Aki a szexualitást mindenhatóvá tette

2015.09.23. 12:34

Tudattalan, libidó, elfojtás, komplexus, felettes én, a freudi kulcsszavak mára a közbeszéd részévé váltak. Jóllehet a szakma az eredeti elmélet szinte minden pontját megkérdőjelezte, cáfolta vagy árnyalta, sőt az elmúlt két évtizedben néhányan Freud személyének is durván nekimentek, a freudizmus jelentősége vitathatatlan. A folyton szivart szorongató bécsi orvos valamibe nagyon beletrafált. Nem, nem arra gondolok, amit a szivar – Freud óta nyilvánvalóan – szimbolizál. Még csak 76 éve, hogy meghalt a tudattalan felfedezője.

„Miért mondja, hogy jó napot? Ezzel nyilván csak leplezni óhajtja azt a vágyát, hogy rossz estét kíván nekem. De miért kíván nekem rossz estét? Mert gyermekkorában szerelmes volt a feleségem unokanagyanyjába, akiről tudja, hogy este találkozom vele a Szentkirályi utcában, ahová ő a Duna-partról jött. Viszont a Szentkirályi utcában van a szemészeti klinika, s mivel a Duna egy folyó, egész világos és nyilvánvaló, hogy maga azt szeretné, hogy nekem folyjon ki a szemem. Szégyellje magát, illik így beállítani valahová, mindjárt ekkora gorombasággal kezdeni?”

Freud óta az ember már önmagában sem bízhat

Karinthy Freud-paródiájában (Így írtok ti Hacsek és Sajót) a freudizmus szinte minden fontos eleme felbukkan. Benne van például az a freudi tétel, amit pszichológiai determinizmusnak hívunk, vagyis hogy semmi sem történik véletlenül. Ha elfelejtünk, félreértünk, rosszul mondunk valamit, annak jelentése van: valamit leplezünk vele, amit nemcsak kimondani, de talán még elgondolni sem merünk.

Sigmund Freud és az elmaradhatatlan szivarForrás: wikimedia.org

Megjelenik benne a freudi tanítás másik lényeges pontja is, miszerint semmi sem az, aminek látszik. Freud óta nemcsak másokra, saját magunkra is gyanakvással kell tekintenünk,  hiszen tudatos énünk sokszor olyan magyarázatot ad viselkedésünkre, döntéseinkre, érzéseink kiváltó okaira, amely alaposabb vizsgálódás után – ha mondjuk pszichoanalízisnek vetjük alá magunkat – tévesnek bizonyul. Freud világossá tette, hogy nemcsak a másik ember észak-fok, titok, idegenség, saját személyiségünk nagy része is felderítetlen terület. Az út a tudattalanba legalább olyan izgalmas kaland, mint amilyen az Újvilág felfedezése volt.

A szexualitást mindenható elvvé tette

De nem maradt ki a Karinthy-szövegből a freudizmus talán legismertebb, legtabudöntögetőbb kitétele sem, a pánszexualizmus. Minden emberi törekvés, állította Freud, még a legmagasztosabbnak tűnő cél mozgatórugója sem egyéb, mint a szexuális vágy. Ezt az elvet ugyan Freud legtöbb követője elvetette, mégsem lehet elvitatni tőle, hogy megágyazott a 20. század szabadabb nemiségfelfogásának, sőt a ’68-as szexuális forradalomnak is. 

Freud valójában olyasmit fogott fel általános emberi jellegzetességként, ami csupán saját korának lenyomata volt. A szexuális elfojtásból származó neurózisok jó részét maga a társadalom, a 19. század prűd polgári miliője termelte ki. Freud pszichoanalitikus pályája a női hisztéria – a korszak egyik leggyakoribb lelki betegsége – kezelésével és vizsgálatával indult.

A híres kanapé, amelyen Freud páciensei öntötték ki a lelküketForrás: Flickr/Robert Huffsutter

Freud előbb rájött, hogy pácienseinek viselkedési zavarai elfojtott szexuális élményekre vezethetők vissza, majd döbbenten konstatálta, hogy a hisztérikus nők az analízis során rendre kisgyerekkori szexuális abúzusokról számolnak be. 

Ebből a tapasztalatból alkotta meg csábításelméletét, ami meglehetősen eufemisztikus megnevezés, tekintve hogy egy felnőtt és egy sokszor egészen kicsi gyerek között létrejövő szexuális aktusról beszélünk. Szó sincs tehát csábításról, a felnőtt, leggyakrabban az apa, hatalmával visszaélve erőszakot tesz a gyereken, aki később, felnövekedve, ezt a felfoghatatlan, megalázó, szégyenteljes élményt a lehető legmélyebbre igyekszik elásni magában. Csakhogy amit elfojtunk, az valamilyen úton-módon, hisztéria, neurózis, fóbia, pánik formájában előbb-utóbb a felszínre tör.

Miért is kívánja egy kisgyerek az apja halálát?

Freud elmélete jó nagy botrányt kavart, és a fiatal tudós hamarosan visszakozott. A rosszmájúak szerint Freud pusztán azért vonta vissza a csábításelméletet, mert félt, hogy kirekeszti magát a tudományos életből. Mások szerint a dolog ennél árnyaltabb, és az sem véletlen, hogy a visszavonás nem sokkal Freud apjának halála után történt.

