Németország nem szerzett érmet az atlétikai vb-n - de mi ennek az oka?

A német Alica Schmidt

Az atlétikai világbajnokságok történetében Németország még soha nem szerepelt ilyen rosszul, mint Budapesten, megdöbbentő módon érem nélkül maradt a német delegáció. Ráadásul éppen akkor született meg az elképesztően rossz eredmény, amikor egy régi vetélytárs, Oroszország nem vehetett részt a versenyen. Elmagyarázzuk, mi húzódhat meg a sikertelenség hátterében!

A Deutsche Welle (DW) arra jutott a témával foglalkozó cikkében, hogy a kudarcot csak részben okozták a sérülések és a lemondások.

Abban szerepet játszik egy társadalom-lélektani jelenség is, hogy tudniillik a németek már nem hajlandók megküzdeni a sikerért.

„Tudjuk, hogy idén nem ment különösen jól, nem is vagyunk elégedettek – mondta Jürgen Kessing, a Német Atlétikai Szövetség (DLV) elnöke a vb után az ARD televízióban. – Még akkor is fájó, ami történt, ha figyelembe vesszük, hogy néhány ászunk, mint például a távolugró Malaika Mihambo, a gátfutó Gesa Krause, a rúdugró Bo Kanda Lita Baehre vagy a hosszútávfutó Konstanze Klosterhalfen sérülés vagy gyermekvállalás miatt nem állt rajthoz Budapesten" – tette hozzá, a Világgazdaság szemléje szerint.

Benne volt a pakliban

„Miközben a budapesti versenyt néztem a televízióban, szó szerint könnyek szöktek a szemembe" – árulta el a DW-nek Ingo Froböse, a kölni sportegyetem professzora, aki a nyolcvanas évek elején maga is a legjobb német sprinterek közé tartozott 100 és 200 méteren. Szerinte ez a gyenge szereplés egy hosszú folyamat következménye, már a legutóbbi, amerikai világbajnokságon is csak két dobogós helyezés jutott a németeknek. Froböse szerint az okok az atlétika egészének a leértékelődésében rejlenek.

Alig látjuk már a médiában, de az emberek is lassan elfelejtik. Más sportágak vezetői megértették, hogyan kell vonzóbbá tenni magukat, és ezzel az atlétika helyére léptek – emelte ki.

Ráadásul Németországban egyre inkább a piacgazdasági szempontok diktálnak, ám a versenysportban sem a régi már a struktúra. „Elvesztettük a hazai edzőket, és csupán a központosított olimpiai edzőközpontokra támaszkodunk. Szerintem ez az egyik legnagyobb probléma" – mondta Froböse.

A német Alica Schmidt fogja fejét Fotó: Csudai Sándor - Origo

A reformok hatása még nem látható

Eközben Jörg Bügner, aki idén március óta a DLV sportigazgatója, az ARD-nek adott interjújában türelmet kért. Elmondta, hogy nemrégiben egy úgynevezett Topteam és egy Topteam Future alakult, hogy célzottabban és professzionálisabban támogassák a sportolókat a sikerhez vezető útjukon.

Jelentős előrelépések történtek a tudományos és az orvosi támogatás terén is. A rendszer ilyen mélyreható változásai azonban csak bizonyos idő elteltével fejthetik ki hatásukat. Nyolc-tizenkét éves ciklusokról beszélünk – mondta Bügner.

„Ezzel csak homokot szór a szemünkbe – kontrázott Bügnerre Ingo Froböse. – Sürgősen új arcokra van szükségünk a vezetésben – követelte. – A szövetségi vezetőedző, Anett Stein nem tudta inspirálni az edzőket, ezért le kell váltani, és ugyanez vonatkozik a Német Atlétikai Szövetség főigazgatójára, Idriss Gonschinskára is."

Már nem küzdenek a németek

A társadalmunk megváltozott, megszüntettük a fiatalok szövetségi sportjátékait, eltöröltük a versenyeken az első, második és harmadik helyezéseket, nincs már leggyorsabb és leglassabb

– mondta Steffi Nerius, aki 2004-es athéni olimpián ezüstérmet nyert gerelyhajításban, 2006-ban Európa-bajnok, 2009-ben pedig világbajnok lett, jelenleg pedig a TSV Bayer 04 Leverkusen parasportolóinak az edzője.

A kudarcon tehát nem igazán kell csodálkoznunk, a világbajnokságokon is eltörölhetjük az érmeket. Emellett a szülők is megváltoztak. A gyerekeknek már nem kell küzdeniük semmiért, nem is akarnak jobbá válni

– mondta.

Ezzel Ingo Froböse is egyetért: „Hiányzik a harapás, hiányzik az akarat – mondja. – A nagyon hosszú távra tervezett, tudatos életmód az előfeltétele annak, hogy valamikor komoly teljesítményt fejtsünk ki, de ma már a többség nem ezt akarja. Gyors sikereket akarunk, villámgyorsan akarunk eredményeket elérni, és pillanatokon belül érezni akarjuk, hogy a befektetés megtérült."

Márpedig az atlétikában ez sajnos nem így van, mert a csúcsra jutáshoz rengeteg munkára van szükség.