Ha ezt túléli, ő lehet az új Atatürk

2013.12.26. 15:58

Recep Tayyip Erdogan az elmúlt tíz évben felülkeredett a nagy hatalmú török hadseregen, mostanra azonban sokak szemében modern diktátorrá vált, aki az iszlamista állam építése mellett elnöki rendszerré szervezné át Törökországot. Miután már alig maradt érdemi ellenfele, régi szövetségesét kezdte ki, de az összecsapásból hatalmas korrupciós botrány kavarodott, amibe elnöki álmaival együtt bele is bukhat. Ha azonban ő kerül ki győztesen, akkor talán már semmi nem állítja meg abban, hogy ő legyen az új Kemal Atatürk.

 

„Ti, akik az állami intézményekben bujkáltok, tudjátok, hogy eljutunk a fészketekbe! Felkeressük és lebuktatjuk az államon belüli szervezeteiteket” – fenyegette meg Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök a belső ellenségeket, akiket felelősnek tart a hatalmas botránnyá duzzadt korrupciós ügyben. Sőt, azt is ígérte, hogy letöri azokat a kezeket, akik bántani merik Törökországot.

Erdogan szerda éjjel bejelentette, hogy húsz miniszteréből tizet lecserél. Hárman azért mondtak le, mert kiderült, hogy fiaik érintettek abban a korrupciós ügyben, amelyben a Halk Bankasi állami nagybank vezérigazgatója ellen csalás, sikkasztás és illegális aranykereskedelem miatt emeltek vádat. Az ügyben befolyásos üzletembereket, rendőrvezetőket és magas rangú politikusokat helyeztek vád alá. Törökország legnagyobb városaiban szerda este ezrek tüntettek Erdogan lemondását követelve, aki korábban a korrupcióellenes küzdelem hősének kiáltotta ki magát és pártját.

Erdogan a kormánya felforgatásával és kemény szavakkal igyekszik eltolni magától a korrupciós ügyet, de az nem csupán arról szól, hogy ő maga is bepiszkolódik-e vagy sem. A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártját (török rövidítéssel AKP) vezető Erdogan a következő két évben kemény politikai küzdelmekre számíthat úgy, hogy már nem csak pártján kívüliekkel, hanem a belső ellenfelekkel is harcolnia kell. Erdogant a Bloomberg hírügynökség már most is a legfontosabb török politikusnak nevezte a modern Törökországot 1923-ban megalapító Kemal Atatürk óta. Ha most nyer, akkor akár a nagy Atatürknél is nagyobb lehet, mivel az alapítóval szemben ő demokratikus választásokon nyerte el hatalmát, de ha veszít, akkor dicstelenül eltűnhet a színpadról.

Megmérettetések jönnek

2014-ben helyi- és elnökválasztást is tartanak, 2015-ben pedig jön a parlamenti voksolás. Erdogan a saját pártja szabályai szerint nem indulhatna újra miniszterelnöknek, ezért az 1982 óta hatályban lévő, igaz, többször módosított alkotmány lecserélésével egy elnöki rendszer létrehozásával próbálkozik. Az alkotmányt előkészítő bizottság négypárti, amelyben a frakciók egyenlő súllyal vesznek részt, az AKP a parlamentben pedig három szavazat híján egyedül nem tudja egyedül módosítani az alkotmányt. Erdogan novemberben arról beszélt, hogy a pártok 60 cikkelyben már egyetértenek, de az egyik ellenzéki párt vezetője, Kemal Kilicdaroglu azt állította, hogy az AKP az elnöki rendszerhez is ragaszkodik. „Ha visszavonnák ezt a javaslatot, egyetérthetnénk 80-90 cikkelyben is” – mondta az ellenzéki politikus.

