Vadászik és hódít a démonizált médiacápa

Vágólapra másolva!
Tényleg az ördög küldöttje vagy egyszerűen csak egy zseniális médiajátékos? Most, hogy a tekintélyes Wall Street Journalre ácsingózik, sokan újra kongatják a vészharangot. Rupert Murdoch talán az utolsó nagy médiacézár, aki bírálói szerint meghülyíti az embereket és zsebre rakja a politikusokat. Valóban keresi a kegyét Blair, Clinton és sok más egykori és jelenlegi vezető, a képlet azonban nem ennyire egyszerű.
Vágólapra másolva!

Ed Koch demokrata párti kongresszusi képviselő váratlan hívást kapott egy őszi napon 1977-ben. Bár ő is versenyben volt New York polgármesteri székéért, a kampánykamionja lerobbant, így kénytelen volt otthon maradni. Rupert Murdoch médiavállalkozó, a New York Post és a New York című lapok újdonsült tulajdonosa hívta fel, ami meglepetésként érte Kochot. Először nem is tudta, hogy pontosan ki is az egyszerűen csak Rupertként bemutatkozó férfi.

Még inkább meglepte azonban az, amit hallott tőle. "Képviselő úr, önt támogatjuk a polgármesteri kampányban. Ez szerepel majd holnap a Post címlapján" - mondta Murdoch, amire Koch egyszerűen csak annyit válaszolt: "Rupert, ezzel ön megnyerte nekem a választást". Valóban így történt, a közvélemény-kutatások szerint ketten is esélyesebbek voltak nála, végül mégis ő lett a győztes, és a politikus szerint egyértelműen a Post támogatásának köszönhető, hogy sikerült az élre törnie. Koch idézte fel ezt a történetet a New Yorker riporterének, aki tavaly ősszel közölt terjedelmes cikket arról, Rupert Murdoch hogyan építi politikai kapcsolatait és miként használja befolyását.

A médiacézár az utóbbi hetekben ismét gyakran tűnik fel az üzleti hírekben, miután kiderült, hogy az általa irányított cég, a News Corporation meg akarja vásárolni a Dow Jones and Company nevű céget, az azonos nevű hírügynökség és a világ talán legtekintélyesebb gazdasági lapja, a Wall Street Journal tulajdonosát. Lehetséges, hogy összejön az üzlet (erről részletek keretes anyagunkban), és ez sokaknak nem tetszik. Elemzők, üzleti riválisok, újságírók kongatják a vészharangot, attól tartva, hogy ha a már-már démonikus figuraként lefestett Rupert Murdoch megkaparintja a Dow Jonest, akkor a Wall Street Journal is búcsút mondhat szerkesztőségi függetlenségének, és helyette az új tulajdonos hatalmi céljait fogja szolgálni.

Birodalmat épített

Úgy tűnik azonban, hogy nem ilyen egyszerű a képlet. A legkevesebb, amit el lehet mondani Murdoch-ról, hogy ellentmondásos figura. Bár több kritikusa is elismeri üzleti tehetségét, sokszor éri az a vád, hogy valójában politizál, beavatkozik a szerkesztőségek munkájába és saját érdekeit helyezi a tájékoztatás elé, és óriási birodalma révén választások eredményét képes befolyásolni.

Forrás: EPA
Elsőszámú vállalkozó, utolsó cézár

Nehéz eldönteni azonban már azt is, hogy konkrétan milyen érdekei is vannak a 76 éves vállalkozónak, aki fényes karriert tudhat maga mögött. Szülőhazájából, Ausztráliából indulva egy egész birodalmat épített apja cégéből: az USA-ban övé a Fox filmstúdió és tévécsatorna, Nagy-Britanniában szintén tulajdonosa tévéknek és olyan befolyásos újságoknak mint a Sun vagy a Times. Megvetette lábát az új média területén is: cége vásárolta meg a MySpace nevű közösségi oldalt.

Mindeközben alapvetően kitartott a konzervatív értékek mellett: a szabadpiac és az alacsony adók híve, támogatja, hogy a kormányok erős védelmi politikát folytassanak, ellenzi viszont az erős szakszervezeteket. Ezeknek az értékeknek a képviselete nem feltétlenül jelentette azt, hogy kötődne valamely politikai irányzathoz, pláne nem párthoz. Bár Ausztráliában is nyíltan támogatott - és ezzel egyes elemzők szerint győzelemre juttatott - politikusokat, a legnagyobb figyelmet talán a brit politikai elithez fűződő viszonya kapta.