Mielőtt Rúzsa Magdi összecsap DJ Bobóval

Vágólapra másolva!
Alig két héten belül rendezik az idei Eurovíziós Dalfesztivált, és május 10-én, majd 12-én Helsinkiben hazánk is versenybe száll az európai televíziózás egyik legismertebb zenei eseményén, ahol nem kevesebb mint 42 ország előadóművészei és az általuk képviselt dalok versenyének lehetünk majd mi is szemtanúi. A rendezvény közeledtével egy gyors történeti áttekintést szeretnénk nyújtani az Eurovíziós Dalfesztivál múltjáról és jelenéről, valamint a hazai vonatkozásokról is. Honnan is indult ez a nagyszabású európai megmérettetés és hogy milyen esélyekkel nézhetünk - akár mi magyarok - egy ilyen verseny elébe.
Vágólapra másolva!

Az 52. Eurovíziós Dalfesztiválnak a szabályok értelmében az előző győztes ország ad helyet. Mivel a múlt esztendőben a dobogó élére a finn Lordi került, így most májusban Helsinkire figyelhet Európa valamennyi országa. Idén rekordszámú jelentkező volt, nem kevesebb, mint 43 ország szerette volna reprezentálni magát, annak ellenére, hogy korábbi döntés értelmében csak 40 ország indulását támogatta volna az EBU. Visszalépésre 2007 januárjáig volt ideje az országoknak, melyek közül egyedül Monaco gondolta meg magát. Így 42 ország és dala indulhatott el a versenyen, amelyek közül a szabályok szerint az elődöntőben 28 dal és ország mérettetheti meg magát. A közülük kikerülő tíz legjobb, valamint a négy alapító nagy ország (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és Spanyolország) és az előző évi eredmények alapján a tíz legtöbb ponttal induló állam idei jelöltjei adja azt a 24 országot, amelyek a végső döntőben május 12-én megmérkőznek. Többek között így már biztosan döntős Spanyolország a D'Nash fiúbandájával, míg a franciák a Les Fatals Picards elnevezésű rockcsapatukkal indulnak. Esélyes lehet a svéd The Ark, amely leginkább a glam rock műfaját támasztja fel, és már kisebb nemzetközi ismertséggel is rendelkezik.

Foto: Emma Svensson

The Ark - a svédek legújabb reménysége



Az angoloknál több befutott művész neve is szóba került, Morrissey például sokáig pedzegette indulását a versenyen, de nála bátrabb volt a The Darkness frontembere, Justin Hawkins, aki merészen nekivágott, de bizony a válogatáson szépen elvérzett a Scooch nevű popcsapattal szemben (hallott már valaki róluk?), akárcsak Liz McClarnon az Atomic Kitten lánycsapat tagja, aki hasonlóan hátul maradt a hazai előválogatón. Németország egy román származású dzsesszzenésszel, Roger Ciceróval, míg a finnek idén hozzánk hasonlóan egy megasztárral, a 2004-es Idol tehetségkutató győztesével, a 26 éves Hanna Helena Pakarinennel reprezentálják magukat. Az elődöntőben a mi Rúzsa Magdink mellett egy rég letűnt sztár is színpadra lép majd, mivel Svájc színeit az egykoron felkapott Dj Bobo fogja képviselni Vampires Are Alive című dalával. DJ Bobót egyébként sokan a legesélyesebbnek látják: a brit fogadóirodák, melyek többségénél lehet fogadásokat kötni a fesztivál győztesére, az eddigi számadatok tükrében pont DJ Bobót hozták ki a legnagyobb esélyesnek. Svájc kapcsán érdekesség, hogy korábbi esztendők egyik legnagyobb sikerét pont egy nem svájci állampolgárral érték el: 1998-ban Céline Dion utazhatott ki az ország nevében és tért haza a verseny győzteseként. A hollandok idén egy korábban már delegált és 1998-ban a 4. helyezést elért énekesnővel, Edsilia Rombleyjel szeretnének hasonlóan szép eredményeket elérni. Az osztrákok egy jóképű fiatal énekest, a Starmania elnevezésű tehetségkutató realityjükben feltűnt Eric Papilayát utaztatják ki, míg a csehek - a számunkra talán legpoénosabb nevű - rockbandájukat, a Kabát zenekart delegálták.

Azt pedig, hogy a 24 döntős közül ki áll majd a dobogó élére, mint tudjuk, nemcsak pusztán a nézők szavazatai (amelyek sokszor inkább politikai, etnikai alapon születnek), hanem sok más mögöttes érdek és szempont is eldöntheti. A legfontosabb ugyanis nemcsak a tehetség, hanem a puszta anyagiak, többek között, hogy a döntősök közül melyik ország - és azon belül is az érintett televíziós csatorna - lenne egyáltalán képes egy ilyen kaliberű rendezvényt megszervezni, hiszen csak olyan művész kerülhet ki győztesen, akinek az indító csatornája mindezt biztosítani tudja. Kérdés, hogy ha Rúzsa Magdi szépen szerepelne is, lenne-e a Magyar Televíziónak annyi anyagi ráfordítása, hogy ilyen méretű és bizony nem kevés pénzt felemésztő műsort vállalni merjen. A választ valószínűleg sokan sejtik. De drukkolni mindenképp érdemes és kell, mivel nem minden nap adatik meg egy fiatal tehetség számára, hogy a világ számos országának tévénézői előtt debütálhasson és reményeink szerint maradandó nyomot hagyjon.

Fiák Krisztina