Az álomgazda: harmincnyolcéves, családos, értelmiségi nő.
Az álma
Egy ház előtt állok az utcán, amikor arra leszek figyelmes, hogy valahonnan kenguruk ugrálnak elő, ketten-hárman. Mintha felnőtt példányok lennének, de talán az egyikük még fiatalabb. Odaszólok valakihez, aki még ott van:
- Odanézz, kenguruk, nahát!
Erre az a másik valaki azt válaszolja, hogy dehogyis kenguruk, az történt, hogy elárasztotta a Földet valami idegen civilizáció, és annak az egyedei felvették itteni, földi lények alakjait, hogy álcázzák magukat. Van egy szerkezet, aminek a segítségével ezt be is tudja mutatni. Ez a szerkezet megmutatja a lények igazi alakját, és egyben visszaszippantja őket abba a világba, ahonnan érkeztek.
Ez a szerkentyű egy hatalmas porszívóra hasonlít.
Amikor ráirányítja a csövet a kengurukra, azok közül kettő oly gyorsan eltűnik, hogy meg sem tudom nézni a metamorfózisukat. A harmadik azonban már ellenáll, megkapaszkodik, nagyon nagy az ereje. A cső szívná befele, és ekkor átalakul a szemem láttára emberi alakú lénnyé. De hogy még sem e földi szerzet, azt onnan tudom, hogy a kézfeje képes úgy átnyúlni kapaszkodás közben az ablaküvegen, hogy sem az üveg, sem a keze nem megy át szerkezeti változáson, azaz az ablaküveg és a keze egyaránt épp marad. Elképedek.
Kiderül, hogy ez a lény egy lány, és olyasmiforma, mint Az ötödik elem című filmben az ufó-lány, Lilu, ha jól emlékszem a nevére. Végtére is azért jött, hogy megmentse a földet...(?) Menekülnie kell, mert keresik a földi biztonságiak. Ekkor már egy férfi is segíti, aki leginkább Bruce Willisre hasonlít, a fején piros kendő, kalózosan hátrafelé megkötve, ujjatlan katonai-sportos mellényben, bakancsban, izmosan, erősen, mint a filmben.
Én mintegy kissé felülről szemlélem a történteket, nézőként, talán felettük lebegve...(?) Igen, nem is vagyok más, csak egy lebegve figyelő elme.
Sötét van, és egy mezőn három csoportosulást látok a magam 2-3 méter magasából.
Van egy 15-20 főnyi ember, akik most éppen fejüket lehajtva gubbasztanak, hason fekszenek egy kb. tíz méteres átmérőjű körben. Rájövök, hogy ők valamiféle kíváncsiskodók lehettek a közeli településekről, de most, hogy ideért a kommandó, összeterelték őket ebbe a kisebb mélyedésbe. A másik csoportosulás ugyanis kb. húszfőnyi fekete katonai ruhás, fekete símaszkot viselő, állig felfegyverzett férfi, akik kör alakban helyezkednek el valami körül, és rászegezik a géppuskájukat. A férfiakat látom úgy lábszárközépig, nálamnál kissé magasabb síkon állnak, valamit néznek maguk előtt, de épp ezt a valamit nem látom. Viszont rájövök, hogy megtalálhatták azt a járművet, amivel Lilu érkezett. Egyelőre csak körbeveszik, nem kezdenek vele semmit, csak az őrzés és a kíváncsiskodók távol és egyben tartása a feladatuk.
Sötét éjszaka van, köd gomolyog, de hatalmas, erős reflektorok világítják meg a helyszínt.
A harmadik "csoport" valójában a nő és a férfi, akiket most elkapnak, illetve a nő az utolsó pillanatban, amikor még nem látja a katonaság, a lábával nagyon nagy erővel (naná, hiszen korábban kenguru volt) berúgja a férfit a kíváncsiskodók közé, aki a nagy erőtől mintegy fekve beesik közéjük. Tudni lehet, hogy a nő ez által megmenti a férfit az elkapástól. Így valamiféle haladékhoz jutnak, esetleges később segíteni tud neki a férfi. A nőnek ebből a tettéből látni lehet azt is, hogy már szereti a férfit.
Lilut két fekete ruhás katona ragadja meg, és elkezdik felfelé vonszolni a magaslat felé...