A Sakkjátékos és az Egek ura

Az egykor nagyhatalmú Cali drogkartell végéről beszélnek az amerikai hatóságok, miután vezetőjének unokaöccse beleegyezett, hogy feltáró vallomást tesz. Egy drogkartell felszámolása ugyanakkor nem oldja meg az USA drogproblémáit, a busás haszonnal kecsegtető üzletből sokan remélnek meggazdagodást, úgyhogy a Cali helyére is bármikor mások léphetnek. Ismerje meg a közelmúlt legbefolyásosabb közép- és dél-amerikai dorgcsempész-szervezeteit!

A volt leghatalmasabb kartell

A Cali-kartellt Kolumbia déli részén alapította a '70-es években az említett "Sakkjátékos", a hasonló nevű város térségében. Becslések szerint hatalmának csúcsán, az USA-ba irányuló kolumbiai kokainkivitel 80 százalékát ellenőrizte a csoport, amelynek a Rodríguez Orejuela testvéreken kívül, alapítói között volt még Jose Santacruz Londono. A "Chepe" néven emlegetett Londono volt a kartell egyik legerőszakosabb alakja: felügyelte és szervezte a nemzetközi drogszállítmányokat, és jelentős szerepe volt a pénzmosásban is. 1995-ben ugyan elfogták, de nem sokkal később megszökött. Kapcsolataira jellemző, hogy egyszerűen kiautózott a legszigorúbban őrzött bogotái börtönből. A szabadságot ugyanakkor nem sokáig élvezhette: 1996 elején meghalt egy rendőrökkel vívott tűzharcban.

A szervezet fejét, Gilberto Rodriguez Orejuelát 1995-ben bebörtönözték a kolumbiai hatóságok, ám alig 15 évre ítélték, amit ráadásul enyhítettek is és végül 2003 novemberében - vitatott körülmények között - szabadlábra helyezték. A feltételezések szerint börtönévei alatt ugyanúgy irányította a kartell működését, mint előtte. Végül 2004 elején újra elfogták, majd az év végén, 2005 elején kiadták az Egyesült Államoknak, testvérével együtt. A hatóságok fellépése és a kisebb szervezetek megjelenése nyomán, a kartell hatalma az utóbbi években némileg csökkent, jóllehet tagjai továbbra is folytatják az illegális kereskedelmet.

A legfelsőbb bíróság kiirtói

A '70-es és '80-as években csúcsra ért drogcsempészek laza, de jól szervezett szövetségeként alakult Medellín-kartell a hasonló, kolumbiai településről kapta a nevét. Fénykorában havi 60 millió dollár (közel 13 milliárd forint) értékben csempészett kokaint, becslések szerint működési ideje alatt, összesen 28 milliárd dolláros forgalmat bonyolított le. Többek között alapítója tagja volt az Ochoa-család, Carlos Lehder és mások.

Escobar politikája: plata o plomo

A szervezet vezetője, Pablo Escobar volt, aki a hatalmas bevételekből a világ egyik leggazdagabb emberévé vált a '70-es években. A Forbes magazin korabeli becslése szerint a hetedik legvagyonosabb ember volt. A világ legbrutálisabb, legkegyetlenebb drogcsempészei közé sorolják. Stratégiáját csak úgy jellemezték: "plata o plomo" (ezüst vagy ólom) - akit nem tudott lefizetni, azt lelövette. Többek között három kolumbiai elnökjelölt vére is az ő kezén szárad, de utasszállító repülőgépet és hatósági épületet is robbantottak a parancsára. 1991-ben feladta magát, ám állami börtön helyett, saját luxusszínvonalú magánbörtönében lakott, míg 1992-ben, az USA-nak való kiadatásától tartva megszökött. 1993-ban halt meg, miután az elfogására kiképzett Search Bloc nevű csoport bekerítette a medellíni háztetőkön, és több golyó is eltalálta.

Carlos Lehder volt az, aki kitalálta, hogy a drogot ne egyszerű drogfutárokkal, hanem a radarok érzékelő tartománya alatt repülő, kisgépekkel szállítsák. A jól jövedelmező üzletben az Ochoa-család intézte a kartell politikai ügyeit Kolumbiában, Lehder pedig saját kis birodalom kiépítésén fáradozott a Bahamák egyik legdélebbi szigetén, Norman's Cay-en. Ennek érdekében igyekezett felvásárolni az ingatlanokat és erőszakos módszerekkel megfélemlíteni a sziget párszáz fős lakosságát, állítólag még a Bahamák kormányzóját is a zsebében tartotta a '70-es évek végén. Volt rá példa, hogy egy-egy útjában lévő helyi lakosra part mellett sodródó jachtján találtak rá - holtan.

