Énekeltek, verset mondtak a színészek az oltásra váróknak a kórház előtt

Egy pillanatig sem pihentek a Veszprémi Petőfi Színház színészei, dolgozói az elmúlt egy évben a pandémia időszakában. Folyamatosan dolgoztak: járták az utcákat, tereket, és kisebb műsorokat adtak az embereknek. Házhoz vitték a színházat. Oberfrank Pál, a színház igazgatója azt mondta az Origónak: pontosan ez volt az az időszak, amikor a színház és a közönség élő kapcsolatát, a társadalmi szerepvállalást erősíteni tudták. „Az volt a cél, hogy gyógyító erőt vigyünk az emberekhez" – hangsúlyozta. Külön műsort adtak azoknak az embereknek is, akik sorban álltak az oltópontoknál, de iskolák, óvodák udvarain is rendszeresen játszottak. Az egészségügyi dolgozóknak pedig külön gálaestekkel köszönték meg a munkát. Interjú Oberfrank Pállal, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójával.

A színházak közül az országban elsőként kezdtek tavaly tavasszal maszkokat és más védőfelszereléseket gyártani. Kinek adták a színház varrodájában varrt maszkokat?

Amikor elindult tavaly a járvány Magyarországon és bejelentették a vészhelyzetet, éppen főpróbahét zajlott a Veszprémi Petőfi Színházban. Azonnal leálltunk a próbákkal, és a bemutatót is csak zárt körben tudtuk megtartani. Ez március elején volt. A következő héten létrehoztunk egy pandémiás csoportot, és elhatároztuk, hogy maszkot gyártunk. A Csolnoky Ferenc Kórházzal egyeztettük az anyagminőséget és a formát. A

jótékony munkába a színház különböző területeiről kapcsolódtak be a munkatársak – a jelmezgyártótáron túl a művészeti munkatársakon át a fodrászok, szervezők, öltöztetők, színészek, a karbantartó, a színpadmester és a titkárság munkatársai is dolgoztak a maszkok gyártásán, csomagolták azokat, és eljuttatták különböző egészségügyi intézményekhez.

Vittünk maszkokat a Csolnoky Ferenc Kórházba, a veszprémi háziorvosi praxisokba, a fogászati ügyeletekre, a veszprémi mentőkhöz, az idősgondozásban dolgozóknak, a Farkasgyepűi Tüdőgyógyintézetnek, az Állami Szívkórháznak és az önkormányzat dolgozóinak. Március 31-ig 2500 darab maszkot készítettünk – közel 280 méter anyagból, 1800 méter gumiból és merevítőből. Áprilistól pedig a lakosság részére kezdtük el a maszkok gyártását. Hétvégeken is dolgoztunk, és április végéig 1300 darab maszkot készítettünk.

Oberfrank Pál Forrás: Oberfrank Pál

Ekkor már lényegében hetek óta karantén volt az országban – az emberek többsége otthon maradt, kiürültek a városok. A Veszprémi Petőfi Színház pedig – szintén elsőként az országban – egészen új programot indított el, amelynek az volt a címe, hogy „Maradj otthon, majd mi megyünk!". Önök mentek el az emberekhez. Hány alkalommal és hol adtak kisebb műsorokat a veszprémieknek?

A járvány kitörésekor Kellerné Egresi Zsuzsanna kreatív igazgató rengeteg ötlettel állt elő. Arra gondoltunk, hogy pontosan ez az az időszak, amikor a színház és a közönség élő kapcsolatát, a társadalmi szerepvállalást erősíteni tudjuk.

Az volt a cél, hogy gyógyító erőt vigyünk az emberekhez.

