Féket rakna Amerikára a szerb kormányfő

Az Egyesült Államok "féken tartására" szólította fel az ENSZ-t szombaton Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök. Azután nyilatkozta ezt, hogy Washington jelezte: kész egyoldalúan elismerni Koszovó függetlenségét, ha a döntésre hivatott ENSZ BT-ben nem jön létre megállapodás a dél-szerbiai tartomány jogállásáról.

A Koszovóval kapcsolatos amerikai hivatalos álláspontot Kurt Volker, a külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős főcsoportfőnöke ismertette. Eszerint Washington kész önálló országként elismerni a nemzetközi felügyelet alatt álló Koszovót, amennyiben az önhatalmúlag kikiáltja függetlenségét.

Néhány órával később a szerb kormányfő igen erőteljes hangvételű nyilatkozatban a ENSZ-hez fordult, s követelte, hogy a Biztonsági Tanács védje meg Szerbia szuverenitását és területi egységét az Egyesült Államok erőpolitikájától, s biztosítsa 1999-ben hozott, Koszovóra vonatkozó 1244. számú határozata végrehajtását.

Kostunica Volker kijelentéséből azt a következtetést vonta le, hogy Szerbia közvetlen amerikai fenyegetéssel néz szembe. "Erőpolitikát alkalmazva az Egyesült Államok nyíltan fenyegeti Szerbia, egy nemzetközileg elismert ENSZ-tagállam szuverenitását és területi integritását" - hangzik a miniszterelnök nyilatkozata.

Fatmir Sejdiu koszovói elnök ugyancsak szombaton kijelentette, hogy a helyi albán hatalom partnerként szorosan együttműködik az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval, Koszovó leendő státusának meghatározása során egyezteti velük a lépéseit, mivel ugyanaz a céljuk. Az Egyesült Államok már nem egyszer és a legfelsőbb állami szinten közölte, hogy erőteljesen támogatja Koszovó függetlenségét - tette hozzá.

Oleg Ivanovic, az egyetlen, az albán hatalommal és a nemzetközi felügyelőkkel még úgy-ahogy beszélő viszonyban lévő koszovói szerb politikus arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok álláspontja igen veszélyes, mert még jobban megoszthatja a Koszovó kérdésében eddig sem egységes EU-tagállamokat. Ettől az unió minden országa tart szerinte, különösen a nagyok és jelentősek, amelyeknek a legnagyobb szerep jut a tartományról szóló döntés meghozatalában.