A szigeten végül egész birodalmat épített ki, ahova Kolumbiából nagy, lökhajtásos gépekkel hozták a drogot, és rakodták át kisebb repülőkre, amelyek az USA Georgia, Florida, illetve Észak- és Dél-Karolina államaiba szállították tovább a kokaint.

A kartell igen erőszakos módszerekkel igyekezett befolyásolni a kolumbiai hatóságokat, nem riadt vissza számos rendőri vezető, kormányzati alkalmazott megölésétől sem. Végeztek szinte a teljes legfelsőbb bírósággal, sőt 1984-ben az igazságügy-minisztert, Lara Bonillát is meggyilkolták, hogy megakadályozzák a számukra kedvezőtlen törvények és bírósági ítéletek meghozatalát. Ezért végül a kolumbiai vezetés úgy döntött, beleegyezik Lehder és vezetőtársai USA-nak való kiadatásába, ahol, kikerülve az ismerős korrupt hatóságok nyújtotta biztonságból, komolyabb büntetéseket kaphattak.

A kartell vezetői ezután menekülőre fogták, maga Lehder is több országot megjárt, mire 1987-ben a hatóságok kezére került, és kiadták. Tényleges életfogytig tartó, plusz még 135 év börtönre ítélték az amerikai hatóságok. Pletykák szerint fontos információkért cserében később kiengedték, de valószínűbb, hogy csak megváltoztatott személyazonossággal, másik börtönbe helyezték.

Don Diego, Szappan és Heges bandája

A Kolumbia csendes-óceáni partvidékén elterülő Valle del Cauca tartományban alapított Norte del Valle (északi völgy) kartell, az 1990-es évek második felében került a drogkereskedő szervezetek csúcsára, miután a Medellín- és a Cali-kartellt visszaszorították a hatóságok. Irányítói a Don Diego becenéven emlegetett Diego León Montoya Sánchez, a "Jabón" (szappan) becenéven ismert Wilber Valera, és a "Rasguno" (Heges) nevű Hernando Gómez Bustamante. Don Diego szerepelt a tíz, FBI által legkeresettebb bűnözők listáján is.

A csoport jó kapcsolatot ápolt mind bal-, mind jobboldali kolumbiai gerillákkal, az utóbbiak közé tartozó AUC gerillacsoporttal állítólag külön védelmi szövetséget is kötöttek. Egy 2004-es amerikai becslés szerint 1990 és 2004 között több mint 500 tonna, 10 milliárd dollár értékű kokaint csempésztek Mexikón át az USA-ba. A szervezet rendszeresen korrumpálta a kolumbiai hatóságokat, parlamenti képviselőket, hogy elfogott tagjait ne adják ki az USA-nak. Hatalma csúcsán titkosszolgálati eszközökkel hallgatta le nem csak a rivális bűnszervezetek, de a kolumbiai hatóságok telefon-beszélgetéseit is.

A kartell hatalma 2003 után roggyant meg, amikor heves belső harcok alakultak ki, mivel Jabón és Rasguno feladási tárgyalásokba kezdett az amerikai drogellenes hatósággal, és ez nem tetszett Don Diegónak. A 2003 és 2004 során folyó véres bandaháborúban több mint ezer ember halt meg.

Végül a hatóságok közbeléptek: letartóztattak mintegy 100 orgyilkost, és 2005-ben őrizetbe vették Jabón fő bérgyilkosát, a "Guacamayo" (arapapagáj) néven emlegetett Carlos José Robayo Escobart, illetve fő szövetségesét, az "Ojitos" (kisszemű) becenevű Julio César Lópezt. Több mint 100 millió dollár értékben foglaltak le ingatlanokat és luxuscikkeket, egy majdnem teljesen kész, üvegszálas tengeralattjáróval együtt, amelyet kimondottan kokaincsempészésre építettek. Az események következtében a kartell sok tagja kezdett tárgyalást a hatóságokkal megadásáról.