Az allergia a történelemben

Mi a közös az egyiptomi Menész fáraóban, a görög Hippiászban, a római Claudius császárban és III. Richárd angol királyban? Az, hogy mindannyian allergiásak voltak.

Az allergia görög eredetű szó, mely az allos = másik és az ergia = cselekedet, cselekvés, teljesítmény szavak alapján körülbelül más(ik) cselekvést jelent. Az allergiát sokan a XXI. század népbetegségének tartják (egyes becslések szerint 20 év múlva már a Föld lakosságának a fele valamilyen allergiában fog szenvedni), mégis kevesen tudják, hogy számos arra utaló feljegyzést ismerünk a történelemben, melyből arra következtethetünk, hogy különféle allergiás tünetektől már eleink is szenvedtek.

A történetek egy része történelmi anekdoták útján, másik része különféle - például kínai és görög - orvosi értekezések részeként maradt ránk. Talán az egyik első allergiás megbetegedésről szóló feljegyzés az egyiptomi birodalom egységét megerősítő Menész fáraóhoz kötődik. Ugyanis feltételezik, hogy a Krisztus előtt háromezer évvel élt uralkodó életét egy darázs fullánkja oltotta ki. A fáma szerint egy Nílus-parti séta során csípte meg egy darázs, melyet követően az uralkodó sokkos állapotban halt meg. (A pontosság kedvéért: az egyiptomi fennmaradt hieroglifákból kiolvasható "kheb" szó nem csak méhet, hanem vízilovat is jelent, így a vita mai napig tart, hogy mi volt valójában Menész "gyilkosa".)

A következő feljegyzés a nagy ókori görög történetíróhoz, Hérodotoszhoz köthető. Tőle tudjuk ugyanis, hogy szintén allergiás tüneteket produkált Hippiász is, aki hogy visszaállítsa korábbi athéni hatalmát, i. e. 490-ben a görög-perzsa háborúban a perzsa seregek partraszállását irányította. Hérodotosz leírása szerint görög földön olyan erős köhögési és tüsszögési rohamot kapott, hogy a fogait is kiköpte. Ha igaz, amit a történetíró leírt, akkor ez mai ismereteink szerint azt jelenti, hogy az egykori türannosznak virágpor okozta szénanáthája, esetleg asztmája volt.

A római időkből is fennmaradt egy ismertebb leírás, ez a Savariat (a mai Szombathely területén épült várost) alapító Claudius római császárhoz kötődik. A sikeres hadvezér és ügyes uralkodó i. sz. 41-ben lett Augustus trónjának örököse. Vélhetőleg egy agyhártyagyulladás maradandó következménye volt, hogy felnőttként állandóan rángatózott, dadogott, miközben sántított, egyik fülére rosszul hallott és örökké fújta az orrát. De ami számunkra érdekesebb: allergiás volt a lovakra. Az írásos emlékek szerint a patások jelenlétében a császár bőre ugyanis kiütéses lett, szeme pedig könnyezni kezdett.

III. Richárd

III. Richárd Edwárdot Lord William Hastings

Visszatérve a római időkbe, a filozófus Lucretius egy helyütt azt írta, vizsgálva az egyes anyagok által kiváltott reakciókat: "ami egyesek számára étek, az másoknak ádáz méreg". Ez sokak szerint egyértelműen az allergiára utal. Több, görög időkből származó orvosi utalás is van az allergiára, az első komolyabb művet a témáról mégis Maimonidész, a XII. században Cordobában született zsidó orvos-filozófus írta Értekezés az asztmáról címmel.

Az ezt követő évszázadokban fennmaradt írásos emlékek igen szegényesek. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy a több tízezer embert elpusztító kolera, fekete himlő, vagy éppen tüdővész mellett az allergia panaszai eltörpültek. Az is szinte bizonyosan tudható, hogy a betegség sokkal kevésbé volt elterjedt, mint manapság (főleg az utóbbi húsz évben). A kór mechanizmusát így korábban nem ismerték, ennek pontosítása valóban csak a XX. században kezdődött meg. A komolyabb vizsgálatok a XIX-XX. század fordulóján indultak meg, ezeknek köszönhető, hogy ma már ismerjük azokat a reakciókat, amelyek a bőr, a nyálkahártya, illetve a gyomor-bélrendszer tüneteihez vezetnek.