Perverz, groteszk népmesék. Az új Comus-lemez

A Comus 1971-ben olyan remekművet alkotott apokaliptikus és groteszk prog-folkjával, amit akkor senki nem értékelt, később azonban több műfajra is nagy hatást gyakorolt. Majdnem harminc év után itt a harmadik lemez.

Perverz, véres és groteszk népmeséket megelevenítő atmoszféra; angol folkzene a hetvenes évek elejének progresszív rockja felől újra felfedezve; hegedűn és akusztikus gitáron előadott, ám gyakran proto-metálosan húzós és vérszomjas riffek; epikus dalszerzés, amelyben ugyanakkor a gyanútlan utazók orra alá fingó gézengúz erdei szellemeket idéző spontaneitásnak és játékosságnak is jut hely; sámánként bömbölő, sajátosan emlékezetes dallamokat hozó ének: ezekből az összetevőkből írt néhány remek dalt a Comus 1971-ben. Ez volt a First Utterance lemez, amely a maga idejében olyan szerény kritikai visszhanggal találkozott, hogy a zenekar tagságának jó része csalódottan akasztotta szögre táltosbotját, maradékuk pedig egy kommerszebbnek szánt, általában említésre se méltatott második próbálkozás után adta fel végleg.

Jelentőségüket csak az utókor ismerte fel: a First Utterance azóta közkedvelt szereplője lett mindenféle alulértékelt / korukat megelőző kultlemezekről szóló listának, hatását pedig olyan későbbi műfajok képviselői vállalják büszkén, mint a pszichedelikus / freak folk, az újkori progrock vagy a neofolk. Különféle híres tisztelőik olyannyira szívükön viselik a Comus utóéletét, hogy a zenekar 2008-ban az Opeth-frontember Mikael Akerfeldt közbenjárására kezdett el újra koncertezni. Az új lemezt (vagy hosszát tekintve inkább ep-t) pedig David Tibet jelentette meg kiadójánál - aki Current 93-vel a legtöbbet hozta ki az elsőként talán a Comus által megzenésített apokaliptikus-groteszk folk esztétikából.

A nyitó Out Of The Comával az ősz szakállú varázslók mindjárt igyekeznek minket meggyőzni, hogy a First Utterance óta eltelt évtizedek alatt semmi sem változott. Sorban jönnek a régi stílusjegyek, a szöveg zavaróan egyértelműen / bénán játszik rá a halottnak látszó zenekar újraéledésére (és még egy The Return című dal is van a lemezen!). Roger Wootton hangja negyven év alatt épp csak annyit mélyült, hogy immár különösebb gond nélkül becsusszanjon a legtöbb ember által elfogadott ének-fogalom keretei közé, közben némileg populárisabbra is veszik a figurát, összességében azonban úgy érzem, ezt a dalt nagyobb slágernek szánták, mint amekkora valójában lett; a végén pedig még egy a Comus világából otrombán kilógó, számomra érthetetlen okokból szereplő szaxofonszóló is rontja az összképet. A második The Sacrifice viszont egyértelműen az anyag legerősebb dala. Nyolc és fél perces, többféle témán és hangulaton keresztülvezető, ám végig egyértelműen összeálló és működő, jól megírt, epikus szám, ez már tényleg hozza a First Utterance színvonalát, talán csak az arra a lemezre jellemző kiszámíthatatlanságot, vadságot hiányolhatjuk, ha szőrszálhasogatóak akarunk lenni.

Az ezt követő The Return kevesebbet mutat a Comus egyéniségéből, ez egy szokványosabb, bárki számára befogadható "egzotikus/sejtelmes/érzéki" női énekes dal, amelyet sokféle különböző zenekar repertoárjában el lehetne képzelni, viszont egyáltalán nem lett rosszul megírva. Az utolsó, negyedik The Maalgard Suite egy rossz minőségű 1972-es koncertfelvétel egy több mint negyed órás, eddig kiadatlan dalról. Összességében kissé fárasztó, bár hallani benne jó részeket és váltásokat; így biztosan nem tudnám megmondani, hogy csak a tényleg erősen zavaró hangminőség veszi el a kedvem a figyelmes végighallgatástól, vagy ezúttal a zenészek a kelleténél jobban is engedtek a progrockos megalománia csábításának. Talán érdemes lett volna inkább újra felvenni a dalt, már csak azért is, mert az, hogy ezt ilyen formában kiadták, arra enged következtetni, hogy maguk sem bíznak abban, hogy visszatérésük többet is jelenthet egy régebbi rajongóknak szóló kuriózumnál. Valószínűleg igazuk is van, viszont nekem az újonnan kiadott négy dalból úgy hangulattól függően másféllel - két és féllel így is örömet okoztak, ami a mai lemeztermésben nem rossz arány. B-