Veszprém különböző tereire érkeztük egy busszal, hangosítással, kiszálltunk az autókból, és a lakótelepek közepén – ahol sok embert elértünk – énekeltünk, verseket mondtunk, és kisebb, lelkesítő beszédeket mondtunk az embereknek. Elmentünk a Veszprém környéki kistelepülésekre is, ott is hasonló műsorokat adtunk. A pandémia alatt eddig 180 alkalommal látogattuk meg ilyen formában az embereket, vittük a szórakoztató műsorunkat – az élő színházat – és annak feltöltő erejét. A járvány elleni védekezésben a legfontosabb az volt, hogy a lehető legtöbb ember otthon maradjon, de mi úgy gondoltuk, az is rendkívül lényeges, hogy ne maradjon pozitív színházi élmény nélkül. Igyekeztünk megtörni a bezártság érzését. Feledtetni akartuk a gondokat, segíteni abban, hogy a lakótelepen élők feltöltődjenek színházi élménnyel, és úgy véltük, talán így könnyebb elviselni a küzdelmet a vírus ellen.

A színészek, a társulat tagjai hogyan fogadták az ötletet?

A társulat összeszokott tagjai hihetetlen lelkesedéssel és energiával vállalkoztak a feladatra. A fellépések a kis tereken, utcákon az ő számukra is éppolyan gyógyító erővel bírtak, mint az emberek számára, akik az ablakokból, erkélyekről nézték az előadásokat. De nemcsak a lakótelepeken, kistelepüléseken léptünk fel, hanem több alkalommal a belvárosban, a Kossuth utca szívében található Veszprémi Ifjak Pontja előtt is megjelentünk.

Oberfrank Pál Forrás: Oberfrank Pál

Az egészségügyi dolgozóknak is különös módon köszönték meg a munkát....

Elindítottuk a Színházat a Hősöknek programot. Amint enyhült tavaly júniusban kissé a járványhelyzet, azonnal tartottunk két operett-előadást az egészségügyben, idősgondozásban dolgozóknak, a mentősöknek és a katonáknak, így köszöntük meg a mindennapi alázatos munkájukat ebben az embert próbáló világjárványban. Szabadtéren, a színház előtti téren tartottuk meg az előadásokat. De többször elmentünk a kórházba, és más egészségügyi intézménybe – így a Farkasgyepűi Tüdőgyógyintézetbe és a Balatonfüredi Szívkórházba is, vittünk egy kis erőt, így talán kicsit jobb kedvre derítettük a dolgozókat. Ahogy a kreatív igazgatónk mondta: mi egy különleges vakcinával, egy „kultúrszurival" készültünk nekik, így fejeztük ki a hálánkat mindazért, amit tesznek értünk.

Tudták tavaly pótolni az elmaradt előadásokat?

Igen, 2020 nyarán összesen negyven bérletes előadást pótoltunk. Aztán jött az ősz – és a járvány második hulláma.

Úgy döntöttünk, hogy végig tartjuk azt a ritmust, amelyhez hozzászokott a színház.

Folyamatosan próbáltunk. Szilveszterkor a színház maroknyi csapata újra elvitte az élő kapcsolatot, a színházat, a szórakozást Veszprém lakóihoz.

Különleges járművekkel, nyitott oldalajtón, tetőn keresztül juttattuk el köszöntésünket, a zenés szórakoztató műsorunkat a város minden részére. Este nyolc órától hajnali fél kettőig jártuk az utcákat.

Januárban élőben ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját a veszprémi általános iskolásokkal. A program címe az volt: „Maradj az iskolában, majd mi megyünk" – színes, a magyar kultúrát megelevenítő műsorral emlékeztünk meg az ünnepről. Összesen 10 iskolában 18 alkalommal adtuk elő a kultúracsokrunkat. Februárban pedig nyolc idősotthonba látogattunk el és vittük el az általuk kiválasztott verseket, dalokat – az élő színházat. Anyák napján és gyermeknapon sem maradtak színház és ünnepi összeállítás nélkül a veszprémiek, ugyanis szintén buszra szálltunk, és az utcákon mutattuk be az előadásainkat.

Oberfrank Pál Forrás: Oberfrank Pál

Tavasszal, a járvány harmadik hullámának csúcsán is próbáltak és a tereken léptek fel, vagy végeztek más munkát is?

