Kényelmetlen öregkor vár az európaiakra

Az elmúlt évtizedekben kiharcolt jóléti vívmányok kerülhetnek veszélybe az egész Európában esedékessé váló nyugdíjreform miatt. A szakszervezetek a most aktív munkavállalók nyugdíját féltik, attól tartanak, hogy egy-két évtizeden belül jóval többet kell majd dolgozni a nyugdíjért még 60 év fölött is, mint a mostani időseknek. A munkavállalók pedig folyamatosan tiltakoznak: Ausztriát és Franciaországot több százezres sztrájkok bénították meg az utóbbi hetekben több alkalommal is. A nyugdíjrendszer átalakítását ugyanakkor már nem lehet tovább halogatni: az egyre öregedő európai népesség nyugdíját ugyanis már csak nehezen tudják előteremteni az állami költségvetésekből. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy Németországban és Franciaországban például több tízmilliárd eurós hiánnyal fenyeget az elavult rendszer.

Bár az EU tagállamai 2000-ben, a Nizzai Szerződésben vállaltak kötelezettséget nyugdíjrendszerük egységesítésére, eddig jelentős előrelépés nem nem történt ezen a területen. Most azonban a legnagyobb veszélyben lévő Ausztria, Franciaország és Németország is elszánta magát a reformra, szinte egy időben.

Ausztria: negyedére csökkenne a nyugdíj

Az osztrák kormány ragaszkodik a nyugdíjreformhoz, a kormányzati tisztviselők pedig kijelentették: a főbb kérdésekben nem engednek reformtervükből, amely a lakosság jelentős részét hátrányosan érinti majd. Az osztrák kormány keménységét indokolja, hogy Ausztriában már most is hatalmas összegeket emésztenek fel a nyugdíjak. Az orsztrák állam ugyanis a GDP 14,5 százalékát fordítja az idősekre. Ezzel az összeggel Ausztria listavezető az európai országok közül.

Az osztrák reform több érvényben lévő kedvezményes intézkedést is megszüntetne. Felszámolnák a korkedvezményes nyugdíjazást. Ennek a megoldásnak a lényege, hogy bizonyos feltételekkel bárki nyugdíjba vonulhat a hivatalos nyugdíjkorhatár elérése előtt, ebben az esetben azonban le kell mondania a le nem dolgozott évek nyugdíjáról. Jelenleg az osztrák lakosság 15 százaléka él ezzel a lehetőséggel. A reform 2010-es életbe lépése után azonban már büntetés is járna a le nem dolgozott időért: évenként 4,2 százalékot vonnának le a korán nyugdíjba vonulók állami nyugdíjából. A magánnyugdíjpénztárakban gyűjtött pénzeket tehát nem érinti a szigorítás.

A másik jelentős változtatás az lenne, hogy a nyugdíj kiszámításánál nem a 15 legjobb évet vennék alapul. Azaz az osztrák nyugdíjasok a reform elfogadása esetén nem 15 legjobban fizető évük alapján kapnának nyugdíjat, hanem 40 ledolgozott év átlagkeresete alapján számítanák ki a nyugdíjat 2028-tól. Elemzők szerint ez a legtöbb embernek 25 százalékos nyugdíjcsökkenést jelentene. Az osztrák kincstár viszont csak 2006-ig 624 millió eurót takarítana meg.

A reform elfogadtatását azonban nehezíti, hogy a szakszervezetek évtizedek óta nem látott sztrájkokat robbantottak ki: június elején egymillió ember tüntetett a változtatások ellen. A felmérések szerint a lakosság is a tiltakozókkal ért egyet. A reformnak ráadásul belső ellenzéke is ven. Jörg Haider karintiai tartományfőnök, a szélsőségesen jobboldali Szabadságpárt (a kisebbik kormánypárt) korábbi vezetője ellenzi a szigorítást, és bejelentette: még az is elképzelhető, hogy visszatér a nagypolitikába a reform miatt. Haider pedig okozhat még gondokat, ugyanis politikai befolyása még mindig jelentős az FPÖ-n belül.

Franciaország: a közalkalmazottaknak többet kell dolgozniuk

Franciaországban a nyugdíjreform miatt már három országos sztrájkot tartottak idén. Legutóbb - június 10-én - a közalkalmazottak szüntették be a munkát 24 órára. Franciaországban a nagyarányú elégedetlenség oka, hogy a nyugdíjreform a közalkalmazotti nyugdíjkedvezményeket érinti. A francia közalkalmazottaknak ugyanis lehetőségük van arra, hogy 37 és fél év munkaviszony után visszavonuljanak, míg a magánszektorban ez csak 40 év munka után lehetséges. A Francois Fillon szociális miniszter nevéhez fűződő reform értelmében azonban a közel 5 millió közalkalmazottnak ezután tovább kell dolgoznia, ráadásul a nyugdíjjárulék összege is nőne.

