A Lincoln Parktól a Meteoráig

Májusban jelenteti meg hosszú várakozás után új albumát a 21. század egyik legnépszerűbb rockzenekara, a Linkin Park. Ebből az alkalomból most gyorsan felidézzük az együttes egyes kiadványai kapcsán, hogyan lett a Lincoln, majd Linkin Parkból az, ami.

A pár éve végképp kifulladt nu-metal hullám egyik legsikeresebb zenekara, a Linkin Park úgy tűnik, ügyesen és elegánsan mentette át magát az évtized második felére, így a stílus fokozatos perifériára szorulása sem tépázta meg különösebben népszerűségüket.

Arra persze nincs egyértelmű magyarázat, hogy ennek a kaliforniai ötösnek miért sikerülhetett az, ami például a pályatárs Limp Bizkitnek már nem jött össze, mindenestre a válasz elsősorban talán abban keresendő, hogy egyfelől a Linkin Park eddigi két soralbumán és a Jay-Z-vel közös lemezén is sikeresen kerülte ki az önismétlés csapdáját, másrészt viszont a végeredmény mégiscsak az a táncra és fejrázásra egyaránt alkalmas, slágeres és roppant hatásos stadionrock-hiphop-elektro egyveleg maradt, ami már az ezredfordulón, első lemezük idején is elhozta a Grammy-díjat a zenekarnak.

Ezen kívül pedig azt se felejtsük el, hogy a minden bizonnyal tudatos, visszafogott, médiabotrányoktól mentes, kertvárosi-szomszéd-srác imidzs és a Live8-en és a Music For Relief-en való szereplés is sokat lendített a fiúk megítélésén.

Az 1996-ban, még Xero néven alakult zenekar hangképe akkor lett teljes amikor a japán származású rapper, Mike Shinoda mellé bevették a mindig más színű frizurákban pompázó énekest, Chester Benningtont, és a két frontemberrel kiálló csapat, számtalan hatást felölelő - szaggatott nu-metal riffelés, indusztriális effektek, kurrens tánczenei irányzatok, hiphopos feszesség és persze nagyfokú popérzékenység - sajátos crossover zenéjével, pár év kemény munka és visszautasítások sorozata után 1999-ben végre lemezszerződéshez jutott.

A Hybrid Theory című debütálásuk az év egyik legnagyobb rockzenei szenzációja volt, egészen a tízszeres platina státuszig vitte az Egyesült Államokban, és több mint 15 millióan vették meg világszerte. Az együttes tagjai (Bennington és Shinoda mellett a gitáros Brad Delson, a basszusgitáros Dave "Phoenix" Farrell, a dobos Rob Bourdon és a DJ Joseph Hahn) úgy emelkedtek a legnagyobb sztárok közé, hogy közben nem nőtt meg az egójuk, sok rajongó még a nevüket sem tudja felsorolni rendesen.