Idén május 14-én tartották Törökországban az elnökválasztás első fordulóját. Akkor sem Recep Tayyip Erdogan, sem kihívója Kemal Kılıçdaroğlu nem szerezte meg a szavazatok 50 százalékát. Azonban a tegnapi második fordulóban a 69 éves politikus, aki két évtizede uralja országa politikáját, a török Legfelsőbb Választási Tanács előzetes hivatalos eredményei szerint a szavazatok több mint 99 százalékának összeszámlálása alapján 52 százalékkal 48 százalék ellenében nyerte meg a második fordulót, megelőzve az ellenzéki Kemal Kılıçdaroğlut.
A 85 milliós országban az elmúlt 20 év a legizgalmasabb és legszorosabb választását tartották. A kulcs NATO-szövetséges és a stratégiailag fontos helyen fekvő ország elnökválasztását rendkívüli figyelem kísérte. Most először a török ellenzék a globalista receptet alkalmazta. A magyar baloldalhoz hasonlóan egy szivárványkoalíciót hoztak létre, amelyben az iszlamistáktól a szocialistákig hat, eltérő színezetű és világnézetű párt alkotja, ezért kísértetiesen hasonlít a magyar szivárványkoalícióhoz. Ez a sokféle világnézet megosztotta a szavazókat, és a pártok elvesztették a karakterüket. Gondoljunk csak a magyar baloldal kudarcos eredményére a 2022-es országgyűlési választásokon, ahol együtt sokkal kevesebb szavazatot kaptak, mint külön-külön.
Egy iszlamista szavazó nem fog leszavazni egy szekuláris jelöltre vagy egy liberálisra. A koalícióban mindenfajta világnézetű párt képviseltette magát, ez pedig karaktervesztéssel járt, amit a választók sok esetben elfordulással jutalmaztak. Mint ismét bebizonyosodott, az ilyen jellegű összefogások totális kudarcra vannak ítélve, mert hatalmas karaktervesztéssel jár. Míg Erdogan át tudta adni az üzenetét és több millió embert tudott utólag mozgósítani, addig a török ellenzék a politikai karaktervesztés miatt már nem tudott honnan szavazókat meríteni. Az egyik fő üzenetük Erdogan leváltása volt, ami kísértetiesen hasonlít a 2022-es országgyűlési választásokhoz, ahol a baloldal egyetlen üzenete Orbán Viktor miniszterelnök leváltása volt.
A választópolgároknak karakteres, a nemzetet mindenekelőtt szem előtt tartó vezetőkre van szükségük, és nem a pusztán a hatalmi érdekek mentén létrejövő érdekszövetségekre, amelyek már a startvonalnál kudarcra vannak ítélve.