Kylie nem néz vissza

Kylie Minogue négyéves (nagyrészt kényszerből fakadó) szünet után tér vissza új nagylemezzel, melyből azonban egyáltalán nem hallatszik ki az átélt nehéz időszak, hanem beáll az év bulizós elektropop-lemezei közé. Ezenkívül az ünnepek közeledtével már ritkuló kínálat lehetővé teszi, hogy szót ejtsünk olyan albumokról is, melyeket a megjelenésük idején nem állt módunkban ajánlani: Robert Plant és Alison Krauss duettalbuma "a szép és a szörnyeteg" receptre épül, a Raveonettes mélyebbre ássa magát a cipőbámulós zenekarok hagyatékába, a Black Lips pedig az év egyik legszórakoztatóbb rocklemezét tette le az asztalra.

Kylie Minogue: X

Várakozások: A jövőre negyvenéves ausztrál énekesnő hosszú utat járt be, amíg tinisztárból kritikailag is aránylag elismert énekesnő lett, aki ráadásul a rákkal folytatott küzdelmével világszerte sokak számára vált emberileg is szimpatikussá. Kylie kezdetben szappanopera-sztárként szerzett hírnevet hazájában, majd Rick Astley-hez vagy Jason Donovanhez hasonlóan ő is a Stock, Aitken & Waterman producertrió védenceként lett popsztár. Míg azonban Astley, Donovan és a többiek soha nem tudtak kilépni mentoraik árnyékából, Kylie-nak sikerült a bravúr, és egy kisebb hullámvölgy után független és öntudatos énekesnőként építette újjá a karrierjét a kilencvenes években, de ez nem mindenütt járt igazi kereskedelmi sikerrel is. Így aztán az ezredfordulóra visszatért a populárisabb vonalhoz, azzal a különbséggel, hogy ezúttal már a kritika is komolyan vette, és Madonnához hasonlóan azok közé a sztárénekesnők közé került, akik sikerrel ülték meg két fenékkel a lovat. Kylie keresett név lett a felkapott remixerek és producerek körében is, és már olyan előadók is segédkeztek neki, mint Emiliana Torrini vagy a Fischerspooner, sőt, a Come Into My World videóját maga Michel Gondry rendezte. Eddigi legutolsó albuma, a 2003-as Body Language sikerrel szállt be a nyolcvanas évek nosztalgiába, és vendégeskedett a lemezen a korszak emblematikus zenekara, a Scritti Politti énekese, Green Gartside is. Ezután egy válogatáslemez következett (melyhez társult egy új dal is, melyet a Scissor Sisters tagjaival írt), majd egy nagyszabású turné jött volna soron, de ekkor ütött be a mennykő: 2005 tavaszán emlőrákkal diagnosztizálták, és turnézás helyett operáció, kemoterápia és pihenés várt Kylie-ra. Szerencsére a terápia sikeresnek bizonyult, és másfél év szünet után, tavaly novemberben az énekesnő újra felvehette a félbeszakadt Showgirl turné fonalát, majd megjelentek az első hírek egy új nagylemezről is.

Eredmény: Kylie Minogue ugyan már a tizedik nagylemezével jelentkezik, de talán nem túlzás azt mondani, hogy frissebb és élettelibb, mint valaha. Az X nem akar okos lenni, nem csinál melodrámát és nem is sorakoztat fel könnyfakasztó balladákat a halálos kórral folytatott küzdelem illusztrálásaként, hanem csak egy életigenlő, vidám, bulizós lemez, viszont ilyenből az egyik legjobb, amit hallhattunk idén. Az évek óta dühöngő elektropop revival nagyon is passzol Kylie-hoz (ugye már korábbi lemezein is csinált hasonló stílusú dalokat), és ő pedig gondoskodik róla, hogy segítőtársai között legyenek bevált dalszerzők és cool producerek egyaránt. Az előbbi táborba régi alkotótársa, Cathy Dennis mellett a Robbie Williams szólókarrierjét megalapozó Guy Chambers és a Spice Girls slágereit szerző Richard Stannard tartozik, míg a menő neveket a skót Calvin Harris és a Madonnától Britney-ig mindenkivel dolgozó svéd Bloodshy & Avant jelentik. A lemezen hangminta formájában képviselteti magát a Visage Fade To Grey című klasszikusa (Like a Drug), illetve Serge Gainsbourg és Brigitte Bardot duettje, a Bonnie et Clyde (Sensitized), melyek eleve jó ízlésről tesznek tanúbizonyságot, de a többi szerzemény sem okoz csalódást: a kislemez 2 Hearts glames, zongorás lüktetése, az In My Arms szexi elektropopja vagy a The One a New Ordert idéző alapjaival mind tökéletes 21. századi pop remekművek. Később már kicsit monotonnak és helyenként túlzottan is elektrósnak hat, mondhatni ellaposodik a lemez, melyen azért még akkor is akad hibátlan szám (No More Rain), bár a záródalok már elég középszerűre sikerültek sajnos. Mindettől függetlenül is simán felveszi a versenyt az év hasonló profilú lemezeivel: ha választani kéne az X és, mondjuk, Britney Blackout-ja között, nem volna kérdéses, hogy mi Kylie-ra szavaznánk.

Kiknek ajánlható: Aki a Goldfrapp-Madonna-Gwen Stefani-Sugababes négyszög által határolt területet csak egy kicsit is kedveli, nem lesz szomorú az X hallgatásakor.

Olyan, mint: Összegzés az elmúlt pár év legjobb mainstream popzenéjéből, Kylie képére formálva.

(IB)