Az operett színészkirálya, akit életében állandóan megaláztak, bár egy ország szerette

Rátonyi Róbert színész.

Rózsahegyi Kálmán, a múlt századi színjátszás egyik legnagyobb színházművésze és színészpedagógusa őszintén hitte: hadaró beszédű növendéke stúdiuma végeztével a korszak egyik legerősebb hatású drámai színésze lesz, aki Hamlet szerepében is emblematikus alakítással bizonyítja majd erős képességét az elmélyült emberábrázolásra. Rátonyi Róbert pályafutása némileg másképpen alakult. Hadarásától szabadulva, ugyanakkor makacsul ragaszkodva a hiteles szerepformáláshoz, az operett műfajának lett meghatározó tolmácsolója. Nem feltétlenül saját akaratából, inkább egy olyan korszak vezéreinek szándéka szerint, amely korszakban nem sokat számítottak az egyéni elképzelések.

Ami talmi, ami igaz

Rátonyi Róbert operettszínházi szerepei sorolhatatlanok. A May fair Lady karakteres Doolittle-je éppúgy köztük van, mint a János vitéz Francia királya, vagy a Bál a Savoyban Musztafa beje.

Mindemellett 1962-ben Egri István rendezésében a Jókai Színházban eljátssza Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja című tragikomédiájának címszerepét. A darab a talmi és az igaz közötti eligazodás nehézségeiről beszél, áttételes jelenkori vonatkozásokkal.

Rátonyi Róbert Don Quijote szerepében Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja című vígjátékának próbáján. A darabot 1962. május 15-én Egri István rendezésében mutatta be a Jókai Színház társulata Forrás: MTI/Keleti Éva

Rátonyi Róbert prózai megmutatkozása egyöntetű kritikai és közönségsiker. Héra Zoltán írja a Népszabadságban:

Rátonyi Róbert Don Quijote szerepében megrendítő figurát állít elénk. Don Quijotéban a végletekig fokozza az esendő, fáradt embert, akit már csak – szinte a szó fizikai értelmében is – nagy hite, s jobbítani kívánó szenvedélye tart össze s emel fel, magasan a kétkedők s hazugok fölé.

Egyik másik méltatója, Szöllőssy Tibor így fogalmazott Rátonyi Róbert alakítása kapcsán:

Az eligazodás nehézségét /talmi és valós között. Sz.Á./ valóban bizonyítja az a megoldás is, hogy a valódi és az ál-Don Quijotét ugyanazon színész játssza: Rátonyi Róbert. S itt meg kell állnunk egy pillanatra. Ez a rendkívül széles skálájú művész, akinek akár operettszínház-beli fellépései, akár konferansziéi mindig maradandó élményt nyújtanak, most mint drámai hős, az eddigieknél sokkal többet adott. Visszatérése a drámai szerephez véleményünk szerint az évadvég eseménye, és reméljük, hogy a következő évadban még sok esetben találkozunk majd vele más prózai alakításokban is. Játéka pillére az előadásnak, és elsősorban neki köszönhető, hogy a szerző mondanivalója nem talmi, hanem igazi fényben látható.

Pillérek

Rátonyi Róbert a Petőfi színházi kitérő után továbbra is teszi a dolgát az Operettszínházban.
Meglehet, hogy még a Bóni gróf első megformálása idején érzett rá a groteszk műfajának személyiségéhez simuló kifejezésmódjára. Bóni karakterének hősszerelmesre igazítása nem lehetett volna hiteles, ha a színésznek nincs érzéke az iróniához. Rátonyi Róbert idővel, háta mögött mind több operettsikerrel, nem csupán az adott karakter lehetőség szerint kacagtató, de legalább megmosolyogtató vonásait erősíti fel, hanem magát az operett műfaját, s benne önmagát is képes megfricskázni. Hasonlóan, mint Honthy Hanna, de az őstehetségek egyediségével. Ahogy egy elemzés megfogalmazta:

Azért volt könnyű parodizálni, mert kiszámítottan eltúlzott, „bábuszerű" színpadi gesztusaival eleve önmagát, illetve a szerepkörét parodizálta. Ott volt a magyar mozi nagy nevettetői között maga is: a Rejtő Jenőt vászonra vivő Meztelen diplomatában, a Bóni grófot játszó önmagát játszva A tanúban, Csurka István Hét tonna dollárjában Kabos László mellett, és ott van végül, élete alkonyán, a Saul fia rendezője, Nemes László édesapja, Jeles András betiltott filmje, az Álombrigád csapatában is bizarrul kedélyes, groteszk narrátorként.

Zentai Anna és Rátonyi Róbert színművészek. A felvétel a Fővárosi Operettszínház bejárata előtt készült Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Rátonyi Róbert az Operettszínház tagjaként kapja meg második Jászai-díját, s lesz érdemes művész 1964-ben. A társulat emblematikus művészeként járja be a fél világot a színházi előadásaival, vagy saját műsoraival, melyeknek azonban a Nagymező utcai zenés műfaj jelenti a pilléreit. Aztán visszatér anyaszínházába.

Negyedszázados operettszínházi működése kapcsán mindenki azt gondolja: Rátonyi Róbert az Operettszínház egyik legfontosabb, lényegében nélkülözhetetlen pillére.

