Dj-történelem - Rob Swift, a szkreccskirály

Végre hazánkba látogatott egy igazi hiphopnagyágyú, a technikai dj-zés egyik királya és a szkreccszene megújítója: Rob Swift. Őt kérdeztük a dj-zés alapjairól és fejlődéséről.

Forrás: [origo]

Mit gondolsz a hetvenes évek zenéjének hatásáról?
- Hatalmas kreativitás volt akkoriban... Olyan dzsesszzenészek, mint Bob James vagy Herbie Hancock, az akkori rockéletről nem is beszélve. Egy igazán kreatív évtized volt, mindenfajta zenének elképesztően jó zenekarai indultak ekkor. James Brown közönsége r'n'b- és funkrajongókból állt, az ő gyerekeik Kool Hercék bulijaira jártak, és ők talán nem is hallhatták James Brownt élőben, csak Herc lemezein, amikor lejátszotta őket... Így, ha egy jó Meters- vagy James Brown-lemezt, amit Herc is játszott, megvettek, a saját lemezgyűjteményüket építhették. Az ő gyerekeik pedig azok a mai srácok, akik a szülők lemezeiből szemplerezve alakították ki a mai zenéket. Így adódott át ez generációl generációra. New Yorkban felnőve rengeteg sajátságos hatás éri az embert, mivel a hiphop itt alakult ki. Rengeteg európai és jamaikai témát hallgattunk, figyeltük, mi jó, mi érkezik. Hatalmas felfedezéseket tehettünk egy-egy európai lemezszállítmánynál, de igazán alig tudtam valamit az itteni zenékről. Mostanában, hogy ilyen sokat utazom és eljutok Londonba vagy Németországba, a lemezboltokban elkezdtem bepótolni a itteni zenével kapcsolatos hiányosságaimat. Egy csomó elképesztő darabot találok itt. Jó dolog megfigyelni, hogy egyes zenészek hogyan alkalmazzák a tehetségüket, összehasonlítva az Egyesült Államokkal. Nagyon jó lemezboltok vannak amúgy New Yorkban is, a rockra vagy dzsesszre specializálva, meg olyanok, ahol mindenfélét vehetsz. Van otthon egy nagyon jó használt darabokkal foglalkozó lemezbolt, úgy hívják, Sound Library, a 14. utca és az A Avenue sarkán. Ott aztán minden stílust megtalálsz, minden korból. Én oda járok hetente egyszer, és mindig találok valami számomra újat.

Forrás: [origo]

Te miért lettél dj?
- Apám és a bátyám is dj volt. Apám születésnapokon, szilveszterkor, házibulikban salsát játszott népszerű spanyol zenekaroktól. Szerencsés vagyok, hogy egy olyan házban nőhettem fel, ahol apám révén minden felszerelés megvolt a dj-zéshez. Amikor 1972-ben megszülettem, már két lemezjátszó, mikrofon és keverő is volt otthon. Először a bátyám vitt el egy igazi buliba, amit a háztömbünknél csinált, ő volt akkoriban a környék dj-je. Akkor kezdhetett el zenélni, mint Bambataáék. Ő is a breakkiállásokra koncentrált, legyen az rock vagy dzsessz, ha vége a dob-breaknek, már szólt is a másik lemez. Én tőle örököltem a lemezekhez való hozzáállást és a lemezgyűjteményét is. Ha egy bulira lementünk, a bátyám nem a táncolók közé vitt, hanem hátra, ahol a dj-ket figyelhettem.

Mi volt az első lemez, amit vettél magadnak?
- Pontosan emlékszem: a Roxane, Roxane, a UTFO-tól. A suli után fogtam a
félretett pénzemet - öt dollár volt -, és megvettem azt a lemezt.

Szerinted mikorra tehető a hiphop forradalmi beindulása?
- Minden a dokumentumfilmekkel és a témával foglalkozó független filmekkel kezdődött, mint a Style Wars, a Wild Style. Amikor a média már fölfigyelt rá, akkor robbant mindenhol. Más filmekben is lehetett látni, olyanokban, mint a Flashdance vagy a Beat Street. És így a nyolcvanas évek elején az egész túljutott New Yorkon, és mindenhol nőni kezdett a mozgalom.