Slágerkoktél horvát módra

Eleve elképesztő helyzet definiálatlanul létezni. A vajaskenyértúra ilyen, mert ha ez munka, akkor most mit is kell dolgoznom, ha sajtótájékoztató, akkor miről kéne írnom, ha nyaralás, akkor miért nem én fizetem és ki ez a sok ember?

A verseny közönsége az itt nyaraló huszonévesek, ahogy sötétedik az öböl felett a páston, minket még megetetnek, aztán lassan elkezdődik amiért itt vagyunk, a dj-verseny. Fúj az esti szél és gazdag káeurópai márnemtinik töltik meg a pástot. A cseh fotós kollega megkérdezi, ki az a piros hajú lány, mondom, hogy Barbi, nem érti, elmagyarázom, így sem érti. Én sem, hogy lehet Nikon gépe, már nem is tudom, mikor láttam ilyet utoljára hivatásosnál, aki használja is. Kapta.

A verseny három körös. Az elsőben a (bizonyára csak nekünk, magyaroknak megjegyezhető) Karányi játszik a másik két megjegyezhetetlen (bizonyára cseh és horvát) dj ellen. Az elv egyszerű, mindenki kap egy fülest, rajta antenna, mint a távirányítós kisautókon. Az antenna tud kéken, pirosan és zölden világítani, annak függvényében, hogy melyik csatornára kapcsolunk. Igen, minden csatornán másik dj játszik, és aki az összműsoridőből a legtöbbet szerzi meg, az nyert. Hogy hogy áll, folyamatosan figyelheti az előtte vibráló színekből. Ebből persze hála az úri közönségnek és az opportunista honfitársainknak, hogy hamarosan a legnagyobb slágerek house-sláger-feldolgozásai mennek, de azok valami elképesztő mennyiségben. Amint egy dj meglátja, hogy kevesen hallgatják, gyorsan lekeveri a felvezetést is akár, és vált a következő slágerre. Nem meglepő, hogy pillanatok alatt zöldül-pirosul át a pást. Az viszont meglep, hogy nagyon jól lehet táncolni körben, sőt, akár kettesben is úgy, hogy tök más zene szól, teljesen elég a szemkontaktus és a zsibbadt félvigyor.

Álmos és idilli (további képekhez katt!)

Meg persze az alkohol, lassan elfáradok, sétálgatok körbe-körbe, közben Karányi megnyeri az első kört, a másodikat pedig az újabb megjegyezhetetlen nevűekkel a másik magyar, Newtone. Közben az MTV-s stáb talál magyarokat, akik lelkesek és meglepettek, én meg főleg azzal szórakozom, hogy a fényszóróra az öbölbe gyűlt halakat bámulva az irgalmatlanul hamisan (és persze süketen) énekelt slágerekről próbálom megállapítani, éppen melyik melyik lehet. Fülhallgató nélkül a silent dj verseny nagyjából olyan tehát, mint egy focimeccs. Persze fáradunk is rendesen, mire jön a harmadik kör, főleg már csak arccal táncolunk, a harmadik körre elhatározom, hogy az egyetlen Ladida szettjét fogom végighallgatni, mostanra teljesen biztos is vagyok benne, hogy el fogja veszíteni. Hatalmas megdöbbenésemre így is lesz, Karányi a győztes, a második Newtone, és messze elmaradva Ladida, az egyetlen, (fél)-szettként is értékelhető megoldással (valami minimál-technó-elektró keveréket játszik).

Fétis Magazin címlapsztár (további képekhez katt!)

Úgy négy óra van már hajnalban, megünnepeljük Danit, aki hatalmas csinnadrattával nem nyer semmit. Gondolom gázsit kapott, mert nem látszik gondterheltnek, ahogy fél ötkor feltűnik ő is a páston és vegyes kis csapatunk nightswimmingre indul. Éjszaka az öböl még mindig jó meleg, sajnos nincsenek velünk bulvárfotósok is, magam is szívesen nézegetném az eredményeket. Visszamenekülünk kifosztani a minibárt, majd újra le a partra, kivirrad, tíz körül elájulunk. Aztán másfél óra alvás, újra körbekómázzuk a várost, aztán haza. Még megnézzük a Csak egy kis pánikot, és konstatálom, hogy felnőtt embereket is gyakran kellene definiálatlan csapatokba zárni. Sokkal gyakrabban.

Pál Attila

A győztes Karányi My baby my videóklipje