A kínai demokrácia és más eltapsolt milliók

A Guns N' Roses hosszú évek óta készülő albuma, a Chinese Democracy már mindenféleképpen bevonul a rockzenei legendáriumba, akár megjelenik valaha is, akár nem. Az viszont, hogy minden idők legdrágábban elkészített lemeze lesz-e, még egyáltalán nem eldöntött kérdés. A Chinese Democracy története és még néhány lemez, amelyre vagyonokat költöttek a kiadók.

A Geffennek egy idő után kezdett az ügy kínossá válni, hiszen ekkorra már milliói voltak a lemezben, amely viszont egy lépést sem haladt előre. Producerek váltották egymást, ám ettől még korántsem látszott a fény az alagút végén, hiszen a New York Times riportja szerint pár hónap alatt ezernél is több digitális hangszalagot emésztett fel a Chinese Democracy, a munka pedig teljesen kaotikus ütemben folyt: Rose néha csak heti egy-két alkalommal látogatott be a stúdióba, de olyan is volt, hogy hetekig ki sem mozdult malibui birtokáról.

1999 januárjában aztán a Geffen beolvadt az Interscope Recordsba, ami érzékenyen érintette Rose-t, hiszen már nem számíthatott a Geffen korábbi embereire, akikkel viszonylag jó munkakapcsolatban volt. Ekkor egy darabig úgy tűnt, mintha tényleg azon volna, hogy minél hamarabb befejezze a lemezt: aktívan részt vett a felvételi munkákban, kiadott egy számot is a kezei közül (az Oh My God címűt), és a Rolling Stone-nak azt nyilatkozta, hogy 2000 nyarára kész lesz az album. Ezután azonban szép lassan elfogyott a lendület, és a Chinese Democracy visszakerült ugyanabba a káoszba, amelyben eddig is volt - gyakorlatilag hasonló forgatókönyv ismétlődik azóta is.

Az Interscope úgy vélte, hogy egy új producer lehet a siker kulcsa, és így a Queen lemezeiről ismert Roy Thomas Baker lett a folyamat irányítója. Ő persze úgy találta, hogy a dalokat új verzióban és új stúdióban kell felvenni újra, és minden az óhaja szerint is történt, magyarul kezdődött az egész elölről. 2000-ben annyi előrelépés azért történt, hogy Rose hét év után újra színpadra lépett, és a Guns N' Roses végre néhányat előadott az új dalok közül élőben is Las Vegasban és Rio De Janeiróban. A lemezfelvétel pedig folytatódott, ami iszonyú pénzbe került az Interscope-nak, egyes számítások szerint havi 244 ezer dollárba (ebből csak a stúdióbérlet havi 50 ezer volt).

Az nem meglepő, hogy a két nagy egójú ember (Rose és Baker) nehezen fértek meg egymással, végül utóbbi húzta a rövidebbet, és 2001 karácsonyán otthagyta a produkciót. Rose-on addigra már olyan nagyzási hóbort uralkodott el, hogy egyenesen tripla albumról kezdett beszélni, és persze a Bakerrel felvett anyag is a kukában végezte. Ennek ellenére optimizmus uralkodott akkoriban a zenekar háza táján, hiszen felléptek a 2002-es MTV Awardson, majd utána változó sikerrel turnéztak is, egészen addig, amíg Rose egyszerűen nem ment el egy philadelphiai koncertre, mire a turné félbeszakadt.

A kiadó menteni próbálta a menthetőt, és 2004 márciusában piacra dobott egy Guns N' Roses-válogatást, melyen hiába nem volt egyetlen új szám sem, elég szép példányszámban fogyott ahhoz, hogy valamit faragjon az ekkorra már nyolc számjegyűre taksált veszteségből. Azóta pár szám kiszivárgott az internetre, és átlag félévente felröppen a hír, hogy most már tényleg kész a lemez, hogy aztán utána nem sokkal jöjjön az újabb bejelentés a csúszásról