Elnök akar lenni?Forrás: AFP/Adem Altan

Akár lesz új alkotmány, akár nem, a törökök jövőre először választanak a parlament helyett közvetlenül elnököt. Erdogan azonban azt is szeretné elérni, hogy az elnöki jogkört jelentősen bővítsék ki például azzal, hogy az elnök kezdeményezhessen törvény erejű rendeleteket, irányíthassa a hadsereget, összehívhassa és feloszlathassa a parlamentet. A jelenlegi kormányfő azt mondta, csak akkor indul elnöknek, ha a pártja erre felkéri, de sokkal valószínűbb, hogy az dönt a kérdésben, milyen jogokat kapna a hivatalhoz.

Ha nem jön össze az új alkotmány, akkor - mivel a kormánypártnak nincs elég szavazata az alkotmány módosítására - az AKP-nak 2015-ben össze kellene gyűjtenie elég szavazatot ahhoz, hogy egyedül alkotmányozhasson. Ez azonban különösen nehéz feladat úgy, hogy a korrupciós botrány egyre jobban rácsavarodik a kormányra.

Leszámolás?

A korrupciós ügy előzménye egy ártatlannak tűnő őszi oktatási reform volt, amely egy Hizmet nevű, vallási-szociális funkciókat ellátó szervezet alól ütné ki az egyik legfontosabb pénzügyi támaszát, a fizetős iskoláit. A szervezet vezetője az 1999 óta száműzetésben az Egyesült Államokban élő Fetullah Gülen, akinek a mozgalma eddig Erdogan szövetségese volt, sőt, sok embere befolyásos pozíciókat is elért, többek közt a letartóztatásokat végző rendőrségnél is.

A Foreign Policy szerint az AKP két tábor szövetségére épült az elmúlt években: az Egyiptomban alapított, fundamentalista Muszlim Testvériségből kinőtt irányzatra, amely Erdogant követi, és a gülenistákra. Eddig csak azért volt egyben a szövetség, mert együtt igyekeztek ellenállni a korábban választott kormányokat is megbuktató hadsereg befolyásának a politikában. Az elmúlt években Erdogan felülkerekedni látszik a hadseregen, amely vezetése 2011-ben lemondott, sőt, a volt vezérkari főnököt életfogytiglani börtönre is ítélték.

Kormányellenes tüntetők IsztambulbanbanForrás: AFP/Bulent Kilic

A Foreign Policy írása szerint nem egyértelmű, hogy miért fordult most egymásnak Gülen mozgalma és a kormánypárt, de a jelekből arra következtettek, hogy Erdogan, aki nem tűr meg más hatalmi központot maga mellett, most látta alkalmasnak az időt a leszámolásra az iskolarendszer átalakításával. „Világméretű iskolahálózatot tartanak fenn, megvan a maguk üzleti hálózata és médiabirodalma. Van egy karizmatikus vezetőjük, egy határozott ideológiájuk, és akár több millió követőjük Törökországban” – festette le az elemzés, hogy milyen fenyegetést láthat Erdogan a gülanistákban.

A Foreign Policy és más lapok szerint is Gülen emberei a rendőrségben és igazságszolgáltatásban is fontos pozíciókat szereztek meg. Bár nem bizonyított, hogy a gülenisták indították volna a fél kormány bukásához vezető korrupciós ügyet és letartóztatásokat, vannak jelek, amelyek az elmérgesedő viszonyra utalnak. A Gülen körüli média idén feltűnően ellenséges volt a kormányfővel, többször kritizálták politikája, és az egyre inkább autoriter kormányzása miatt. Erdogan az iskolai pénzcsap elzárása mellett a Zeman török lap szerint eddig 500 embert is kirúgott a rendőrségtől, ami a gülenistákat célozhatta. Igaz, maga Fetullah Gülen szerint a rendőrség akciója éppen az ő szervezete ellen indult, vagyis valóban nehéz tisztán látni, ki állhat a korrupciós botrány kirobbantása mögött. Az mindenestre világos, hogy az ügy ártott a kormánynak. Erdogan az eseményeket lejárató kampánynak nevezte, amely célja a kormánya megbuktatása.

