Mondja, elvtárs, maga miért nem szereti a kommunistákat?

1965. Magyarország,Esztergom Vár eszpresszó a Rákóczi tér-Vörösmarty utca sarkán. Balázs Samu színművész Az orvos halála című film forgatásán.

Balázs Samu civilben egy brit főnemes tartózkodásával vett részt az életben. Ám szerepeiben képes volt a leghevesebb szenvedéllyel megfogalmazni a világról alkotott kritikai meglátásait. Azt vallotta: a színjátszás átélés nélkül kutyakomédia. Rendre éreztette: az a leghelyesebb, ha színpadon kívül a színész nem teszi kockára a méltóságát erős gesztusokkal. Makk Károly Liliomfi című alkotásának Szilvay professzora, vagy az ugyancsak Makk Károly rendezte Macskajáték Csermlényi Viktora, valamint számos klasszikus és kortárs darab meghatározó szereplője a honi színháztörténet egyik legnagyobb színművésze. Mindamellett jellemes, egyenes ember. A második világháború idején üldözötteket bújtatott. A kommunizmus éveiben a hatalommal szembekerülő kollégáiért állt ki. Hálát sosem várt. Ő volt az első olyan színész, aki annak ellenére, hogy nem volt párttag, Kossuth-díjat kapott. Ifjúságáról, a kolozsvári Magyar Színháznál töltött éveiről - amely teátrumnak vezető színésze volt - nem sokat lehetett tudni. A művész fia, Balázs Ádám nemrégiben adta ki az édesapjáról szóló kötetet, amelyből Balázs Samu addig kevésbé ismert élet- és pályaszakaszairól is fontos részletek derülnek ki. Balázs Ádám könyve fontos forrása ennek a cikknek, amely szeretné ösztönözni olvasóját, hogy a könyvet is mindenképpen vegye a kezébe, hiszen Balázs Samu életének további fordulatai mellett fontos színháztörténeti érdekességeket talál benne.

Ne bízz a nőben!

A megszállás napján a legtöbb színházban elmarad az előadás.
A Nemzeti Színház tartja a műsorrendet: Hegedüs Lóránt Kossuth című művét adják, amelyben Balázs Samu Pálffy kancellárt játssza.

Amikor a színpadon egymás mellett jelenik meg az amerikai és a magyar zászló, a nézők spontán tapsolni kezdenek.

1944. március 22-én bemutatják Arnold Schwengeler svájci író Hontalan nép című színművét, amely a gall és római nagyhatalmak közé szorult helvétek tragikus helyzetét mutatja be. Recenziójában Kárpáti Aurél Kiss Ferenc, Timár József és Lukács Margit méltatását követően hangsúlyozza: mellettük Apáthi Imre álnok kalmárja és

Balázs Samu hűvösen mérlegelő Caesar-ja érdemel elismerést.

1944. május 20-án tartják az évad utolsó premierjét. Kemény János Péter című erdélyi története egyben Németh Antal búcsúrendezése.

A származásuk miatt támadott színészeket végsőkig oltalmazó, valamint Majorék „baloldali elhajlásai" felett is szemet hunyó igazgatót politikai okból mozdítják el.

Kovách Aladár író-dramaturg veszi át a helyét.
Balázs Samu 1944 tavaszán játszik a Bánky Viktor rendezte Makkhetes című filmben, amely augusztusban kerül a mozikba. Az utolsó, 1945 előtt készült mozidarabként.
Balázs Samu szeptemberben levelet ír édesanyjának Nagyváradra. Felemlíti a kemény és veszedelmes időket, de azt is lejegyzi:

Nekem most igen sok a munkám, ennek megfelelően jövedelmem is nagyon szép lesz jövő hónaptól, ha minden össze nem omlik.

1944 szeptemberében a Nemzeti Színház bemutatja Bánffy Miklós Attiláról szóló darabját, A nagyurat. Tompa Miklós rendezi vendégként, Balázs Samu a Garabonciást alakítja. Az előadásban lép először a Nemzeti Színház színpadára Bessenyei Ferenc.

1944. október 15-én, a nyilas hatalomátvételt követően, Kiss Ferenc lesz a Nemzeti Színház igazgatója. Több színész beteget jelent, néhány napig elmaradnak az előadások. Aztán folyik tovább a játék.

Októberben a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épülete bombatalálatot kap. A társulat az Operettszínházban játszik tovább – telt házak előtt.

A Nemzeti Színház épülete a Blaha Lujza téren 1951-ben. Forrás: Fortepan/Uvaterv

A színház az adott helyzetben: menedék a valóság elől.

1944 szeptemberében az Andrássy Színházban is bemutatót tartanak. Theodor Rodet Ne bízz a nőben! című vígjátékát adják.
A női főszerepet Muráti Lili alakítja, a többi szerepben: Csortos Gyula, Bilicsi Tivadar, Somogyvári Rudolf. A komédia az ostrom kezdetéig megéri a századik előadást. Csortos Gyula a betegsége miatt december 9. és 21. között nem tud fellépni, szerepét a direktor, Vaszary János kérésére Balázs Samu veszi át vendégként.
Amikor a Nemzetiben is játszik, Balázs Samu biciklivel siet át egyik teátrumból a másikba. A budai oldalon már ágyúznak.

A francia komédiát 1944. december 22-én játsszák utoljára. Budapestet már bekerítette a Vörös Hadsereg.

Hőstettek a „takarásban"

Pierre Godefroy egyike annak a mintegy ezer, a német fasizmus elől Magyarországra menekült francia katonának, illetve szökött hadifogolynak, akiknek az ország vezetése menedéket adott – amíg arra lehetőség volt. Utóbb kinek így alakult a sorsa, kinek úgy.

