Hyper, a mindenevő breaker

Míg itthon a "hyper" szóról elsősorban a kéthavi Hyperspace-ek ugranak be, a törtütemek óriási iramban növekvő rajongótábora inkább bulizós-rotyogós és szállós kiállásokkal tarkított breakekre asszociál. Dj Hyper, vagy ahogy anyukája regisztráltatta születésekor, Guy Hatfield, az év első felében rövid időn belül kétszer is megtáncoltatta hazánk breakbeat-rajongóit. Előbb tavasszal a Palme-házban avatva be a magyar breakz-fejeket egyedi hangzásvilágába, aztán pedig a szabad ég alatt adott az arcunkba, júniusban a szépemlékű Gluglun.

A sok turnézás közt elvésznek a rezidenciák. A Fabric-estéken kívül már szinte sehol sem tűnsz fel rendszeresen. Nem hiányoznak a visszatérő arcok, a családias bulik?
- Mostanában tényleg nem engedhetem meg magamnak, hogy leragadjak egy helyen. Pedig ha az ember korán kezd és többet játszik, sokkal szélesebb zenei spektrumot képes felölelni, és olyan zenéket is a szettjébe csempészhet, melyek máskor, amikor headlinerként lépek fel vagy később kezdek és kevesebbet játszom, fel sem merülhetnek. Utóbbi esetekben veretni kell, pörgős lemezeket feltenni, hiszen azt igényli a közönség, amivel nincs is gond, de nyilvánvaló, hogy többre is képes vagyok a csapatásnál. Ha korábban kezdek vagy kisebb tömegnek játszom, akkor nevelhetem a közönséget - nem, a nevelés rossz szó, inkább jobban kifejthetem a stílusomat, többféle hangzást játszhatok. Igazából ezt szeretném megmutatni a mixlemezeimen is, azokon mindig jobban elkalandozom zeneileg.

Manapság más stílusok képviselői is sűrűn használnak törtütemeket. Mennyiben mások mondjuk a progresszív-lemezlovasok által pörgetett break-zenék a hagyományosan törtemes művészek által játszottól?
- Szerintem élesen elkülöníthető az ő stílusuk a tradicionálisnak mondható breaktől. Nem tudnám konkrétan felsorolni a stílusjegyeket, de ha meghallok egy proghouse-előadó által írt breakbeatet, rögtön felismerhető, hogy más, sajátos hangzásvilágot képvisel. Egyébként ez nem új keletű dolog, hiszen például Lee Burridge már hosszú évekkel ezelőtt is elég sok törtet játszott, de Sasha és Steve Lawler sem manapság kezdtek breaket építeni a szettjeikbe vagy akár a saját zenéikbe. Abban igazad van, hogy az utóbbi időben lett valódi divat a progresszívkörökben törtet játszani. Nincs ezzel gond, hiszen az egész kultúrát továbbviszi, mivel egyre több emberhez eljut a hangzás. Annak idején az én első Y3K válogatásomnak a címe Deep Progressive Breaks volt, pedig akkor még nem is sejthettem, hogy a progresszívszíntér is így felkapja majd ezt a hangzást. A jelenlegi prog-breakzek között van néhány nagyon figyelemreméltó, bár általában nem az én világom az a hangzás. Mindazonáltal épp ideje volt, hogy a műfajt széles körben elismerjék.

A gondolkodó Hyper

És mi a helyzet a sokak által megvetett, a bulikban ugyanakkor egyre népszerűbb rock-break fúziókkal? Sok breakbeat-művészt a világból ki lehetne kergetni az ilyen lemezekkel, miközben például Freeland, az egyik legnépszerűbb, orrvérzésig gitározik.
- Nekem semmi bajom az ilyen lemezekkel, néha kifejezetten nagyot ütnek, és jól jön egy kis változatosság. Valójában a breakbeat minden formáját kedvelem, mindegyikben találok olyan elemet, ami tetszik. Legyen az heavybreakz, bootlegbreakz, melodikus breakz, rockbreakz - mindegyikben születnek jó és rossz zenék. A rockbreakz-lemezek közül azokat nem bírom, melyek túlzottan öncélúak, melyekben a gitár csak önmaga kedvéért, céltalanul szerepel, az egy idő után kegyetlenül unalmas tud lenni. Én is készítettem gitáros zenéket, sőt, szeretek is gitárt használni, de a lényeg, hogy a füled mindig a táncparkett felé irányuljon, miközben zenét írsz. Ezért a gitár nem játszhat fontosabb szerepet, mint a többi hangszer, a rockelemek csak kiegészítik az adott számot, nem uralják. Akad pár okosan elkészített rock-breakbeat, amiket játszom is.

Manapság egyre több producer vágja a hóna alá laptopját és kér több pénzt fellépésenként live-előadás címszó alatt. Mikor várhatjuk ezt tőled is?
- Nem mostanában. Talán ha elkészül a szerzői albumom, elgondolkodom majd egy zenekar megszervezésén.

Kivel dolgozol legszívesebben?
- General Midivel. Szinte kísérteties, mennyire egy hullámhosszon vagyunk.

A jelenlegi hangzásod figyelembe véve talán nem is annyira megdöbbentő, de azért mégis az, hogy többek között egy Paul van Dyk-remixen is dolgozol.
- Pedig nem én választottam, ez nem így működik. Vélhetően ő keresett meg engem. Nemrégen fejeztem be az ő számát, aztán egyet készítetek a Crystal Methodnak, végül egyet BT-nek, ezután fogok hozzá a szerzői albumomnak. Egészen őszintén fogalmam sincs, hogy került hozzám a Paul van Dyk-track, egyszerűen szóltak az ügynökségemtől, hogy el kellene készíteni határidőre. Hallhatta a munkáim és tetszett neki, ezért kérthetett fel a remixre.

Candyflipper / Freee Magazin