Angyal és ördög

Erdogan ugyan fölényes választási győzelmeket aratott a 2000-es évek eleje óta, de ez nem jelenti azt, hogy minden török társadalmi csoport körében hatalmas népszerűsége lenne, inkább szélsőséges megítélés övezi karrierjét.

Az északkelet-törökországi Rize városban született Erdogant a helyiek nagyra becsülik. Nagynénje, Fikriye az Al-Jazeera arab hírcsatornának azt mondta augusztusban, a későbbi miniszterelnök nagy szegénységben nőtt fel, az apja korán meghalt, és az anyjának is nehéz élete volt. Guneysuban, ahol a szülei korábbi házát felújították, a miniszterelnököt júniusban olyan táblák fogadták, hogy „A világ irigyli, milyen erős vagy”, illetve hogy „Leszavazzuk a Taksim térieket”.

Tüntető menekül, miután kővel dobálta a rohamrendőröket egy kormányellenes tüntetésenForrás: AFP/Bulent Kilic

Utóbbi tábla a nyári látogatáskor nagyon is aktuális volt. Nyár elejétől több héten át ugyanis Isztambulban ezen a téren gyűlt össze hatalmas tömeg a kormányfő távozását követelve. Összecsapások is voltak, ahol több ember meghalt. A kormány ugyanis egyrészt korlátozta az alkoholárusítást (Erdogan szerint alkoholista mindenki, aki alkoholt fogyaszt), a nyilvános csókolózást, és a kormáynfő még azt is kijelentette, hogy a törököknek ideje leszokni a fehér kenyérről – mindezek a főleg városi, világi törökök szemében az iszlamizálódás jelei voltak. A tüntetések közvetlen kiváltó oka pedig az volt, hogy a főváros belsejének kevés parkjából a legfontosabban, a Gezi parkban fákat akartak kivágni az átépítések miatt. A tüntetéseken rengeteg féle ember vett részt fiataloktól az idősekig, vallásosaktól az ateistákig. Az építkezést összekötötték a korrupt kormánnyal, amelynek nem számít a természet, ha pénz folyik a zsebébe, ráadásul a kormányfő hajthatatlansága azt a róla kialakult képet erősítette, hogy ő egy modern diktátor.

Ő maga nem fogadja el ezt a képet. A Hürriyet török lap angol nyelvű kiadása szerint októberben azt mondta, „ki merem hívni azokat, akik azzal vádolnak, hogy diktatúrát és totalitárius államot építek. Nézzük, hány szavazatot képesek összeszedni március 30-án!”

Az, hogy Erdogant diktátorokkal említsék együtt, tíz évvel ezelőtti beiktatásakor még fel sem merülhetett volna. Bár korábban is iszlamista párt tagja volt, 1999-ben tíz hónap börtönbüntetésre ítélték amiatt, hogy pontatlanul idézett egy vallásos versből (négy hónapot töltött le végül). Bár pártja 2002-ben nyert a választáson, ő csak 2003-ban vehette át a kormányzást. A European Voice újság 2004-ben az Év európai embere díjat adományozta neki az eurokomform reformjai miatt. Ezután 2005-től elkezdődtek az EU-Törökország társulási tárgyalások, amelyek azonban azóta se zárultak le. 2012-ben Erdogan azt mondta, 50 éve várnak az európai küszöbön, ilyen egyetlen más országgal sem történt meg.

A külföldi megítélése egyre rosszabb, és nem csak amiatt, hogy teljesen elfordult az európai közeledéstől. A Bloomberg júliusban szerkesztőségi véleménycikkben támadta Erdogant azzal, hogy egy iszlamista országot épít. A cikk szerint Erdogan nem ismeri fel, hogy ő már nem az a vallásos konzervatív végrehajtó, aki a túl nagy hatalmú hadsereggel szemben erősíti a polgári demokráciát, hanem az ő kezében van az egész ország. „Azok a változtatások, amelyeket javasol, inkább gyengítik, mint erősítik a török demokráciát” – értékelte a Bloomberg Erdogan elnöki álmait.