Sigmund Freud szülőháza PriborbanForrás: Wikipédia/Jiri Jurecka

Freud nem bírt szembenézni azzal a ténnyel, hogy a polgári családok konszolidált és kulturált kulisszái mögött ennyi perverzió rejlik. Hogy ne kelljen az apákat vádolnia (egy korábbi levelében utalást tesz arra, hogy öccsének hisztériáját talán apuk ilyesfajta perverziója okozhatta), új elmélettel állt elő: a gyereket nem éri tényleges abúzus, az aktus csupán a fantáziájában játszódik le mint vágykép. Mindez pedig az Ödipusz-komplexus következménye.

Azt hiszem, ma már elég kevesen feltételezik egy ötéves kisfiúról, hogy legszívesebben megölné az apját, és az anyjával hálna, vagy egy ötéves kislányról, hogy miközben a babájával játszik, az apja péniszéről fantáziál. Freudnak azonban – és ebben nemigen különbözött a korától – nem volt túl hízelgő véleménye az emberről. Irracionális, szexuális és agresszív ösztönök által űzött lénynek tartotta, akit csak a szisztematikus nevelés, vagyis a kultúra tehet alkalmassá az együttélésre.

Freud rendkívül konszolidált életet éltForrás: youtube

A forradalmár Freud sok tekintetben konzervatív volt

Erich Fromm és más jelentős pszichológusok nem osztoztak Freud pesszimista emberképében. Fromm szerint Freud nem látta át, hogy az agresszió nem az ember biológiai meghatározottságának következménye, hanem éppen a kultúra terméke. Az Ödipusz-komplexus Fromm szerint nem szexuális indíttatású. Az apa iránti negatív érzelmeket nem az anyjába szerelmes kisfiú féltékenysége táplálja, hanem a lázadás a megfellebbezhetetlen apai hatalom, terror ellen, amely meg akarja törni a gyerek akaratát, és nem engedi kiteljesedni saját személyiségét. 

Az Ödipusz-kompexus egy paternalista társadalom terméke,  amelyben a nevelés nem más, mint a társadalmi elvárások rákényszerítése a gyerekre hatalmi eszközökkel. Freud apjáról fennmaradt egy anekdota, mely szerint egyszer tanúja volt, hogy egy ismerős apa és fiú vitatkozott egymással. Jakob Freud állítólag büszkén jelentette ki, hogy az ő Sigmundja ezerszer okosabb nála, mégsem merne soha ellenkezni vele.

Freud forradalmat robbantott ki, de néhány fontos ponton rendkívül konzervatív maradt. Elméletének talán legszembeötlőbb hiányossága a női elem kérlelhetetlen elfojtása, hogy a mester saját kifejezését szegezzük ellene. Ő, aki felfedezte, hogy a kisgyerekkori tapasztalataink egy életre meghatározzák a világhoz, önmagunkhoz és az emberekhez fűződő viszonyunkat, szinte semmit sem kezdett az anya figurájával.

A tudattalan tudományának köszönhetően ma már önmagunkban sem bízhatunkForrás: AFP/Roger-Viollet

A nőt a péniszirigységgel tökéletlen férfivá degradálta, aki csak mint a szexuális vágy tárgya jelenik meg a férfi, sőt már a kisgyerek gondolkodásának horizontján. A freudi kisgyereknek szinte nincs is anyja, kizárólag az apai elvárásoknak akar megfelelni, vagy azokkal akar dacolni.  Ennek bizonyára szintén megvannak a személyes gyökerei. Freud anyja – ahogy az sok polgári családban szokásos volt – nem maga törődött a gyerekeivel.

A kis Freudot idegen asszonyok gondozták, például egy cseh katolikus nő, aki állítólag (Freud hároméves volt ekkor) bevezette őt a szexualitásba, és akit a család lopás miatt hirtelen elbocsátott. Freud még idős korában is fájdalommal emlékezett gondozója váratlan és számára érthetetlen eltűnésére.

Ha a tudat a cenzor, a tudattalan a szamizdat

Minden ellentmondása és hiányossága ellenére a freudizmus néhány évtized alatt belénk ívódott, és jelentősen átalakította az emberről alkotott felfogásunkat. Freud segített megérteni, hogy az önismeret nem egyenlő azzal, amit önmagunkról tudunk.  Az én rendkívül összetett szerkezet, a freudi modell szerint ösztönénre, énre és felettes énre osztható, és az életünk ezeknek az énrészeknek a folytonos küzdelméből formálódik.

Nobel-díjat nem kapott, de irodalmi tevékenységét Goethe-díjjal jutalmaztákForrás: AFP

A felettes én úgy működik, mint egy cenzor, a tudattalan pedig szamizdatban végzi tevékenységét. Felettes énünk felnőtt korunkra olyan erősen magáévá teszi a szüleink által belénk szuggerált értékeket, hogy észre sem vesszük, hogy minden cselekedetünket és gondolatunkat öncenzúrázzuk. Ha szüleink alapos munkát végeztek, akár az egész életünk úgy telik el, hogy valódi énünk meg sem születik. 

Freud a tudattalan tudományával megérttette velünk, hogy az emberi lélek szenvedéseiért nem külső erők – haragvó isten, gonosz szellemek, sors vagy karma – felelősek, hanem a személyiségen belül ható feltáratlan erők. Éppen ezért a szenvedésektől sem szabadíthat meg más, csak az önmagunkon végzett munka.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Kövesse az Origo Kult rovatát a Facebookon!