A szeptember 11-i norvégiai parlamenti választással vette kezdetét az őszi európai voksolási szezon. Az északi államban nagy meglepetésre a jobbközép-konzervatív erők győztek. Ez főleg annak fényében nagy eredmény, hogy az ellenzéki
Munkáspárt az elmúlt négy évben végig nagy fölénnyel vezetett
a közvélemény-kutatásokban. Még idén az év első felében is volt olyan kutatás, ami a Munkáspárt több mint 10 százalékpontos előnyét mutatta, és biztosnak tűnt, hogy a baloldali alakulat mögött álló koalíció visszaszerzi a hatalmat.
A konzervatív Höyre pártot vezető Erna Solberg norvég miniszterelnök a győzelem után arról beszélt, a "megoldásaink jók, munkahelyeket hoztunk létre." Figyelmeztetett azonban: "Van néhány feladatunk. Az olajbevételek egyre kisebbek lesznek." A Munkáspárt vezette balközép ellenzéknek 80 hely jutott a 169 fős törvényhozásban, a jobbközép koalíciónak pedig 89 mandátuma lesz. Jonas Gahr Störe, a Munkáspárt vezére pedig beismerte vereségét, és azt mondta:
"nagy csalódás" érte.
A konzervatívok győzelmének az értékét növeli, hogy az utóbbi 30 évben nem volt példa arra, hogy jobboldali kormánykoalíciót újraválasszanak a norvégok. Ráadásul a Munkáspárt történetének egyik legrosszabb eredményét érte el, mivel a lélektani határnak számító 30 százalék alá süllyedt a támogatottsága. A voksolás legnagyobb nyertese a kormánypártok mellett a Centrum Párt volt. Az euroszkeptikus, protekcionista alakulat közel megduplázta a támogatottságát.
A norvégi választásokat azonban érdemes egy tágabb keretben szemlélni. Európában jövő héten tartják a német, majd az osztrák és a cseh parlamenti választásokat. Délnyugati szomszédunkban, Szlovéniába pedig elnökválasztást tartanak. Mindezekben a voksolásokban az a közös, hogy a szlovéniait leszámítva
a jobboldali erők az esélyesek a győzelemre.
Mindennek azért is van jelentősége, mivel Ausztriában és Csehországban eddig baloldali kormányfő volt. Abban az esetben pedig, ha nekik távozniuk kell a hivatalukból, az átrendezheti az erőviszonyokat az Európai Tanácsban, valamint az európai baloldal újabb komoly vereségeket könyvelhetne el.
2017 eddig sem volt a hagyományos szociáldemokrata pártok éve.
Hollandiában a Munkáspárt 29 mandátumot vesztett 2012-höz képest. Így a 150 fős törvényhozásba 38-ról 9 főre olvadt a frakciójuk. Franciaországban a júniusi parlamenti voksoláson a szocialisták 286 mandátumot veszítettek el, így csupán egy 30 fős frakciójuk maradt. Soha ilyen rosszul nem szerepeltek. Norvégiában a baloldal egyértelműen győzelemre készült, így óriási csalódás számukra az eredmény. De mi várható a következő hetekben?
Németországban az SPD jelentős hátrányban van a CDU-val szemben, és Martin Schulz várhatóan a szélsőbaloldali Die Linkével és a Zöldekkel közösen sem tud majd parlamenti többséget létrehozni. A CDU helyzetét pedig az nehezíti a kormányalakítás előtt, hogy az utóbbi időszakban ismét 10 százalék fölötti támogatottságot mérnek a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak. Most úgy tűnik, hogy vagy folytatódik az eddigi nagykoalíció, vagy pedig Merkelnek a szabad demokratákkal és a Zöldekkel kell valahogyan megállapodnia.
Ausztriában egy hónnappal a választás előtt minden kutatás azt mutatja, hogy a Sebastian Kurz vezette Osztrák Néppár (ÖVP) nyerheti meg az előrehozott voksolást. Bár az szinte biztos, hogy a kormányzásukhoz szükséges lesz egy koalíciós társra, de a bevándorlásellenes
Kurz nem szívesen bútorozna össze a szociáldemokratákkal
(SPÖ). Az SPÖ jelenleg óriási harcot vív a szabadságpárttal (FPÖ) a második helyért, de a legnagyobb esélye egy ÖVP-FPÖ-koalíciónak van.
Csehországban szintén súlyos vereséget szenvedhetnek a szociáldemokraták, mivel a legfrissebb felmérések szerint csupán a szavazatok 10-15 százalékára számíthatnak. A győztes nagy valószínűséggel a jobbközép-populista ANO-nevezetű párt lesz. Az ANO mellett a kisebb jobbközép pártok is javíthatnak a 2013-ban elért eredményeikhez képest. A koalíciós alkudozások eredményét persze most nem lehet megjósolni, de egy jobboldali kabinet létrejöttére nagyobb esély van most, mint egy baloldaliéra.
Az előrejelzések összességében nem sok jót jósolnak a baloldali erőknek a következő hónapokban. Ha a várakozások szerinti átrendeződések történnek Európa politikai térképén, az egyértelműen
a migrációval szemben kritikus erők megerősödését jelentheti.
Mindez pedig a kötelező, és korlát nélküli kvóta ötletének is véget vethet az unióban.