Különleges árverések: eladó a berlini fal

Egyre több árverést tartanak a különleges tárgyak szerelmeseinek. November közepén a forgalomból kivont Concorde repülők jellegzetes orrát kínálta megvásárlásra egy aukciós ház, de lehetett már licitálni amerikai kisvárosra és nemesi címre is. Ezúttal a berlini fal egy darabja kerül kalapács alá. Az 1989-ben lerombolt fal jókora darabját azzal a telekkel együtt lehet majd megvásárolni, amelyen áll.

Berlint 1961-ben osztották ketté egy fallal, mely barátokat, családokat és nemzeteket választott el. 1945-ben, a II. világháború után a győztes hatalmak, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió 4 részre osztották fel a vesztes Németországot. Az egyes területekért egy-egy ország felelt. Az amerikai, brit és francia terület összekapcsolásával megalakult a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK). A szovjet fennhatóság alá került területen 1949. október 7-én létrejött a kommunista Német Demokratikus Köztársaság.

Habár Berlin a szovjet területhez tartozott, a szövetségesek mégis úgy döntöttek, hogy a várost is négy részre osztják. Az NDK értelmezése szerint ugyanis az országon belül Berlin különleges területté vált, amelynek igazgatását a nyugati hatalmakkal együtt kívánta megoldani. Így jött létre a szovjetbarát Kelet- és a nyugatbarát Nyugat-Berlin.

Közel két és fél millió menekült hagyta el 1949 szeptembere és 1960 vége között az NDK-t, s a legtöbben Berlinen keresztül. 1961 januárja és augusztusa között 180 ezer NDK-állampolgár mondott búcsút országának. A Varsói Szerződés 1961-es tanácskozásán Walter Ulbricht - a német kommunista párt főtitkára - azt javasolta, hogy Berlinben a szövetséges határok mentén állítsanak fel egy szögesdrótból készült falat. A szovjet (Hruscsov), a magyar (Kádár) és a román vezetők nem értettek egyet a javaslattal. A tervet két másik követte, egyik szerint a városba vezető légi utakat zárták volna le, a másik szerint pedig egész Berlint körülölelő falat építettek volna. Végül a legabszurdabb megoldás valósult meg, a várost két részre osztó "antifasiszta védelmi falat" építették meg.

A fal építése 1961. augusztus 13-án kezdődött meg. Az NDK akkori vezetője, Erich Honecker rendeletére a városban akadályokat állítottak, hogy a kelet-berliniek ne tudjanak nyugatra jutni. A várost elválasztó vonalon feltörték az utca kövezetét, és a burkolatból barikádokat emeltek, a területen tankok vigyázták a rendet. A város két részét összekötő metrójáratokat megszüntették. A kelet-berliniek nem mehettek át a nyugati területekre, habár addig 60 ezren ingáztak naponta a két terület között. Az elkövetkező napokban falra cserélték az ideiglenes akadályokat.

Adatok a Falról:

Hosszúság: 155 km
Ebből a városközponton keresztül húzódó fal hossza: 43 km
Lakóterületen húzódó hossz: 37 km
Szögesdrót hossza: 67 km
Az oszlopok távolsága: 6-7 m
Elektromos kerítés hossza: 127 km
Magasság: 4 m
Megfigyelőtornyok száma: 302
Bunkerek száma: 20
A falon átjutók száma: kb. 5000
A falnál letartóztatottak száma: kb. 3200
A határon megöltek száma: kb. 160
A falnál lelőttek száma: 120
Az építmény 192 utcát szelt ketté

A fal betonból készült, a tetején betonhengereket és szögesdrótot helyeztek el. A keleti oldalon az építmény előtt egy megvilágított ellenőrzési terület volt (ezt egyszerűen csak halál-zónának nevezték, mivel a menekülőket ezen a területen felszólítás nélkül lelőhették), ami előtt egy olyan sáv volt, ami megakadályozta, hogy bárki is járművel áttörhesse a falat. Ezt egy járőrsáv előzte meg, ahol bunkerek és őrtornyok álltak, majd ismét egy fal következett.

A berlini falat 1989. november 9-én bontották le.