Főleg tárgyalók díszítésére kérik ki a politikai hivatalok a Magyar Nemzeti Galéria képeit, magánszemélyek nem kaphatnak képeket, de a politikusok maguk is kiválaszthatják a múzeum raktárából, amit hivatalukban látni szeretnének. A Nemzeti Galéria örülne, ha nem kölcsönkönyvtárként tekintenének rájuk, mert a több ezer kint lévő képük kezelése óriási terhet ró rájuk. Kiderül, kik a legfelkapottabbak, milyen hatással van a politikusokra a zebegényi táj, kiket választott Sólyom László és Göncz Árpád, és hogy lehet-e fűtőtest fölé köztulajdont akasztani. 

Meghatározott időtartamra ki lehet kölcsönözni a Magyar Nemzeti Galéria képeit, amelyek aztán akár évekig díszíthetik különféle állami hivatalok falait. A Galéria képei állami tulajdonban vannak. "Az áprilisi választások után írtunk egy hivatalos körlevelet, hogy fokozottan figyeljenek a köztulajdonban lévő képekre" - válaszolta az [origo]-nak Szücs György, a Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese arra a kérdésre, hogy mennyiben érintette a kölcsönzéseket a kormányváltás. Az átadás-átvételkor a képeknek csak egy kis részét szállították vissza a Galériába, nagyobb része megfelelt az utód ízlésének, és új képeket is kértek. Már ami még a Galériában maradt: a Nemzeti Galéria egyik munkatársa szerint a gyűjtemény tíz százaléka van jelenleg ilyen módon kint, ez körülbelül 1500 képet jelent. Az eljárás törvényes, ha a biztonsági és a környezeti feltételek is rendben vannak, egy szerződés aláírásával mehetnek a képek.   

"Igyekszünk olyan képeket kölcsönadni, amelyekre hosszú távon nincs szükség kiállításokon. Újabban a rossz állapotú képek restaurálásának költségeit vállalniuk kell a kölcsönzés fejében az intézményeknek" - magyarázza Szücs. A képek jobbára a múzeum raktáraiból kerülnek a hivatali tárgyalókba, és díszítő, reprezentatív szerepet töltenek be. Magánszemélyek nem kölcsönözhetnek, "egy politikus magánlakásában nem lehet garantálni a képek biztonságát". A köztársasági elnöki rezidencián akad ugyan néhány festmény, de jellemzően inkább minisztériumoknak, bíróságoknak adnak kölcsön, például a Legfelsőbb Bíróságnak és az Állami Számvevőszéknek, újabb kérések a múzeum munkatársai szerint a Parlamentből és a Miniszterelnöki Hivatalból érkeztek.

Sólyom László és Göncz Árpád is személyesen választott

Korábban gyakran előfordult, hogy a politikusok személyesen igényletek képeket, de az elmúlt két évben szinte alig akadt ilyen megkeresés. Azóta ugyanis a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság felügyeli a kölcsönzéseket. A minisztériumok rajtuk keresztül adják le a rendeléseket, a Galériába pedig a politikusok gyakran csak a titkárjukat, a gondnokot vagy a hivatali belsőépítészt küldik. "Sokszor a megbízás is csak annyi, hogy vigyen például egy szép tájképet" - magyarázta Szücs György. Akad azért néhány politikus, aki személyesen jelent meg az előző ciklusból és korábbi ciklusokban is: "Göncz Árpád például maga jött el és választotta ki a képeket: Egry József, Mednyánszky László, Bernáth Aurél, Aba-Novák Vilmos, Tornyai János, Márffy Ödön és Berény Róbert alkotásait".

Forrás: [origo]
Aba-Novák Vilmostól is választott képet Göncz Árpád. Ez a festő Cirkusz című képe (Illusztráció)

Két ciklussal későbbi utódja is maga választott: Sólyom László mintegy tucatnyi képet vitt magával, amelyek egyike sem volt főmű - mondta az [origo]-nak az intézmény 19-20. századi gyűjteményében, a Festészeti Osztályon dolgozó munkatársa. Az előző ciklus politikusai közül Magyar Bálint is személyesen jött el a kívánt festményért: Kozina Sándortól vitt el egy Szemere Bertalan-képet (Szemere Bertalan a politikus ükapja volt - a szerk.).

