a színpadon. Nem hiányzott az abszurd pantomim, a szaftos paródia, a groteszk jelenetek. Lehet találgatni, hogyan illik a Verdi által kimondottan az 1867-es bemutatóra komponált negyedórás zenés baletthez egy hirtelen felbukkanó pizzafutár. A világuralomra törő spanyol király, II. Fülöp a despotizmus, a magány és a szeretetéhség csapdájában vergődik, Don Carlos a gyermeklelkű, elmeháborodott fiú, aki a szeretett Elisabeth szoknyája mögé bújik, és még folytathatnánk a sort, amelynek elemei összességében vagy részeiben szélsőséges érzelmeket váltottak ki a közönségből.

(moon)