A budai villában

Rátonyi Róbertnek 1953. december 13-án születik meg első gyermeke, ifj. Rátonyi Róbert. 1955. június 10-én leánya, Rátonyi Hajnal. Felnőve mindketten művészpályát választanak. Ifj. Rátonyi Róbert zongoraművész, zeneszerző lesz. Rátonyi Hajnal színművész.
A Hét című lap 1978-ban közöl riportot, amelyben otthoni környezetben szólaltatja meg a művészt, felesége, és már színművészetit végzett leánya társaságában. Ifj. Rátonyi Róbert akkoriban katonaidejét tölti.
Az írásból kiderül, hogy a Rátonyi család impozáns budai villában él, a hallban fotók, színlapok sokasága idézi a házigazda nagy operettszerepeit, emlékezetes előadásait. Akad relikvia a nappaliban is, ahol kandalló duruzsol.
Rátonyi Róbert elmondja, hogy ausztrál és amerikai turnéin legtöbbször az akkor még tinédzserkorú leányával lépett fel.

Hangsúlyozza: sosem protezsálta a gyermekeit, maga is meglepődött, amikor az akkor még hétéves leánya, két évvel idősebb fia televíziós feladatot kapott.

Aztán szó esik a színész fiatalságáról, turnékról, a közönség szeretetéről. A riport vége felé kérdez rá az újságíró, Neumann János:

Lehet, hogy érzékenyen érint, de sokan beszélnek erről a témáról. Évtizedeken keresztül az egyik legnagyobb operettszínész voltál. (...) Miért van az, hogy otthagytad népszerűséged színhelyét a Fővárosi Operettszínházat, és évek óta a Tháliában játszol prózai szerepeket?

Rátonyi Róbert a riport készítése idején már hetedik éve átszerződött a Tháliába. A vonatkozó kérdéseket azóta is hárítja. Ezúttal valamivel bőbeszédűbb:

Őszintén válaszoljak? Nos, egyrészt megbántottak a Fővárosiban. Akkor elhatároztam, hogy nem lépem át többé a Mozsár utcai kiskaput. (...) De volt egy „komolyabb" okom is. Nincs olyan színész, aki ne érezné beskatulyázva magát, ha mindig a könnyű műfaj könnyű szerepeit játssza. Még a legharmadrendűbb színész is arra vágyik lelke legmélyén, hogy az emberi jellemet, az esettséget, a jóságot vagy a talpra állító lelkierőt rajzolja meg figuráiban. (...) Ezért fogadtam el a kitűnő Kazimir Károly szerződési ajánlatát, s ezért vagyok megelégedett még akkor is, ha kevésbé látványos szerepkörben lépek fel."

Ezután a művész témát vált.
Megemlíti, hogy ő a műsorvezetője a Televízió „Ez is operett, az is operett" sorozatának, valamint állandó munkatársa a Ludas Matyinak és a Fülesnek, s egyébként a negyedik könyvét írja. Büszkén említi, hogy a „Ne vegyék komolyan" című novelláskötete már három kiadást ért meg. A riport végén elárulja, hogy mi az az egyetlen dolog, ami hiányzik az életéből:

Az a túlhajszolt régi Rátonyi-féle ritmus!

Ifj. Rátonyi Róbert és Rátonyi Hajnalka, a művész gyerekei Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Labilis kor

Még 1971-ben történik, hogy Vámos László, az Operettszínház 1967-ben pozícióba került főrendezője beszélgetésre hívja a negyvennyolc éves, amerikai turnéjáról éppen hazatért Rátonyi Róbertet a Rátkai Klubba.

Vámos azzal kezdi a diskurzust, hogy megemlíti: Rátonyi Róbert labilis korban van. Magyarázni kezdi, hogy már nemigen oszthat rá táncos-komikusi szerepeket. Azzal fokozza: voltaképpen más karakterben sem számíthat többé nagyobb feladatra.

Rátonyi Róbert közbeveti, hogy éppen Doolittle szerepét alakítja a My fair Ladyben, ami nem éppen táncos-komikusi feladat. Hozzáteszi, hogy korábban is játszott már idősebb, de az adott darabon belül jelentős karaktert.
Vámos Lászlót nem gondolkodtatják el a színész érvei. Érezteti: nem tart rá igényt. Annyit ígér, hogy feladataitól függetlenül továbbra is megkapja majd a fizetését.
Rátonyi Róbert előbb Várkonyi Zoltánt hívja fel, aki addigra már feledte a haragot, amiért a színész anno faképnél hagyta a Művész Színházban.
Majd a Madách Színház igazgatóját, Ádám Ottót tárcsázza, aki előző évben a Bunbury című főiskolás vizsgadarabban rendezte az előadásban vendégként fellépő Rátonyi Róbertet, s a próbákon megemlítette: szívesen foglalkoztatná saját társulatában is.
A harmadik hívott a Thália Színházat igazgató Kazimir Károly, aki korábban több előadásban is vendégjátékra kérte.

Rátonyi Róbert és családja az otthonukban Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Mindhárom direktor meglepődik, alig akarják elhinni, hogy Rátonyi Róbert távozni szeretne a Fővárosi Operettszínháztól.

Másnap Kazimir Károly hívja vissza elsőként, aki addigra a Színházművészeti Szövetség főtitkáraként tájékozódott a színész döntésének hátteréről. Kazimir Károly elmondja: szívesen leszerződteti Rátonyi Róbertet, de az ő teátruma egy avantgárd és kollektív színház, ahol egy korábban kényeztetett színész is csak azt játszhatja, ami éppen jut neki. Rátonyi Róbert azt feleli: „Szeretném próbára tenni magam."
Rátonyi Róbert Fényes Szabolcs Mit vesztett el kisasszony? című zenés vígjátékának főszerepében búcsúzik az Operettszínház közönségétől.

Utolsó fellépésén a publikum zokogva nézi a komédiát, vastapssal búcsúztatja kedvencét.

Távozása kapcsán - miután híre megy a rendező és a színész nézeteltérésének -, az újságírók megszólaltatják Vámos Lászlót is. Vámos azt mondja: emberileg nem volt konfliktusa Rátonyi Róberttel, művészileg annál több.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!