Medgyessy Péter két Markó Károly-festményt vitt magával. A Galéria munkatársa szerint ő és Magyar Bálint a ciklus végén visszavitték a képeket, az Elnöki Rezidencián viszont maradtak a Sólyom László által kiválasztott festmények. Baán László még közigazgatási államtitkár korában (jelenleg a Szépművészeti Múzeum főigazgatója - a szerk.) egy Czigány Dezső- és egy Márffy Ödön-képet kért - sorolta a korábbi példákat a főigazgató-helyettes.

A rendszerváltás előtt baloldali festők baloldali témájú képeiért kapkodtak, de Rippl-Rónai József és Szőnyi István például manapság is sláger. Utóbbit Szücs György azzal kommentálta, hogy "a zebegényi táj mindenkire jó hatással van". Az 1960-as években Aczél György Derkovits Gyula és Dési Huber István mellett többek között Rippl-Rónai József, Fényes Adolf, Szőnyi István és Egry József műveit is kiválasztotta. Mostanában sokan szeretnének Egry Józsefet is, de a Galéria az ő munkáit nem szívesen kölcsönzi ki, mert a művész főleg papírra alkotott, ami a szabad fényre és a klímára sokkal érzékenyebben reagál, mint az olaj-vászon. Az utóbbi jól alkalmazkodik a hivatali léthez.

"Semmiképp se tegyék radiátor fölé"

A kölcsönzésnek két módja van: az időszaki és a tartós letét. Az utóbbi 3-5 évre szól, és a főigazgató-helyettes példaként a ráckevei Városi Képtár állandó kiállítását említette, ahol a Nemzeti Galéria több alkotása is látható.

A procedúra során szerződést kötnek a minisztériumokkal és a hivatalos szervekkel, amelyben aprólékosan rögzítik a kép tárolásának részleteit, egészen odáig, hogy az épület melyik szobájába kerül a festmény. "Szoktuk mondani, hogy semmiképp se tegyék radiátor fölé" - említ egy fontos apró részletet Szücs György. Az is pontosan meg van szabva, mikor kell visszaszállítani a képet: nincs összefüggésben a politikai változásokkal - ha nem kívánják meghosszabbítani a kölcsönzést a szerződés lejártakor, visszakerül a kép. Szücs György szerint a gyakorlatban azért előfordulnak késések: "Ilyenkor először egy levelet vagy egy faxot küldünk. Előfordul, hogy szállítási problémákra hivatkoznak, ilyenkor várunk egy kicsit, vagy ha másképp nem megy, mi szállítjuk vissza a képet. A szerződésben az is szerepel, hogy ha kiállítást rendezünk, vissza kell hozni a szobadíszítésen kint lévő képeket. Vannak olyan alkotások is, amelyek több évtizede kint vannak, a szerződést ugyanis állandóan meg lehet újítani" - mondta.

A múzeum munkatársai igyekeznek folyamatosan ellenőrizni a kölcsönképek állapotát, de Szücs György szerint ez nem egyszerű, ő egyébként nem adná ki képek százait, amelyeknek voltaképp csak díszítési szerep jut. "Eleve nagy terhet ró a muzeológusokra a rengeteg kint lévő mű kezelése, adminisztrálása. Sokan egyszerű kölcsönkönyvtárnak tekintik a múzeumot" - mondta. Mindezek miatt nagyon számítanak arra, hogy partnereik betartják a szerződésben foglalt szabályokat: "Mielőbb tudnunk kell például, ha valamelyik festmény elkezd peregni, mert akkor azonnal restaurálni kell" - hozott egy szemléletes példát.

Forrás: [origo]
"A zebegényi táj mindenkire jó hatással van" - Szőnyi István: Zebegény (Illusztráció) 

Egyes képek akár úgy is vándorolhatnak a hivatalok között, hogy közben nem kell visszatérniük az anyaintézménybe, a költözést ugyanakkor jelezni kell. A volt Igazságügyi Minisztérium dísztermében például évekig függtek Roskovics Ignác magyar szenteket ábrázoló festményei, amelyeket nemrég átkért magához a Miniszterelnöki Hivatal. Nagy, jelentős műveket igyekeznek visszaszerezni a tartós kölcsönzésekből.

Ha pedig a kölcsönzési idő lejárta előtt történik egy kormány- vagy vezetőváltás, két eset lehetséges: ha az előd ízlése megfelel az új vezetőségnek, marad, ha nem, visszaküldheti és kérhet helyette újat, de a kintlévőségek miatt a múzeum egyre nehezebben tudja teljesíteni az új kéréseket. Szücs György szerint egyébként remek kutatási terep lenne megvizsgálni a régi és a jelenkori politikusok képzőművészeti ízlését.