Volt olyan időszak, amikor már csak online próbákat tudtunk tartani a járvány miatt. A dolgozóknak kiadtuk a szabadságokat, amelyekkel a munkáltató rendelkezik. De több munkatársunkat átirányítottuk, és teljesen más munkát végeztek. Voltak, akik ételt hordtak idősotthonokba, néhányan kertészkedtek, vagy telefonos ügyfélszolgálatot vállaltak.

Olvastam egy egyedülálló megmozdulásukról is: az oltásra sorban állóknak is adtak műsort.

Igen, ez hasonló volt a „Maradj otthon, majd mi megyünk" programunkhoz.

Hat alkalommal mentünk el a Csolnoky Ferenc Kórházhoz, a Veszprémi Mentőállomáshoz és a városi SZTK elé, és az oltásra várakozóknak adtunk műsort. Százak álltak sorban az oltásért az épületek előtt, mi pedig kiszálltunk az autókból, kiraktunk négy mikrofont, énekkeltünk, beszéltünk az emberekhez, bátorítottuk őket.

Ekkor kinyíltak az ablakok, és az orvosok, ápolók is integettek. Nekünk is végtelenül jólesett ez a gesztus. Különösen jó érzéssel töltött el az is, hogy akik már megkapták az oltást, azok sem mentek azonnal haza, hanem végignézték a műsorainkat. Ez a program még most is zajlik, egy-két helyre még elmegyünk. Azt gondolom, hogy ezeknek az akcióknak köszönhető, hogy most, az újraindulásnál rengetegen jönnek színházba – már most telt ház előtt mutatjuk be az előadásokat, alig lehet már jegyet kapni.

Oberfrank Pál Forrás: Oberfrank Pál

Az idén elmaradt előadásokat mikor kezdték el pótolni?

Már április végétől járjuk az iskolák, óvodák udvarait, és a Kukamese című előadásunkat játsszuk el nekik – ezzel pótoljuk a gyerekelőadásokat. A felnőtt előadásaink közül az Egy csók és más semmi című darabot még volt lehetőségünk játszani. A Hárman a padon című előadást most pótoljuk júniusban és júliusban. A tanítónő című előadásunkat is folyamatosan játsszuk, a Mozartra várva című musicalgálát is láthatja már a közönség. Nyár közepéig minden elmaradt előadást pótolunk.

A színészek hogyan élték meg azt, hogy bezárt a színház, és lényegében csak próbák zajlottak – nézők előtt nem volt előadás az elmúlt hónapokban?

Nemcsak a színészeket, hanem a színház többi dolgozóját is megviselték ezek a hónapok, de a „Maradj otthon, majd mi megyünk" program előadásain katartikus pillanatok születtek, amelyek segítettek. A próbák is átlendítették őket a legnehezebb időszakon – persze, a néző mindig hiányzott, hiszen a színház közönség nélkül nem létezik. Nemcsak a nézők, hanem a társulat lelkére is próbáltunk figyelni. Az persze lényeges volt, hogy a magyar állam és az önkormányzat – mint fenntartó – nem csökkentette a költségvetésünket egy forinttal sem, sőt, bértámogatást is kaptunk, így mindenki mindig megkapta a fizetését.

Hogyan látta: a nyitás utáni első előadásokon a színészek jobban izgultak, vagy inkább még nagyobb lendülettel álltak színpadra?

Nemcsak a színészek, hanem minden dolgozó számára katartikus volt. Mindenki nagyon örült, amikor először találkozhattak klasszikus módon a nézőkkel. Volt, akinél éreztem egy kis izgalmat, amikor meglátta, hogy újra tele a nézőtér, de alapvetően mindenki számára örömteli pillanat volt – hamar vissza is szoktak, hiszen folyamatosan játszunk, de az, hogy igazán le sem álltunk, azért megtette hatását.

A járvány alatt meghozott biztonsági intézkedések közül melyeket tartották meg?

Lényegében mindent – a lábtörlő fertőtlenítőt tartalmaz, a kézfertőtlenítők továbbra is ki vannak helyezve, és a színházon belül továbbra is maszkot hordunk, elsősorban elővigyázatosság miatt. Hangsúlyozni szoktam a dolgozóknak, hogy a harmadik hullám ugyan lecsengett, de a pandémia nem múlt el.