Mayday originál - így buliznak Dortmundban

Nem állítanánk, hogy a magyar Mayday jobb, mint a dortmundi ős, de hogy sokkal hangulatosabb, az biztos. Németországban jártunk, a világ legnagyobb "fedett pályás" technorendezvényén.

Forrás: [origo]

A szervezők ugyanis nemcsak a küzdő-, hanem a nézőteret is megnyitják, és sokan élnek is a lehetőséggel, a székek állandóan tele vannak pihenő vagy éppen alvó partyarcokkal. Rettentő furcsa volt látni, hogy egy ekkora rendezvényen mennyien - nincs jobb szó rá - alibiznek, de az éppen aktívak sem erőltetik meg különösebben magukat. Monoton lötyögés, más semmi, ritmusra lelkesen ugráló alakot magunkon kívül alig néhányat láttunk.

Ami a fellépőket és szettjeiket illeti, erről csak egészen röviden, hiszen az ide-oda sétálgatás, a mindig a legjobb helyszín kiválasztására törekvés miatt jobbára csak belehallgatni tudtunk a muzsikákba. Az elsősorban a németek által ismert Brandenburg Allstars és Gigolo Floor terem dj-iről nem sok maradt meg azon kívül, hogy jól táncolható zenék szóltak, a Main Flooron viszont nagyot alakított az élőben fellépő Sonic Trip és Deichkind.

Utóbbi egészen elképesztő stílusban nyomja, a metált keveri elektronikus elemekkel, amit a németek persze kajálnak, mint a cukrot. Az együttes fellépőöltözéke kicsit sokkolóra sikeredett, a tagok nagyjából Ku-Klux-Klan-tagoknak tűntek a színpadon, de legalább jól megdolgoztatták az apátiába süllyedteket is.

Forrás: [origo]

A szintén élőben nyomuló Lexy & K-Paul nagyjából ugyanazt hozta, mint itthon, mintha kezdene kiveszni a párosból az eredetiség. Joey Beltram káprázatos, kőkemény technóval varázsolt el mindenkit, előkészítve a terepet a Members of Mayday számára. A 25 perces, klasszikus himnuszokra (ahogy Budapesten, sajnos itt sem ment le a Sonic Empire...) épülő műsorra megtelt a küzdőtér, hogy utána gyorsan szétoszoljon a nép mindenfelé.

A Main Floor hatalmas csalódása Ferry Corsten volt, aki talán első trance-dj-ként kapott helyet a nagyterem line-up-jában; ilyen szinten talán minimálisan elvárható, hogy az ember bakelitről keverjen, a holland azonban CD-ről nyomta, s mögüle világosan látszott, hogy nem is hibátlanul. Az már csak hab a tortán, hogy szinte csak saját szerzeményei szóltak - az érte Dortmundig elautózó honfitársait ez persze mit sem zavarta.

Az egyes teremben a retróstílusban utazó Disco Boys nem kavart fel különösebben, az utánuk következő Kai Tracid viszont annál jobban, jóllehet amit ő játszik, az nem klasszikus techno (Tracid = trance + acid). A szett nagyjából megegyezett az itthon hallottal, eltérések azért persze akadtak. Például kilencvenperces volt hatvan helyett - az leginkább a lausanne-i TranceEscape-en produkált szettjéhez tudnám hasonlítani. Az utána következő Tomcraft sem csinált semmi meglepőt, ahogy az várható volt, egy éles váltással visszatért a technósabb vonalhoz. Kicsit mintha unottan rakosgatta volna a lemezeket.

A hang- és fénytechnika természetesen egészen kiváló volt, kétségkívül jobb, mint itthon. Ha választanunk kellene, akkor ez a technika, a budapesti hangulattal párosítva: nem mondjuk, hogy kár volt elmenni Dortmundig, mert azért jó buli volt, de nem az a kirobbanó élmény, amire számítottunk. Aki volt már magyar Maydayen, az látta a németet is, sőt, többet annál: a Westfalenhallenben ugyanis egyetlen táncoslány sem volt...

-tygger-