A nagykövetnek a Metallica tetszett a legjobban

Vágólapra másolva!
A héten iktatták be a rock and roll dicsőségcsarnokába a Sex Pistolst, a Blondie-t, a Black Sabbathot, a Lynyrd Skynyrdet és Miles Davist. A New York-i Waldorf Astoria szállodában megtartott ceremónián meghívottként részt vett Simonyi András washingtoni magyar nagykövet is, aki másfél éve már egy Ramones tribute-zenekarban gitározott, és ezenkívül is van egy zenekara. Ő osztotta meg most élményeit az [origo]-val:
Vágólapra másolva!

- Terry Stewart, a Rock And Roll Hall Of Fame Museum igazgatója hívott meg az eseményre, ugyanis sokat dolgoztunk együtt az utóbbi időben. Ez, mondani sem kell, mekkora elismerés, hiszen ez az évente megtartott ünnepség (az idei volt a 21. beiktatás) nagy megtiszteltetés a beiktatottaknak és meghívottaknak egyaránt, nekem pedig nagykövetként és egyszerű zenerajongóként is megtiszteltetés volt.

Milyen jellegű esemény ez a ceremónia?
- Elegáns, szmokingos-estélyis gála, körülbelül ezer meghívottal. Itt ez hasonló rangú eseménynek számít, mint a filmvilágban az Oscar-gála, ennek megfelelően olyan sztárok voltak a közönségben, mint Sting vagy éppen Brian May a Queenből, a fellépőkről nem is beszélve. Az estét Ahmet Ertegun nyitotta meg, akit már 1987-ben beiktattak, ő a magyar közönségnek leginkább a Ray című filmből lehet ismerős, ő volt Ray Charles impresszáriója és a filmben Curtis Armstrong játszotta.

A fellépők közül ki tetszett a legjobban?
- Nem könnyű kérdés, mert fantasztikus előadásokat láthattam, nagy élmény volt mindegyik. Kezdve Solomon Burke-től, aki a nemrég elhunyt Wilson Pickett előtt tisztelgett műsorával, aztán a Blondie is nagyszerű volt - ahogy Debbie Harry elkezdett énekelni, az ember egyből elfelejtette, hogy a régi sikerek óta már eltelt 25 év. A legnagyobb hatást rám a Metallica tette, a Black Sabbath számait játszották hatalmas lelkesedéssel, és azt meg külön megható volt látni, hogy a frontemberük, James Hetfield elcsukló hangon, a könnyeivel küszködve beszélt arról, hogy mennyit jelentett számukra a Black Sabbath. Főleg, hogy utóbbi zenekar nekem is nagy kedvencem volt régen. Jó volt látni az eredeti tagokat, és még Ozzy Osbourne is egész jó állapotban volt.

A hírek kisebb botrányokról, kínos eseményekről is szóltak a Sex Pistols és a Blondie kapcsán.
- Igen, a Sex Pistols hű maradt önmagához, és nem lépett fel, csak egy levelet küldött, amelyben jól megmondták a magukét. A Blondie fellépése előtt pedig a jogdíjproblémák miatt összekülönböző korábbi tagok közül ketten szerettek volna játszani a zenekarral, de Debbie Harry ezt visszautasította. Volt azért kedves színfolt is a gálán, nekem a legjobban Herbie Hancock anekdotája tetszett Miles Davisről, akivel régebben együtt játszottak, és Hancock egyszer rossz akkordot ütött le a zongorán. Erre váratlanul Davis volt az, aki változtatott a játékán, és ment Hancock után, akit a koncert után sem tolt le, hanem csak annyit mondott, hogy nem rossz, hanem érdekes akkordot ütött le, ami után érdekes volt menni. Szerintem ez a kis sztori mindennél többet mond egy zenész nagyságáról. Azt sem bántam meg, hogy végigvártam az utolsó fellépőket: Elvis Costello és Alain Toussaint, híres New Orleans-i zenész játszottak együtt egy nagyszerű kísérőzenekarral igazi kreol zenéket játszva tisztelegtek New Orleans előtt, egészen éjjel 1 óráig.

Fotó: Simonyi András

A Metallica tiszteleg a Black Sabbath előtt


Összegezve, úgy érzem, hogy kicsit valamennyiünk számára megtiszteltetést jelentett, hogy a magyar nagykövetet meghívták erre az eseményre. Jó látni, hogy az amerikai társadalomba már mennyire mélyen beépült a rock and roll, és hogy mennyire befolyásolja a kultúrát, de ha szabad egy kicsit álmodoznom, nagyon bízom benne, hogy lesz még valaha magyar zenész is a Rock And Roll Hall Of Fame-ben.

Kevesen tudják, hogy zenészként is aktív. Mikor lép fel legközelebb a zenekar?
- Jövő héten Washingtonban a 9.30 klubban, ahol egy jótékonysági koncerten lépünk fel a pulmonális hypertonia (kisvérköri magas vérnyomás) gyógyítása érdekében. Az együttes neve egyébként Coalition Of The Willing, és külön nagy dolog, hogy velünk játszik a neves gitáros, Jeff "Skunk" Baxter, aki korábban a Steely Dan és a Doobie Brothers zenekarokban is zenélt. Érdekesség, hogy két nappal előttünk ugyanitt lép fel Ray Davies, a Kinks volt vezetője, aki nekem annak idején szintén nagy kedvencem volt, és mivel pont aznap megyünk oda zenésztársaimmal felmérni a terepet, megnézem az ő fellépését is, és remélhetőleg találkozni is fogok majd vele.

Inkei Bence