"Több Jézust, kevesebb rock and rollt!" - keresztény rock Amerikában

Amerikában a keresztény rockhoz sorolt előadók több albumot adnak már el, mint amennyi komolyzenei és jazzlemezt összesen vesznek az Egyesült Államokban. A legtöbb más irányzattal szemben a keresztény zenei lemezekből többet adnak el, mint bármikor korábban. Kis keresztény rockzenei gyorstalpaló.

Amikor az amerikai lemezlistákat ismertetjük, rendkívül gyakran kerül elő a "keresztény zene" vagy angolul "christian music" kifejezés. Bár a jelenség korántsem csak Amerikában van jelen (példának okáért Magyarországon is szép számmal működnek keresztény rockzenekarok), ennyire jelentős szerepet sehol sem játszik, mint az Egyesült Államokban, ahol az évek óta egyenletesen hanyatló lemezeladások közepette a keresztény rock eladási számai pont, hogy nőnek. Egyes zenekarok már a mainstreambe is betörtek, de ennél még érdekesebb, hogy a CCM (Contemporary Christian Music, azaz kortárs keresztény zene) gyakorlatilag egy párhuzamos univerzumban létezik, ezt nézzük most meg kicsit közelebbről.

Az első kérdés természetesen az lehet, hogy mitől sorolnak a "keresztény zenei előadók" közé egy adott előadót? Hiszen a rockzenén belül igen sok gyakorló keresztény található, sőt, sokan konkrétan vallási témájú dalszövegeket is énekelnek, mégis, ettől még mondjuk a U2-t senki nem sorolja a keresztény zenei előadók közé. Nem is sorolhatnák, hiszen bármennyire blaszfémiának hangzik is, de a keresztény rock üzlet, és azok az együttesek, akik nem a CCM szabályai szerint játszanak (vagyis "kívülről jönnek"), azok minden vallásos töltet ellenére is kívül rekednek a skatulyán (persze ezt ők nem feltétlenül élik meg kirekesztettségként). Ez azt jelenti, hogy nem a lemezboltok "Christian" feliratú polcaira kerülnek a lemezeik, nem játsszák a keresztény rádiók a dalokat, és még lehet sorolni.

A CCM-előadók nagy része ugyanis a nashville-i székhellyel működő keresztény zeneipar terméke, és legtöbbjük nem is törekszik különösebb népszerűségre a Christian listákon kívül. Ide sorolják még a különböző amerikai istentiszteleti (worship) zenék többségét is, hiszen a különböző evangéliumi (jobbára konzervatív protestáns) gyülekezetekben már sokszor szabályos rockzene szól az istentiszteleteken. A worship előadók között van sok olyan, aki a keresztény listákon is feltűnik, de azért ez egy kicsit külön műfaj, mi koncentráljunk inkább a világi rockzene mintájára létrejött keresztény rockra.

Ott tartottunk tehát, hogy a CCM komoly üzlet: tavaly már több "Christian" lemezt vettek Amerikában, mint amennyi komolyzenei és jazzlemezt együttvéve eladtak az országban. És ami még fontosabb, jóval túlnőve a szubkulturális kereteken, a keresztény rockzene komoly saját infrastruktúrát épített ki, saját klubokkal, kiadókkal, rádióállomásokkal és természetesen nyári fesztiválokkal.

"A rock & roll a gospelből és a fekete spirituális zenéből született. Most a keresztény rock az egész műfajt visszaviszi oda, ahonnét származik, vagyis a templomba" - idézi az Observer az egyik keresztény rockmagazin újságíróját. Persze ez egyáltalán nem olyan új jelenség, hiszen a CCM-et leggyakrabban a hatvanas évekig szokás visszavezetni.

A legnagyobb ász, a P.O.D.

1968-ban történt ugyanis, hogy Larry Norman, a People! nevű hippizenekar tagjaként a következő címet szerette volna adni a zenekar harmadik lemezének: We Need A Whole Lot More Of Jesus And A Lot Less Rock 'N' Roll (Sokkal többre volna szükségünk Jézusból és sokkal kevesebbre a rock & rollból), ám a lemezkiadó nem tartotta elég jónak az ötletet, ezért a sokkal egyszerűbb I Love You címet adta az albumnak, mire Norman a legenda szerint még aznap kilépett a People!-ből, és szólókarrierbe kezdett. Zeneileg ugyanazon a pályán maradt, mint kortársai, ám a szövegekben már valóban sokkal több Jézus volt, és rövidesen megjelentek a követők is, annyian, hogy 1976-ban Norman már Solid Rock néven saját kiadót is alapított.

Az irányzat akkor még "Jesus music" néven futott, és voltak kimondottan sikeres képviselői is (például a slágerlistát is vezető Barry McGuire), de ezen belül már akkor is voltak folk, hard rock vagy country előadók is, éppen ezért a hetvenes évek közepére már megjelent a CCM elnevezés is. A keresztény rocknak később is voltak mainstream sikereket elért alkotói (például a kanadai Bruce Cockburn), de igazán a kilencvenes években indult be a műfaj.