Ásatás a stílusok mélyére

Nemrég jelent meg a The Kings of... sorozat legújabb darabja Diggin' alcímmel, melyet ezúttal Kon & Amir, valamint dj Muro mixelt. Az [origo] ennek apropóján járta körbe a széria eddigi állomásait.

A sorozat legújabb darabja, a The Kings of Diggin' kicsit más, mint az eddigi összeállítások, hiszen ezúttal nem egy konkrét stílusból csemegézik. A digging szó ásást, ásatást jelent, és átvitt értelemben pontosan erre volt szükség a kiadvány elkészültéhez. Kon & Amir és dj Muro eddigi karrierje főleg abból állt, hogy keresték, kutatták a régi, elfeledettnek hitt slágereket. A dupla cédén az átlagosnál több, efféle "antik" példányt mutatnak be, az első lemezen ugyanis tizenhét, a másodikon pedig harmincnyolc felvétel hallható.

A harmincas éveik vége felé járó Christian "Kon" Taylor és Amir Abdullah 1996-ban találkoztak először egy Biscuit Head Records nevű bostoni lemezboltban. Zenei gyűjteményük már ekkor hatalmas volt, elvégre Kon a nyolcvanas évek vége óta folyamatosan dj-zett, míg Amir az ABB nevű kiadó kereskedelmi igazgatójaként verte el a pénzét minél több bakelitre.

Közös karrierjük első nagy állomása az On Track nevű mixsorozat volt. Három dupla kiadvánnyal rukkoltak elő, mindegyiken nehezen fellelhető, de a diszkók nagy öregjei fülének ismerősen csengő dzsessz-, funk-, dance-, hiphop- és break-dallamokat keltettek életre. Ez meghozta számukra a hírnevet, és a továbbiakban számos mixcédét jelentettek meg - mostanra tényleg kijárt nekik a királyi korona.

A japán származású Muro szintúgy megérdemli a rangot. Az ő neve már ugyancsak ismert volt a kilencvenes évek közepén, sőt hazájában az előző évtizedben is meghatározó figura volt. Amirék már akkor ismerték, hamar megbarátkoztak egymással, és az elmúlt tíz év folyamán több közös fellépést és turnét tudtak le.

Ezt a rivalizálásból barátsággá alakult kapcsolatot, valamint hosszas, fáradságos keresgélések eredményét tükrözi a The Kings of Diggin'. A brooklyni páros saját lemezére a hetvenes és nyolcvanas évek finomságaiból válogatott, szigorúan olyan stílusokban maradva, mint a hiphop, soul és funk. Az összhatás kellemes időutazás a mai klubgeneráció számára gyakorlatilag ismeretlen előadók vezetésével. Ugyanez elmondható a másik lemezről is, ám a japán bakelitbetyár nem volt rest még messzebbre visszamenni a történelemben, így a harmincnyolc felvétel legalább harminc, de inkább negyven évet dolgoz fel.

Flynn