Amíg valaki "jól" csinálja, a kalóriacsökkentés akár egészséges is lehet: hiszen a módszer hívei szerint úgy kell kevesebbet enni, hogy közben minden olyan tápanyagot megadunk a szervezetünknek, amelyre annak szüksége van: vagyis nincsenek "üres" kalóriák és hízlaló gyorséttermi ételek.
A Kalóriacsökkentés Híveinek Társasága (The Calorie Restriction Society) szerint az első lépés az, hogy száműzzük az étrendünkből a cukrot, és az összetett szénhidrátok közül a finomított lisztet, ugyanakkor fogyasszunk minél több zöldséget és gyümölcsöt, zsírok és fehérjék tekintetében pedig keressük meg azokat a forrásokat, amelyek nem károsítják az egészséget, és nem tartalmaznak túl sok "felesleges" kalóriát.
A Társaság mindezek mellett felhívja a figyelmet a kalóriacsökkentés lehetséges veszélyeire is: a külső nem feltétlenül előnyös megváltozására, a csontok egészségének romlására, a hidegre való érzékenységre, az állandó éhségérzetre, a termékenység csökkenésére és arra, hogy a sérülések lassabban gyógyulnak.
A kalóriacsökkentés hívei a tipikus kalória-felvételnél általában 20-40%-kal kevesebbet fogyasztanak (például az áltagos 2000 kalória helyett 1500-at), de igyekeznek minél optimálisabban "táplálni" a szervezetüket. A napi étrendjükben általában zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű pékáru, joghurt, sovány, fehér húsok és halak szerepelnek. A legtöbb cronie rendszeresen szed étrend-kiegészítőket és sörélesztőt. |
Pszichológiai szempontból a kalóriacsökkentés akkor lehet igazán káros, ha az ételekkel való foglalatoskodás (pl. az étkezések megtervezése) más tennivalóktól veszi el az időt és az energiát - mondja Lukács Liza. "Ha valaki jobban érzi magát a tudattól, hogy tesz valamit az egészségéért, az önmagában nem baj, sőt, kifejezetten jó hatással lehet az ember életére" - állítja a pszichológus. "Viszont ha valaki csak ezzel foglalkozik, akkor érdemes segítséget kérnie egy szakembertől, hogy megtalálja a helyes egyensúlyt."