Szkeptikus levél a Facér Pasihoz

Kedves Facér Pasi!

Szerintem Te nő vagy. Alkalmasint főleg magaddal levelezel. Egységes nyelvezet az összes levélben, könnyen kigondolható, tipikus problémákat, szinte modellé csupaszított esettanulmányokat közlő olvasói levelek, és olyan originális női válaszok (logikájukban, szerkezetükben, szóhasználatukban egyaránt), hogy az ember a sarki cukrászdában érzi magát a barátnőjével (ismétlem: barátnőjével). Az én problémám most ez a kétely. Segítesz?

Mónika (egészen biztosan nő)

Drága Mónika,

felüdülés, hogy most az egyszer nem szerelmi nyomorúságokkal kapcsolatban kell válaszolnom. Nem könnyű viszont bizonyítanom, mert cáfolhatatlan bizonyítékot személyes találkozás nélkül nehéz nyújtani férfi mivoltomról.

A levelek, amelyekre válaszolok valódiak: hetente körülbelül 10-15 olyan levél érkezik, amely választ igényel, ezeknek körülbelül a felében kéri a levélíró, hogy ne publikusan az [origo]-n, hanem csak neki, levélben válaszoljak. Általában naponta egy levélre van módom válaszolni, így mindenkinek sajnos nem tudok, bár mostanában egy kicsit belehúztam, így alig maradt megválaszolatlan levél, már csak körülbelül 25 van. A tiédre is azért válaszoltam relatíve lassan, mert a problémád nem feltétlenül igényelt gyors megoldást, nem múlott rajta a boldogságod (bár nem akarom túlértékelni a leveleim jelentőségét :-) )

Abban persze igazad van, hogy a problémák, amelyekkel megkeresnek, eléggé sablonosak, de ebben nincs semmi meglepő: a szerelmi ügyeknek véges számú variációja van és a problémás felállások évezredek óta ugyanazok. Ha én találnám ki a problémákat, valószínűleg színesebbek lennének, mert annál azért élénkebb a fantáziám, hogy hetente háromszor megírjam magamnak, hogy "van egy srác, aki nagyon tetszik, hónapok óta szemezünk, de nem szólít meg, hogyan bátoríthatnám?". A másik véglet pedig az a néhány napja megválaszolt levél, amely egy olyan szerelmi ötszögről szól, amelynek négy szereplője 60 év feletti és senki sem azzal él benne együtt, akibe szerelmes.

Sokat gondolkodtam, hogy mennyit árulhatok el magamról. Először arra gondoltam, hogy legalább a koromat megírom, de aztán még ezt is elvetettem. Azért nem tudok semmilyen bizonyító adattal előrukkolni, mert attól tartok, hogy ha akár csak a koromat vagy a tágabb lakóhelyemet megírnám, akkor sokakban rossz érzést okoznék: akik hozzám fordulnak nyilván ápolnak magukban valamilyen képet azzal kapcsolatban, hogy ki olvassa a leveleiket és gondolkodik a problémáikon, ezt a képet pedig nem akarom a legkisebb mértékben sem lerombolni.

Annyit elmondok, hogy nem az a főfoglalkozásom, hogy ilyen levelekre válaszolok, éppen ezért is van, hogy nem tudok korlátlan mennyiségű levélre válaszolni. Muszáj vagyok a bizalmadra apellálni. Kérlek hidd el, hogy pasi vagyok és valódi levelekre válaszolok. Ez elég sovány, tudom: ha van ötleted, hogy hogyan bizonyíthatnám ezt anélkül, hogy bármilyen személyes adatomra vagy tulajdonságomra fény derülne, szeretettel várom.

Talán azért érzed úgy, hogy nő vagyok, mert túlteng bennem az empátia és túl gyakan érzek együtt a szenvedő csajokkal. Valóban, én is megfigyeltem már, hogy gyakran nekik adok igazat. De ettől még nem vagyok nő, csupán egyrészt irtózom egy csomó macsó magatartási hagyománytól illetve úgy gondolom, hogy a pasik többsége manapság érzelmileg gyáva és alattomos, aki nem mer vagy nem akar kezdeményezőleg fellépni.

Összefoglalva: nem csak az a férfi, akinek a levelein is érződik a lábszag és nem kell feltétlenül nőnek lennie annak, aki tudja, hogy mire van szüksége a nőknek ;-)

Csókol az erős, jósvádájú, gyengéd kőkemény, határozott, empatikus, elbűvölő, fantasztikus és facér
PASI.

Vissza, a Facér Pasi oldalára