Pierre Godefroy az Andrássy Színház kelléktárában talál menedéket, illetve olykor Balázs Samu Katona József utcai bérelt lakásában.

A későbbiekben Godefroy normandiai szülőfalujában lesz polgármester, majd a párizsi szenátus tekintélyes gaulle-ista képviselője.
Pierre Godefroy Szél sodorta falevél című művében is megemlékezik majd minderről. Egy interjúban pedig így nyilatkozik:

„néha Balázs Samu színművésznél háltam, aki nagyon bátran viselkedett. A nyilasok mégis elfogtak, s egy Szent István körúti börtönbe zártak, ahol szörnyű kínzásoknak voltam tanúja, de minket, franciákat (...) végül kiengedtek".

A Balázs család birtokában lévő levelekből kiderül, hogy a francia „távozása" után Balázs Samu egy zsidó hölgyet védelmezett a bérleményében, illetve a ház óvóhelyén.
Amikor Godefroy – már szenátorként – az ezerkilencszázhetvenes években Budapestre látogat, találkozót kezdeményez Balázs Samuval. A színész elhárítja, Ádám fiának pedig azzal magyarázza a dolgot:

akinek ő menedéket adott, az egy vagány forradalmár volt, aki azonban addigra alighanem egy korpulens politikus lett.

Goefroy-nak így Balázs Ádám lesz budapesti kísérője, a politikus pedig a színész fiának köszöni meg az édesapa bátor helytállását.
A zsidó hölgy, aki utóbb Los Angelesben telepedett le, egy későbbi levelében felidézi, hogy Balázs Samu az ostrom alatt Faludy György akkoriban tiltó listára helyezett Villon-átköltéseit szavalta neki.
Balázs Samu soha sehol nem említi majd a háború alatt véghezvitt humanitárius, egyben kockázatos cselekedeteit. Az érintettek hálálkodását pedig minden esetben hárította.

Hiteles marad

Balázs Samu, amint véget ér Budapest ostroma, a New York Kávéházba megy, mert úgy tudja, hogy ott gyülekeznek a munkára kész színészek. Azonban akkor éppen nem talál ott senkit, ezért cédulán hagy üzenetet:

"Szeretnék veletek dolgozni."

Hamarosan őt keresi fel egy ismerőse és újpesti színészcsapathoz invitálja. Egykori akadémiai osztálytársa, Halász Kálmán, és színészbarátja, Fellegi István vezetésével színpadra állítják Gogol A revizor című darabját.

Az 1945 februárjában bemutatott - a háború utáni első - színházi előadásban Balázs Samu a polgármestert játssza,

feleségét pedig Kornis Kató, a drámaíró Kornis Mihály édesanyja alakítja. A díszletekhez a helyi plébános kölcsönzi a bútorait, a nézők saját székekkel, hokedlikkel érkeznek.

A darabot öt újpesti előadás után átviszik az Izabella téri (ma: Hevesi Sándor tér) Magyar Színházba.

Fűtés ott sincs, az eső becsorog a szétlőtt tetőszerkezeten, de nagyobb a tér, mint Újpesten, s az érdeklődés jelentős.

A színház az adott helyzetben: az újrakezdés szimbóluma.

1945. március 8-án a Nemzeti Színház társulata újítja fel az ostrom előtt, Major Tamás címszereplésével színre vitt Tartuffe-t - ugyancsak a Magyar Színházban. Utóbbi előadás kapcsán írja a Népszavában cikkező Erdődy János író:

Itt állnak és ágálnak előttünk a politika és a társadalmi élet hirtelenjében színt váltott Tartuff-jei.

Major Tamás időközben kinevezte magát a Nemzeti Színház igazgatójának.

Major Tamás színművész, 1965 Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

(Az Ideiglenes Nemzeti Kormány kultuszminisztere, Teleki Géza csak 1945 októberében hívatja magához a már hónapok óta direktorként buzgólkodó Major Tamást, és rákérdez: ki nevezte ki? Major azt felelte: "senki, de dolgozni kellett". Major később úgy mesélte egy interjúban, hogy Teleki egyszerűen rábólintott. Érdemes hozzátenni, hogy a háború alatt, a kommunista „akciózás" közben

Major Tamás olyan későbbi nagyhatalmú kommunista vezetőkkel került közeli barátságba, mint például Péter Gábor, aki utóbb az Államvédelmi Hatóság rettegett vezetője lett.

Lehet, Teleki Géza ráérzett valamire a jövővel kapcsolatban. Sz.Á.)

A Nemzeti Színház 1945. április 21-én tartja meg a hivatalos évadnyitóját.
Az első, deklaráltan Major Tamás igazgatása alatt – és az ő rendezésében –színre vitt darab a Bánk bán, amelyben Balázs Samu II. Endrét játssza. A többi szerepet is a társulat régi tagjai alakítják. Csupán Ottót,

Gertrudis testvéröccsét alakítja újonnan érkező művész; Gábor Miklós játssza, aki hamarosan a teátrum párttitkára lesz.

Májusban a moszkvai emigrációból hazatérő Háy Gyula Tiszazug című drámáját viszik színre. (Háy Gyula akkor még ünnepelt kommunista író, 1957-ben kerül majd börtönbe, 1956-os forradalmi tevékenységéért. Sz.Á.)
Balázs Samu csendőrtisztet alakít a Tiszazugban. Losonczy Géza újságíró, Nagy Imre kormányának majdani államminisztere azt írja a Szabad Népben:

A csendőrőrmester szerepében Háy az elnyomó reakció zsandárját rajzolja meg, míg a reakciós időkben a csendőrt tisztelni illett. Balázs Samu csendőrőrmestere hiteles volt, és ez a legtöbb, amit róla el lehet mondani.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!