Cipőn innen, ruhán túl

Ki ne ismerné az érzést, ahogyan rátör a megfékezhetetlen shoppingolási vágy, és egyszerűen "muszáj venni valamit"? Vajon ez, a leginkáb a nőket érintő társadalmi jelenség heti hány könyv vagy cipő után válik szenvedélybetegséggé? Azzá válik-e egyáltalán?

Szendi Gábor szerint a vásárlási kényszernek nincs kitüntetett, mindenkire egyformán érvényes tárgya. Mindenki arra "specializálódik", ami, vagy aminek a megvásárlása neki pillanatnyi, vagy tartósabb boldogságot okoz. Ha nőiességének fokozása jelenti a jutalmazást/vigasztalást a számára, akkor szép ruhákra, cipőkre költ, ha a főzés a boldogság számára, akkor edények, élelmiszerek kerülnek a kosárba, ha a számítógép a szenvedélye, akkor programok, műszaki kütyük vásárlása lesz a domináló. Hammer Ferenc ezen a ponton emlékeztet a bölcs népi megfigyelésre, miszerint férfiaknak bármit el lehet adni, amit árulnak fekete színben is.

Arra a kérdésre, hogy szoktak-e terápiás jelleggel vásárolni, Hammer Ferenc elárulta, rá inkább jellemző a rosszkedvében, mint jókedvében való vásárlás, viszont ilyen alkalmakkor a pénzköltés segít is a mélabúján. Szendi Gábor a kényszeres vásárlást más tevékenységekkel hozta összefüggésbe: szeret például könyveket, termoszokat, zseblámpákat, szerszámokat vagy csavarokat vásárolni. Leggyakrabban azonban csak nézegeti ezeket, és még mielőtt elkapná a shoppingolási vágy, el tudja dönteni, hogy van-e rájuk rszüksége, vagy sem, nem érez tehát legyőzhetetlen kényszert ezek megvásárlására. Magam megbízható, impulzív vásárló és koca shopoholic vagyok, aki képes bánatát és örömét is megosztani egy-egy hirtelen felindulásból vásárolt ruhaneművel, könyvvel vagy gyertyatartóval.

Szendi Gábor véleménye szerint az antidepresszánsok alkalmazása vásárlási kényszer esetén nem jó megoldás. A valódi gyógyulást a kognitív viselkedés-terápiás, pszichoterápiás kezeléstől lehet várni, amelynek egyik fő támadáspontja éppen az ember negatív érzelmi beállítódásának a kezelése, továbbá a viselkedés fölötti kontroll megtanítása.

Aki maga akar megküzdeni vásárlási kényszerével, annak nem kerülnie kell a vásárlási helyzeteket, hanem éppen hogy fokozatosan, egyre többet kell kitennie magát csábításnak, és megfelelő lépéseket kell tennie azért, hogy gátolni tudja vásárlási késztetéseit. Lehet például emlékeztető kártyákat a zsebben tartani, és amikor növekszik a vásárlási vágy, elővenni és átolvasni, mi a kitűzött cél, miért nem lenne jó költeni a pénzt. Fontos a kísértésnek kitenni magunkat, majd hirtelen kilépni a helyzetből, például kisietni a boltból, és amikor odakint csökken a feszültség, újra és újra megerősíteni önmagunkat abban: milyen nagyszerű, hogy képesek voltunk ellenállni a vásárlásnak. Meg kell tanulni felismerni azokat a kulcsingereket, amelyek fokozzák a vásárlási késztetést, és ezekkel kitüntetetten foglalkozni. Komoly esetben azonban legjobb olyan terapeutát felkeresni, aki otthon van a kognitív viselkedés-terápiában.

Számomra a leghatásosabb stratégia a felesleges vásárlások elkerülésére az, ha direkt otthon hagyom a bankkártyámat, és a pénztárcámban is csak annyi készpénzt hagyok, ami az aznapi alap-szükségleteimre pont elegendő, de még véletlenül sem telik ki belőle nemhogy egy félcipő, de még egy fél cipő sem.

Dukát Csilla