Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A veterán és csapata 18 napig várakozott az Everest alaptáborában, hogy az időjárás kitisztuljon, miközben fagyos körülményekkel kellett szembenézniük, és végignézték, ahogyan két holttestet is lehoztak a hegyről.
A hegymászó elmondta, hogy a rossz időjárás miatt a napszemüvege és az oxigénmaszkja befagyott, és csak néhány percet tudott a hegy tetején tölteni.
A kihívás során egy nepáli hegymászókból álló csapat támogatta, amelyet Krish Thapa, a szintén egykori Gurkha és SAS hegyi csapatvezető vezetett.
Budha Magar lett az első kétszeres térd fölött amputált ember, aki feljutott a világ legmagasabb hegyére.
Budha Magar elmondta, hogy úgy érezte, hogy az élete „teljesen befejeződött", amikor Afganisztánban elvesztette alsó lábszárát, és alkoholizmussal és depresszióval küzdött.
Nepálban nőttem fel, 19 éves koromig, és láttam, hogyan bánnak a fogyatékkal élőkkel azokban a távoli falvakban. Sokan még mindig azt gondolják, hogy a fogyatékosság az előző élet bűnének számít, és te vagy a föld terhe. Én magam is elhittem ezt, mert ezt láttam. Így nőttem fel
– mondta.
Hozzátette, hogy először akkor gondolt arra, hogy megmássza az Everestet, amikor mezítláb sétált az iskolába, és azt tervezte, hogy 2018-ban meg is teszi.
A dupla amputáltak és a vakok számára azonban megtiltották, hogy csökkentsék a csúcson meghaló hegymászók számát.
A veterán segített kampányolni a tilalom eltörléséért, hogy megkísérelhesse a csúcs megmászását.
Budha Magar azért hagyta el Nepált, hogy sérülése előtt a brit hadsereg Ghurka-ezredének tizedeseként szolgáljon.
Miután leért a hegyről, azt mondja, alig várta, hogy a családjával tölthesse az idejét, és szeretne visszatérni Afganisztánba, arra a helyre, ahol elvesztette a lábait, hogy köszönetet mondhasson.
Úgy fogalmazott, a lábai elvesztése nékül nem mászta volna meg az Everestet.
