Mayday originál - így buliznak Dortmundban

Nem állítanánk, hogy a magyar Mayday jobb, mint a dortmundi ős, de hogy sokkal hangulatosabb, az biztos. Németországban jártunk, a világ legnagyobb "fedett pályás" technorendezvényén.

Ha szabad egy személyes megjegyzéssel kezdenünk: el nem tudjuk képzelni, hogy a Budapesthez képest nagyjából feleakkora területen elterülő Dortmund 590 ezer lakosa mit csinál, amikor nincs Mayday, meccs vagy akármi. A városban egyetlen nagy bevásárlónegyeden kívül nincs semmi érdekes; a helyi, a Bundesliga első osztályában szereplő focicsapat Westfalen-stadionját leszámítva látnivalót nehezen lehetne említeni.

Szó se róla, rend van, az elővárosok kifejezetten hangulatosak, szépek, de egy kis magyar faluban nagyobb a pörgés, mint a nagyvárosnak számító Dortmundban. Délután ötkor a világon semmi jele nem volt, hogy egy óra múlva kezdődik a világ legnagyobbjának reklámozott rave-party, mi több, egyetlen Mayday-plakátot sem láttunk. Ha nem tűnt volna fel az említett bevásárlónegyedben néhány termetes bakelittáskát cipelő úriember, komolyan elgondolkoztunk volna rajta, talán rossz kijáratnál hagytuk el az autópályát. A kudarcba fulladt városnézésnek annyi haszna legalább volt, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül hajthattunk a rendezvénynek otthont adó, a stadion szomszédságában felhúzott Westfalenhallenhez már a kapunyitást követő harmadik órában. A sajtóablak előtt ugyan legalább harminc percet kellett sorba állni, de cserébe a Press feliratú karszalaggal külön bejáraton, motozás nélkül juthattunk be az arénába, amely kívülről egyébként meglepően jellegtelen építmény benyomását kelti.

Forrás: [origo]

Fehér, kör alakú izé hatalmas parkolókkal körülvéve, belülről sem sokkal izgalmasabb. Minthogy elsődleges feladata, hogy sporteseményeknek adjon otthont, elrendezésileg hasonlít a mi Budapest Sportarénánkhoz: egy nagy központi folyosó öleli körbe a Maydayeken Main Floorként funkcionáló küzdőteret (a másik három terem is arénán belül van), amelyet számtalan, szinte hangszigetelt ajtón keresztül lehet megközelíteni.

Azaz: akármennyire is dübörögnek a hangfalak, ordít a nép, a Westfalenhallenen kívül semmit nem hallani a bent zajló eseményekből. A német precizitásnak és tökéletességnek ezen formája egyfelől furcsa a zörgő-csattogó Hungexpón edződött magyar fülnek, másfelől kicsit hangulatromboló hatása is van, hiszen az idő előtt lerészegedett fiatalok ordítozását leszámítva néma csendben várja ki mindenki a sorát. Nincs ráhangoló bólogatás vagy mozgáspróba, a németek csak ácsorognak, bemennek, isznak valamit, s csak utána buliznak úgy tessék-lássék módra.

"Mindig szeretek a magyar Maydayre jönni, hiszen az emberek itt sokkal lelkesebbek, sokkal vadabbul buliznak, mint Németországban" - mondta Westbam márciusban, s akkor ugyan nehezen hittünk neki, most már azonban belátjuk, igazat mondott. Míg a Hungexpón folyamatos a vándorlás, végig tart a lendület, addig a dortmundi csarnok sajátosságai hajlamosak alaposan leültetni a bulit.