Egy amerikai vadászbombázó hihetetlen megmentése a vietnámi háborúban

Steve Ferguson festménye a híres repülésről

Amikor két jármű közül elromlik vagy bajba kerül az egyik, a másik általában hazavontatja. Erre nem volt lehetősége annak a két amerikai Phantom vadászbombázónak, amelyeket 1967 márciusában többször eltalált a vietnámi légvédelem Hanoi közelében. Az egyikből annyira folyt az üzemanyag, hogy lezuhant volna még a kommunista területeket felett, ezért a másik jobb híján alárepült és eltolta a laoszi határig. A társait megmentő pilótát Bob Pardónak hívták.

Aman végül leengedte az erős acélhorgot, amely kellően hosszú volt ahhoz, hogy Pardó gépe a hajtómű gázsugarán kívülre kerüljön. A vezér lassan odahelyezkedett alá, és a horog végét a saját szélvédőjéhez illesztette. Ez 250 csomós sebességénél (kb. 480 km per óra) nem volt egyszerű.

Két Phantom imitálja a híres mentőakciót, ami Pardo's Push néven híresült el Forrás:Sierrahotel.net

Houghton hadnagy így írta le a helyzetet:

Olyan finoman érintette össze a horgunkat és az ő gépüket, mint egy puha csók. Ha csak egyet döccenünk egy turbulencia miatt, az acélrúd az arcában köt ki.

Aman leállította a hajtóműveit, hogy takarékoskodjon a maradék üzemanyaggal, így most már csak Pardo hajtóművei vitték a két, összeakasztott F4C-t. Ezzel a megoldással Aman gépének magasságvesztését kb. 1000 láb per perc mértékűre sikerült csökkenteni. A pilóták azt számolgatták, ez elég lesz-e a határig.

Pardo közben küzdött a lehetetlen helyzettel.

Már nem emlékszem, hányszor csúszott el az a nyomorult horog a szélvédőm elől, de félpercenként kellett visszahelyezkednem, ami rettenetesen fárasztó volt.

Hogy még nehezebb legyen a dolguk, a toló-Phantom egyik hajtóműve kigyulladt,

ezért le kellett állítani. Ekkor viszont már 2000 láb per perc lett a süllyedésük, úgyhogy a százados kénytelen volt újraindítani sérült hajtóművet. Miután ez 1000 fokosra forrósodott a 600 fok helyett és felrobbanással fenyegetett, végleg leállította.

Az utolsó tíz percet egy hajtóművel tette meg a két gép és a négy pilóta.

Steve Ferguson festménye a híres repülésről Forrás: 8tfw.com

Katapultálás a dzsungel felett

6 ezer láb magasságban Pardo utasította Amant és Houghtont, hogy katapultáljanak. Ekkor már laoszi terület felett voltak, miután

88 mérföldet sikerült megtenniük a légvédelmi találat helyszínétől.

Pardo megfigyelte, hova érkezett a két ejtőernyő, rádión hívta a kutató-mentő helikoptereket, majd elindult egy szükségrepülőtér felé, ahol hasraszállhatott volna.

De nem értek el odáig. 20 mérföld múlva leállt a másik hajtómű, így nekik is katapultálniuk kellett.

Végül mind a négy amerikai a laoszi dzsungelben bujkált az őket üldöző kommunista gerillák elől, míg a helikopterek meg nem találták őket.

Persze nem volt vége a megpróbáltatásaiknak. Pardo volt az utolsó, akit felcsörlőztek a fák fölött lebegő helikopterre, de útközben beleakadt egy ág a karjába.

Pardo így mesélte el az utolsó perceket:

A srácok húztak volna fel, de az ág pont belém akadt. Azt hittem, eltöri a karomat, de akkor is csak mutogattam felfelé az oké-jelet, mert bármi áron, de a helikopterben akartam ülni ez után a nap után. Végül a pilóta egyszerűen megemelte a gépet, a karom helyett az ág tört el, én pedig végre feljutottam a fedélzetre, ahol a csörlőkezelő őrmester néhány mini whiskyvel látott el, olyannal, amelyet az utasszállító repülőkön adnak. Szuper, mondtam magamban. Erre öt perc múlva leállt a helikopter egyik hajtóműve. Az jutott eszembe, hogy ilyen egyszerűen nincs. Mire kiderült, hogy a pilótának ez volt az első harci repülése, oktató ült mellette, aki szimulált vészhelyzeteket állított elő gyakorolásképpen, vagyis a hajtóműleállás csak a tréning része volt. Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Inkább nevettem!

Pardo és Wayne egy Phantom vadászbombázó előtt Forrás: Airport Journals

Aznap este az uboni bázison százak ünnepelték a négy pilótát.

Egyszer sem kellett fizetnem a bárpultnál, remek este volt

- mondta Pardo.

Aman és Houghton a katapultáláskor szerzett gerincsérüléseik miatt 1 hónap pihenőt kaptak. Pardo és Wayne orvosi papírjai elkeveredtek, így két nap múlva újra repültek. És hogy mi volt a célpont?

Ugyanaz az acélkohó.

Egy irigy tábornok bosszúja

A történethez hozzátartozik, hogy

Pardót majdnem hadbíróság elé állították a saját gépe elvesztése miatt.

A 7. légihadsereg parancsnoka, William Wallace "Spike" Momyer tábornok szerint ott kellett volna hagynia a társát, és akkor csak egy Phantom semmisül meg ebben az akcióban. Hét napig tartott a vizsgálat.

Végül csak azért nem büntették meg, mert egy még magasabb beosztásban levő tábornok rátelefonált Momyerre,

kérve, hagyja abba a keresztes hadjáratot a százados ellen. A két tábornok megállapodott abban, hogy nem lesz hadbírósági ügy a hőstettből, cserében Pardo nem kap kitüntetést.

Momyer tábornok, Pardo parancsnoka, aki hadbíróság elé akarta állítani a századost Forrás: Expressnews.com

Momyer biztos, ami biztos alapon utasította a Dél-kelet Ázsiában szolgáló amerikai repülőegységeket, hogy senki nem próbálhatja megismételni ezt a mentőakciót.

Robert Pardo, immár ezredésként, megkapja a kitünetést a 20 évvel korábbi hőstettéért Forrás: Sofrep

Pardo a kicsinyes bosszú miatt 1989-ben, majdnem 20 évvel az eset után kapta meg az Ezüstcsillagot a hőstettéért.