Ösztönöznék továbbá azt is, hogy mindenki tovább dolgozzon nyugdíjba vonulás után is. Bár az Európában alacsonynak számító 60 éves korhatárt nem emelnék, ha valaki nyugdíjazása után is tovább dolgozik, az minden további ledolgozott év után 3 százalékkal több nyugdíjat kapna.

A tiltakozások ellenére Jean-Pierre Raffarin francia kormányfő egyelőre hajthatatlannak tűnik. Kijelentette: bár tárgyalni akár őszig is hajlandó a reform végleges változatáról, a megvalósításból nem enged, és szeretné, ha a terv lényeges változtatások nélkül menne át a nemzetgyűlési szavazáson.

A reformtól a francia kormány évi 6 milliárd euró megtakarítást vár. Ez az összeg azonban kevésnek tűnik, ugyanis az előzetes számíások szerint 2020-ban már 15 milliárd euró plusz pénzre lesz szüksége az országnak. A nyugdíjrendszer hiánya pedig elérheti az 50 milliárd eurót is addigra.

A reform népszerűtlenségét mutatja, hogy hivatalba lépése óta először most csökkent 50 százalék alá a Raffarin-kormány támogatottsága. A nagy szakszervezeti szövetségek által szervezett szrájkok pedig folyamatosan megbénítják az országot. Ráadásul a tüntetésekkel a lakosság 65 százaléka is egyetért. Raffarinnek pedig figyelni kell a közvéleményre: Franciaországban ugyanis 1997-ben a hivatalban lévő konzervatív kormány a nyugdíjreform miatt vesztette el a választásokat.

Németország: 67 év lesz a nyugdíjkorhatár

Németországban is a korkedvezményes nyugdíj jelenti az egyik legnagyobb problémát. A legtöbben ugyanis a törvényes korhatárnál (65 év) legalább három évvel korábban vonulnak nyugdíjba. Ezért a kormány tervei szerint 2011-től fokozatosan minden évben egy hónappal növelnék a korhatárt, amely így 2035-re már 67 év lenne.

A reformot azonban még a Szociáldemokrata Párton (SPD) belül sem támogatják egységesen. Bár az SPD többsége a párt június eleji kongresszusán bizalmat szavazott a szociális ellátórendszer átalakítására vonatkozó kormánytervnek, a párt közel 10 százaléka ellenzi a reformot, ami elég lehet a terv megbuktatásához, ugyanis a kormánypárti többség elenyésző Németországban.

Schröder ezért bejelentette: lemond, ha nem fogadják el a reformtervet. Kérdés azonban az is, hogy a kormányzati tervekkel elő lehet-e teremteni a nyugdíjpénztárak hiányát, amely az előrejelzések szerint a következő években a 65-70 milliárd eurót is elérheti.

Súlyos problémákkal kell szembenéznie hamarosan Olaszországnak is. Népesedési adatok szerint ugyanis 2050-re az olasz lesz Európa legidősebb nemzete: a lakosság 60 százaléka 65 évesnél idősebb lesz. Az olasz kormány helyzetét még nehezebbé teszi az Európában legalacsonyabbnak számító nyugdíjkorhatár (az olasz nők átlagosan 55, a férfiak 57 éves korukban vonulnak vissza) és az alacsony foglalkoztatás is, amely alig éri el az 55 százalékot. Ennek ellenére a nyugdíjreform folyamatosan késik.

Problémák elé néznek azonban az olyan fejlett szociális ellátórendszerrel rendelkező országok, mint Hollandia vagy Svédország is. Ezekben az országokban ugyanis fix összegű állami nyugdíj jár mindenkinek, aki már megfelelő ideje az országban él. Az állami juttatás azonban meglehetősen magas, melynek fizetését hosszú ideig nem lehet garantálni. Hollandiában például a több mint 830 eurós (210 ezer forintos) juttatást a csak munkavállalók által fizetett 17 százalékos járulékból fedezik. Svédországban pedig az ellenzék éppen azért támadja a kormányt, mert a halogatott szociális reform megítélésük szerint veszélybe sodorhatja a svéd gazdaság stabilitását.

Sáling Gergő