Gyarmati: "A történelem részévé váltam"

Október 23-a gyönyörű, napsütéses őszi nap volt. Mi lett volna, ha zuhog az eső? Lett volna forradalom? Az biztos, hogy azon a kedden rengetegen masíroztak lelkesen a pesti utcákon. Ebből a napból sok ember számára a felszabadultság, a boldog izgalom és az eufória érzése maradt meg legemlékezetesebben.

"Gyönyörű októberi napsütésben lépdeltünk, valóban felemelő volt. A legjobb akarattal sem tudnám teljes hűséggel visszaadni a hangulatát annak, ami akkor ott uralkodott" - emlékszik vissza Gyarmati Dezső.

"A körúton mind rendezettebben és rendezettebben, nyolcan-tízen egy sorban, özönlöttek az emberek. Fölvonultak, kezdték énekelni a negyvennyolcas szabadságharc dalait. Libabőrös leszek, ahogy felidézem, hogy 'rabok tovább nem leszünk'" - meséli Korondi Margit, egykori tornásznő. Ő ma az Egyesült Államokban él. "Míg élek, bennem marad minden pillanat. Amit az ember gondolt, amit átélt, amit szeretett volna, az mind ott kavargott benne és körülötte."

Minden egyes ember megélhette, hogy a felfokozott hangulatban közösség formálódik körülötte: olyan erő, amely egységes és határozott akaratával képes politikai jelentőségű változásokat elérni. "Fantasztikus izgalom, lárma, lövöldözés, kiabálás, mentek a teherautók, a rendőrök, katonák, civilek, diákok, gyerekek, öregek" - emlékszik Korondi Margit. 'Gyertek, gyertek, csatlakozzatok!' - kiabálták. A Nemzeti Színház tetejéről akkor már lövöldöztek. Golyók süvítettek jobbra-balra, a kocsik föl voltak borítva, lángoltak. Mentünk a Bródy Sándor utca felé, mert hírlett, hogy a rádióban lesz valami nagy beszéd, talán Gerőt hallani, úgy emlékszem..." Egyszer csak észrevettük a testvéremmel, Ferivel, hogy jönnek a Csepel teherautók" - idézi fel Benedek Gábor az élményeit. "Forrt a tér, nagy lobogókkal jött a vörös Csepel is tüntetni. A forradalom mellett, persze."

"Annak az ősznek az eseményei közül - beleértve az olimpiai győzelmünket is - azt hiszem, ami leginkább szent és örök marad, az maga október huszonharmadika" - véli Gyarmati Dezső. "Az a felvonulás, ahogy kirobbant, és én is ott lehettem egy ilyen 'egyszer az életben' eseményen. Az élet nagy ajándéka, hogy azon a csodálatos verőfényes napon magam is a történelem részévé váltam. Mint a villámcsapás, úgy ért mindenkit az a nap, a szabadság érzésének napja. Nem tudok mást mondani, talán a márciusi ifjak érezhettek hasonlót."