A dollárpapa és barátai

A Puff Daddyből az évek során Diddyvé lett Sean Combs öt év után tér vissza, hogy bebizonyítsa, nemcsak parfümöt és ruhát képes gyártani, de még slágereket is. Rajta kívül Bruce Springsteen legjobb brit tanítványa, a Rosszul Rajzolt Fiú is új lemezen bizonyítja be, hogy nem szégyen a nemzeti büszkeség. Lemezajánlónkban továbbá slágeres blackmetál és autista földönkívüliek.

Clinic: Visitations

Várakozások: A Clinic a kilencvenes évek végén tűnt fel mint az alternatív rockzene egyik nagy reménysége, de a kultzenekari státust nem sikerült kinőnie. A liverpooli négyes eddig három lemezt jelentetett meg, és amikor az első album egyik dala (The Second Line) feltűnt egy farmerreklámban, úgy tűnt, itt az áttörés, de a dal csak a Top 40 közelébe jutott, a bűvös határt nem sikerült túllépnie, noha a Clinic következő lemezét még jelölték Grammy-díjra is. A két évvel ezelőtti Winchester Cathedral megjelenésekor már a legtöbb kritikus is önismétlőnek minősítette a zenekart, ezért a negyedik album legfőbb kérdése az volt, hogy ki tud-e törni a Clinic saját maga börtönéből, vagy megmarad független legendának.

Eredmény: Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Clinic képtelen nem Clinic lenni. A Visitations-ra is ugyanazok a jellemzők igazak, mint az együttes korábbi lemezeire: repetitív, monoton, baljóslatú zene, Ade Blackburn semmivel sem összehasonlítható énekével kísérve. Bár a Clinic hatásai nyilvánvalóak (Velvet Underground, garázsrock, punk és minimalista kísérleti zenék a hetvenes évekből), mégis egyedi, azonnal felismerhető stílusa van a zenekarnak, ami manapság nem akármi - még úgyis, hogy közben a zene a saját korlátain belül változatos. Kár, hogy ezt se fogják sokan hallani, a zenekarnak ugyanis feltett szándéka, hogy "szembe menjen" a zeneiparral.

Kiknek ajánlható: Akik szerint nincsenek manapság már izgalmas zenekarok.

Olyan, mint: A rock'n'roll az autista földönkívüliek szerint.

Cradle Of Filth: Thornography

Várakozások: A black metal kőbe vésett dogmái, szűkre szabott keretei közül gyakorlatilag lehetetlen a mainstreambe átütő sikert produkálni, a sokkal inkább bizarr rajzfilmfiguráknak mintsem rémisztő, pogány szörnyetegeknek tűnő, brit Cradle of Filthnek ez mégis sikerült, olyannyira, hogy tavaly még a Grammy-díj is elérhető közelségbe került a számukra, ami egy ilyen extrém zenét játszó zenekarnál nem kis fegyvertény. A black metal durva és sivár hangzásvilágát nagyívü, szimfonikus betétekkel oldó, az ügyesen kitalált vérivó image-t jó adag sötét, gótikus romantikával és látványos színpadi performance-szel keverő zenekar műfajuk első számú sztár és poszterzenekara lett, amivel persze a keményvonalas black metal rajongók ellenszenvét is sikerült kivívniuk. Helyettük viszont, elsősorban a frontember és zenekarvezető Dani Filthnek köszönhetően végre hölgyrajongók is megjelentek ebben az alapvetően mogorva és elutasító szubkultúrában.

Eredmény: A zenekar immáron hetedik stúdiólemezén, a Thornography-n pedig tovább haladnak az ésszerű kommercializálódás útján; a még mindig alapvetően meghatározó black metal rovására egyre nagyobb teret nyer a gótikus rock, a klasszikus, dallamos metal illetve a már jól megszokott szimfonikus körítés, és Dani Filth sem ragadtatja már magát olyan idegborzoló sikolyokra és hörgésekre, mint korábban. A hab a tortán pedig a nyolcvanas évek egyik definitív popslágerének, a Heaven 17 féle Temptation-nek Sisters of Mercy-s ihletettségü, szellemes átdolgozása.

Kiknek ajánlható: A tizenéves, lázadó kamaszoknak mindenképpen, hisz a Cradle of Filth továbbra is kitűnő szülőbosszantó, aki pedig egyszerüen csak a zenekarral szeretne megismerkedni, nyugodtan kezdheti akár itt is.

Olyan mint: A 2004-es Nymphetamine egyenes folytatása.

Inkei Bence - Sz. Sz. Csaba