Számkivetett albínó és a mezítlábas díva - afrikai visszatérők az iWiW Világzenei Nagyszínpadon

Augusztus 8-án kezdődik a 15. Sziget fesztivál, azaz már csak egy hetet kell várni a kapunyitásig. Az iWiW Világzenei Nagyszínpad összes fellépőjét bemutató ötrészes sorozatunkban a magyar előadók és az amerikai kontinens zenekarai után most az Afrikából érkező énekeseket, együtteseket vesszük sorra, akikről túlzás nélkül állítható, hogy egytől-egyig sztárok a maguk kategóriájában. Gnawa, morna, makossa, rai és az igazi sivatagi stoner blues a Szigeten!

Tinariwen (Mali) (augusztus 9., csütörtök, 19.45)

A második napon még egy Maliból érkező vendég teszi tiszteletét az iWiW Világzenei Nagyszínpadán, a már ilyen-olyan formában 22 éve zenélő, tisztán zenekari funkciójában 1996 óta működő, ám csak az elmúlt néhány évben feltűnt, viszont már nem csak a világzene berkein belül ismert Tinariwen zenekar. A Szahara déli részében élő tuareg rockereket sem kell különösebben bemutatni, hiszen 2005-ben nemzetközi áttörésük után nem sokkal már felléptek ezen a színpadon is, ráadásul tavasszal megjelent Aman Iman (Water Is Life) című legújabb lemezük, mellyel a nagyvilágban szinte mindenütt, így nálunk is foglalkozott a szaksajtó. Az eredetileg egy katonai kiképzőbázison megalakult Tinariwen (a nomád módon élő berber népcsoport a függetlenségéért küzd, a zenekar tagjai is végigharcolták az 1990-1996 közötti felkeléseket) először a Kalasnyikovokat cserélte akusztikus hangszerekre, majd a tuareg zenekarok között elsőként - afféle Bob Dylan-es pálfordulással - elektromos gitárokra váltottak.

A helyi gyökérblues, a tradicionális tuareg énekek, a Led Zeppelin inspirálta blues-rock és az észak-afrikai transzba révedt ritmika egy teljesen egyedi, pszichedelikus sivatagi blues-rockká áll össze - az igazi desert session, melyre még az amerikai sivatagban stonerkedő Joshua Homme is büszke lenne! Más világsztárok nem is fogják vissza magukat, ha a turbános zenészekről nyilatkoznak, az afrikai transz-rock ismert rajongójának, Robert Plantnek az ajánlása nekünk is megteszi: "Amikor először hallottam őket, úgy éreztem, ez az a zene, amit egész életemben kerestem."

Cesaria Evora (Zöld-foki Szigetek) (augusztus 9., csütörtök, 21.30)

A csütörtöki fő műsorsávban fellépő Cesaria Evora végképp visszatérő vendégnek számít Magyarországon, a Zöld-foki Szigetekről érkező énekesnő 2002-ben már elbűvölte a világzenei színpad közönségét és azóta is többször lépett fel Budapesten, sőt idén tavasszal, kétestés fővárosi műsora előtt (melynek apropóján az [origo] is készített vele interjút) afféle mini-turné keretében még Debrecenben is adott egy koncertet. Jól ismerjük tehát, és éppen ezért tudjuk, hogy nem szabad kihagyni egyetlen alkalmat sem, amikor élőben láthatjuk-hallgathatjuk.

Az általa megszólaltatott morna, melyet a Zöld-foki Szigeteken élő emberek szomorkás, mégis melegszívű sanzonjának, vagy bluesának (leginkább meg talán fadójának) szokás titulálni, mélyen megérintő, ugyanakkor nyugtatja is a lelket. Legjobb pillanataiban azzal az érzéssel ajándékozza meg a hallgatót, hogy egy idősödő, nagydarab, színes bőrű asszony sok titkot őrző tekintetén keresztül figyeli egy Nyugat-Afrika partjainál fekvő szigeten a koraesti sürgés-forgást, és közben arra gondol, legközelebb nem siet el annyira, mert úgyis csak annál hamarabb visszavágyik. A mindig mezítláb éneklő, számtalan hangszínnel játszó, a végén mégis egy sajátos hangulatnál kikötő Evora a lehető legtermészetesebben létezik a színpadon is, nyilvánvaló, hogy előadása mellett személyisége is hozzájárult, hogy a világzene egyik legkeresettebb csillaga vált belőle.